reblog

A cékla egy megosztó zöldségféle: vagy valaki imádja, még a disznótoros káposztához is azt eszi; vagy pedig szívből utálja, és még legfinomabb hús mellé sem hajlandó megenni. Én az utóbbi csoportba tartoztam. Mikor kislányként megláttam az iskolai menzán, hogy a tarhonyás, pörköltnek nevezett zsíroslé mellé jár egy kistányér remegős, cakkos szélű valami, szó szerint futkosott a karomon a hideg.

Jó pár évvel később, amikor még nem tudtam, hogy a kisfiammal vagyok várandós, el kezdtem október közepén a cékláról ábrándozni, hogy milyen tökéletesen passzolna mondjuk egy tál resztelt májhoz! Szinte már éreztem is a falatokat a számban! A férjem furcsán pislogott, de legnagyobb örömömre teljesítette a kívánságomat. Három napra rá a teszt is kimutatta a terhességet.

Tudom, tudom a hormonok sok mindent megváltoztatnak, mégis az eltelt egy évben pinkes-lilás zöldséggel való viszonyom konszolidálódott. A savanyúság verziója alapjáraton továbbra sem hoz lázba, de leves képében egy kis almával gyakorlatilag bármennyit meg tudok belőle enni. Ez egy igazi, augusztusi étel, ami kellően pikáns ahhoz, hogy ízekben is kifejezze, hogy lassan nyakunkon az ősz.

Gyömbéres almás-céklaleves

Recept két személyre

• egy darab nagyobb cékla

• két közepes alma

• két deci rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, paleósok, akkor sima főzőtejszín)

• egy közepes fej vöröshagyma

• két gerezd fokhagyma

• egy kávéskanál bors ( ha szeretitek a csípőset, akkor lehet akár kettő is)

• egy csipet gyömbér

• az ízesítéshez só

• a sütéshez kókuszzsír (ha nem vagytok vegánok, paleósok akkor sima olívaolaj)

A fazékban az apróra vágott hagymát a kókuszzsíron üvegesre pirítom, majd hozzáteszem a megtisztított, kockára vágott céklát és a felaprított almát. Pár perc sűrű kevergetés után, felöntöm az egészet nagyjából egy liter vízzel. Belerakom a fokhagymát, a borsot és hagyom negyedóráig rotyogni.

Megszúrom villával a céklát és az almát, ha elég puhának érzem, akkor jöhet bele a rizstejszín plusz a gyömbér. Még pár percig főzöm, és a végén ízlés szerint sózom.

A tálalásnál, ha valaki nem vegán, akkor jól jöhet egy-két kanál natúr joghurt, ugyanis még jobban kiemeli: a cékla nagyon szereti az almát, főleg ha egy csipet gyömbér is van a dologban.  

Az idei gatyarohasztó kánikulát nehezen viseltük. Főleg az volt a rossz, hogy ugyanúgy, mint amikor egész nap vízszintesen zuhog az eső, és derékig ér a szél, csak este öt után lehetett kimenni. A „nemzetközi helyzetet” még inkább fokozta a barlangi medve üzemmód, mert nem volt légkondink. A természetes, apukám szavaival élve „orosz” megoldást alkalmaztuk: éjjel csontig nyitott ablaknál aludtunk, nappal pedig lehúzott redőnyök, összerántott sötétítő függönyök között próbáltuk átvészelni a hőséget. A tök bezzeg imádta a meleget. Nappal élvezte a szaharai forróságot, esténként pedig vedelte a hideg, kúti vizet. Ennek eredményeképp annyi és akkora tök nőtt a nagyszüleim kertjében, hogy az egész, tágabb értelemben vett család kamrája, fagyasztója teljesen megtelt vele. Mi is, mikor már untuk a tökfőzeléket, akkor már sütöttük, grilleztük a tökszeleteket. De valahogy sosem akart elfogyni, én meg sajnáltam kidobni. Így lett a maradékból muffin.

Recept 12 darab muffinhoz

• 300 gramm tök
• 150 gramm mák (darált)
• 175 gramm kókuszzsír (lehet vaj is, ha nem akartok diétásat)
• 130 gramm nyírfacukor (más néven xilit- lehet másmilyen édesítő is például sztívia)
• 125 gramm kölesliszt
• 3 darab közepes tojás
• 1 zacskó sütőpor
• 1 kávéskanál szerecsendió

Mielőtt nekiállnék a muffinnak, begyújtom a sütőt 180 fokra, hogy fel tudjon melegedni. A tököt egy tálba gyalulom, majd egy-egy maréknyit megfogok, és a mosogatóban kifacsarom belőle a vizet. Egy tálban összekeverem a mákkal és a fele nyírfacukorral.

A tojásokat a maradék xilittel egy kézi mixer segítségével habosra keverem, aztán hozzáadom a kókuszzsírt. Célszerű először a kókuszzsírt felmelegíteni, mert könnyebben lehet vele dolgozni. A köleslisztet és a sütőport is beleteszem a tojásos masszába. Jól összekeverem az egészet. Ezután jöhet a tökös-mák, a szerecsendió. Még pár perc kézi keverés, és már mehet is a sütőbe. Nagyjából harminc perc alatt a muffinokat szép aranybarnára sütjük. Mielőtt kivesszük, érdemes tűpróbát végezni, hogy jól átsültek-e?

A muffint én szőlővel tálaltam. Ha elsőre hihetetlennek is tűnik, de jól illenek egymáshoz. A végeredmény ízvilága a mák miatt eléggé markáns, úgyhogy csak bevállalósoknak!

Nagyon szeretem a kávét, főleg azt, amikor a kesernyés utóíze összemosódik a tej nyelven szétolvadó forró lágyságával. Akkor megszűnik minden, a pillanat az enyém! Előfordul ennek az ellenkezője is. Amikor az egyéves kisfiam az éjszakai „fogzás” műszak ellenére  turbó üzemmódban fedezi fel a lakást. Ilyenkor úgy érzem, nem bírom a tempót és szükség van a külső beavatkozásra. Fél másodperc alatt felhörpintek egy csészényit, még sem probléma, ha sebtiben végigforrázom vele a nyelvemet. Bízom benne, hogy újra eltölt az erő. De kávéból sem lehet végtelennyit meginni! Viszont egy számomra új, természetes, egészséges „pörgetőt” találtam, az amarántot, ami a quinoához hasonlóan dél-amerikai disznóparéjféle, vagyis gluténmentes álgabona.

Erről a növényről az inkák azt tartották, növeli a testi-lelki erőt. Mikor ezt olvastam, előbújt belőlem a kétkedő énem. „Méghogy energia szintet emel?! Na majd meglátjuk.” Hát be kell vallanom, tévedtem.

Íme, a recept:

Zöldséges amarántfőzelék két személyre

• 300 gramm amaránt (sima, nem a puffasztott)
• 300 gramm cukkini
• 3-4 darab közepes paradicsom
• 200 gramm csiperke gomba
• egy közepes fej vöröshagyma
• 2 deci rizstejszín ( ha nem vagytok vegánok, laktózérzékenyek, akkor sima főzőtejszín)
• egy kávéskanál tárkony
• egy kávéskanál szerecsendió
• az ízesítéshez só, bors
• a sütéshez kókuszzsír
• ha szeretitek a csípőset, akkor egy csipet erős paprika

Az amarántot megmosom, majd nagyjából fél liter vízben egy lábasban felteszem főni. Forrástól számítva nagyjából tizenöt percen belül elkészül.

Egy vokban kókuszzsíron egy kicsit megpirítom a felkarikázott hagymát. Hozzádobom az összevágott csiperkét, a felkockázott cukkinit és a paradicsomot. Pár perc sütés után hozzáöntök nagyjából egy deci vizet. Pár percig főzöm a zöldségeket, majd jöhet a rizstejszín, a tárkony, a szerencsendió, a só és a bors. Nagyjából negyedóra alatt megpuhul minden. Ezután nincsen más hátra, mint az amarántot egy levesszűrő segítségével kivesszük a vízből és hozzákeverjük a zöldségekhez. A végeredmény állaga legjobban egy főzelékéhez hasonlít. Ha nem vagytok vegánok, laktózérzékenyek, akkor tálalásnál pár kanál natúr joghurttal megbolondíthatjátok az egészet.

A slusszpoén az egészben az, hogy teljesen elfelejtettem ezt az egész energiaszint-növelés dolgot. Csak este jutott eszembe, amikor végiggondoltam a napomat. Két játék között megfőztem, kitakarítottam a házat, megpucoltam az ablakokat, bevásároltam, majd elültettem néhány évelőt a kertbe mindezt egy egyéves asszisztenciájával. Jah, és délután még kávét is elfelejtettem inni.

Kisgyerekként nem voltam oda a sárgarépáért. A fehérrépát pedig kifejezetten gyűlöltem. Nagymamám és a dédim zseniális húslevesét sem voltam hajlandó megenni, ha láttam, hogy  a kettő körül valamelyik úszkál a tányérban. Hiába kaptam a magyarázatokat, mennyi vitamin van benne, ettől nősz a nagyra, a papa direkt neked szedte, vagy majd megtanulsz fütyülni… Hajthatatlanul kitartottam az álláspontom mellett. A petrezselymes krumplit bezzeg szerettem, főleg mikor szaftosan olvadt szét a nyelvemen.

Amíg szoptattam, majdnem mindennap krumplit ettem. Anyukám már nevetett, mikor a „mit kívánok ebédre” kérdésre krumplis tésztát, savanyú krumplifőzeléket vagy paradicsomos krumplit mondtam. Egy évnyi tömény "krumplizás" után viszont úgy éreztem váltani kéne, így kerültem szorosabb barátságba a régi nagy mumussal, a fehérrépával. Egy valamit azért be kell ismernem: a fehérrépa püré egy gátlástanul finom, izgalmas köret, amit egyszer mindenkinek meg kéne kóstolnia. Plusz előnye, hogy nemcsak egészséges, de a krumplinál sokkal hamarabb elkészül.

Recept két főre:

• 2- 3 csokos fehérrépa (szárastul)
• 2 dl rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, laktózérzékenyek, akkor sima főzőtejszín)
• egy fej vöröshagyma
• sütéshez kókuszzsír (olívaolaj)
• egy csipet só, bors
• egy csipet szerencsendió

Először megpucolom, felkarikázom a hagymát és a kókuszzsíron egy lábasban megpirítom. Felöntöm kb. egy liter vízzel és beleteszem a karikára vágott fehérrépát. Hogy finomabb legyen az íze, a zöldség zöld részét apróra vágom és beledobom a vízbe. Jöhet egy kis só, bors, meg egy csipet szerencsendió. Nagyjából 10 perc alatt a fehérrépa puhára fő.

Egy levesszűrő segítségével a karikákat petrezselymestül beleteszem a turmixba. A főzőléből annyit öntök hozzá, amennyi épp az egyharmadát ellepi. Beleöntöm a turmixba a rizstejet is. Utólag én még hozzá szoktam tenni egy kis szerencsendiót is, mert jobban kiemeli az ízeket. Fél perc turmixolás után ha kicsit hígnak találjátok, akkor tegyetek hozzá nyugodtan kókuszzsírt, egy kicsit besűríti.

Ez a fajta püré sokkal markánsabb ízvilágot képvisel, mint a krumpliból készült változata, ezért inkább semlegesebb, natúrabb húsok mellé ajánlanám.

Egyszer, amikor még egyetemista voltam - a főzőtudományom valahol a pirítós, a mikrós virsli és a lágy tojás között mozgott- elhatároztam megsütöm anyukám tuti palacsintáját. A szeminárium után mindent megvettem, majd este az albérletben nekiálltam. Egy apróságon viszont úgy döntöttem, módosítok, sima étolaj helyett olíva olajat használtam a kisütéshez. Nem tudom, mit rontottam el, de elvileg a papíron előírt tizenkét palacsinta helyett, nekem a massza csak négy, kis szerencsétlen formára volt elég. Szegények, lyukasak is voltak, mert persze képtelen voltam átfordítani őket, zöld színűek is az olívától, és az ízük is ehetetlen kategóriába tartozott. Mind landolt a kukába. Akkor megfogadtam, én soha nem sütök palacsintát. De soha ne mondd, hogy soha! Most már szinte szakmányban sütögetem a banán- vagy paleopalacsintát, ami nem tartalmaz hozzáadott cukrot, sem lisztet, és inkább olyan amerikai jellegű.

Banánpalacsinta vagy paleocsinta recept két főre

• 2 db érettebb banán (minél barnább annál jobb)
• 4 tojás
• egy vaníliarúd kikapart magja
• a sütéshez kókuszzsír

Keverjétek habosra a tojásokat, majd adjátok hozzá a villával összenyomkodott banánokat és a kikapart vaníliamagokat. Ha ezzel készen vagytok, már süthetitek is. Én olyan két-három evőkanálnyi masszából sütök egy szeletet. Kb. fél perc az egyik oldal, fél perc a másik közepes lángon.

Ezután nincsen más hátra - ha még nem  unjátok a kókuszt - öntsétek le egy kis kókusztejjel, tegyetek rá kedvetek szerint gyümölcsöt. Nekünk például van egy körtefánk, ezért a kókuszt a körtével házasítottam. De nagyon finom például natúr joghurttal, áfonyával, málnával is. És az egészben a legjobb, hogy bűntudat nélkül lehet enni, mert alacsony a kalória tartalma.