Nincs klímánk. Gondolom, vagyunk ezzel páran. Nyáron ezért nem szívesen kapcsolom be a sütőt. Egy kelttészta és hopp máris fél fokkal melegebb lesz a házban. Este meg hiába szellőztetek, ha a levegő az istenért se hűl vissza. Ilyenkor általában sütés nélküli sütiket szoktam készíteni, mert a gyerekek, khmmm leginkább én, kívánom az édeset.
A hó végéhez közeledve mömmöt „sütöttem”. Nem tudom, ismeritek-e a kifejezést, de a dédi mindenféle olyan sütire szokta használni, aminek az alapja szikkadt valamilyen szikkadt kenyérféle. Szerinte a zsemlekugli, a máglyarakás, a mákos guba, de még rántott zsemle is mömm, vagy becézve mömszli.
Az én mömmöm két teljes kiőrlésű mömmöm két maradék tönkölybagettet nyelt el, ami már két napja árválkodott a kenyereskosárban. De jó szolgálatot tett tíz szem sárgabarack, egy tábla dugi csoki meg a félig megbontott körtelekvár is.
Csokis sárgabarackos mömm:
Hozzávalók (kb. 8 szelethez)
- két közepes bagett ( az enyém teljes kiőrlésű volt, de bármilyen szikkadt kenyérféle megteszi)
- kb. tíz szem sárgabarack
- egy tábla magas kakaótartalmú étcsoki (nagyjából 125 gramm)
- tíz evőkanál lekvár (lehetőleg barack, körte vagy szilva)
- két evőkanál vegán vaj ( lehet helyette margarin meg sima is)
- másfél deci zabtej ( sima is jó)
- egy kisebb csokor menta
A bagettet felkarikázzuk és karikánként betesszük a kenyérpirtóba, hogy ropogjon. Lehet sima kenyeret, kalácsot is használni, de akkor vágjátok le a héját. Közben a sárgabarackot megmossuk és cikkekre vágjuk. Ha ezzel is készen vagyunk, akkor jöhet a frenetikus csokis öntet! Tényleg az, én folyton rájártam.
Egy tábla csokit apróra törünk, majd egy kerámiatálba dobunk. Ráteszünk kábé két evőkanál vajat, egy evőkanál lekvárt és csorgatunk rá érzésre egy kicsi zabtejet. Betesszük a mikróba két percre. Aztán egy mélyebb kerámiatál alját kivajazzuk, és el kezdünk rétegezni. Egy réteg bagett. Jó sűrűn tegyétek, hogy ne legyenek rések. Egy réteg barack, egy réteg lekvár. Aztán megint egy réteg bagett, egy barack és még egy lekvár.
A maradék tejjel az egészet locsoljuk meg, hogy legyen mit felszívni a szikkadt kenyérnek, és a végén nyakon öntjük a csokival. A tetején valamilyen tetszőleges formában elrendezzük a barackot és mentával kidíszítjük, hogy egy kicsit tisztességesebben nézzen ki a süti. Végül legalább egy órára betesszük a hűtőbe. Hidegen tálaljuk. Kávéval, kakaóval tökéletes uzsi.
Tudjátok, mennyire nehéz egy szimpla levesnek viszonylag ütős nevet adni? Azt még sem írhatom ki, hogy „nesztek” paradicsomos-szárzelleres karfiolleves. Pedig ha jól megnézem, akkor az. Jó, van benne egy pici bazsalikom meg fokhagyma, meg egy adag édes-zamatos paradicsomlé, amit még tavaly nyáron tett el a dédi. Ha leugrunk a dédit meglátogatni, mindig a fél spájzot oda akarja csomagolni, hogy együnk valami rendeset a messzi városban. Ilyenkor a cekkerben jön velünk pár üveg paradicsom is. Ő csak így mondja. Épp be tudom szuszakolni az üvegeket a csomagtartóba az összecsukott babakocsi, a négy kis bőrönd, az ajándékba kapott játékok meg a hűtőtáska közé. A férjem itthon szentségel egyet a kipakolásnál, hogy még tökén is szatyor lóg. Én küzdök a gyerekekkel, mint a disznó a jégen, de valahogy estére minden a helyére kerül: a gyerekek békésen szunyókálnak az ágyban, a paradicsomok a spájzban a stelázsin, mi meg a férjemmel a kanapén. Ami meg elmarad, mint a lényegtelen dolgok elpakolása, megvár másnap…