Csak most kezdett el bennem tudatosulni, hogy két hét múlva húsvét, ezért előkotortam a fiók mélyéről a tavalyi műanyagtojás dekorációt. Persze, az igazi kézzel, festett kifújt tojás izgalmasabb lenne, de ezek a kis kínai ipar műremekek legalább százalék gyerekbiztosak. A kisfiam például szeret velük labdázni. Izomból nekicsapja őket a járólapnak, majd a tojások a pinponglabdához hasonlóan szertegurulnak a konyhában. Majd még egyszer és még egyszer...
Én meg naivan úgy gondoltam, kihasználom az ilyen jellegű extra időt egy kis bonbon-készítéshez. Mondjuk a tölteléket már előző este bekevertem, csak a csokibevonat hagytam reggelre. Nekiszedelőzködtem, közben kortyolgattam a kávémat, néztem a tojásokkal játszó gyereket. Mint egy Katherine Heigl filmben! Minden gyanúsan simán ment addig a pontig, amíg a fiam meg nem unta a húsvéti asztaliteniszt. Kihúzta a konyhai fiókot, majd a húsos ujjacskáival egy szem pillantás alatt kiborított egy teljes zacskó kölest. Én balga! Elfelejtettem begumizni! Meg feljebb tenni! Pedig tisztában voltam vele, hogy most sokat nőtt, és olyan tiltott helyekre is bekukkant, mint a második "tartós élelmiszer" fiók. A kis malőr ellenére a csokoládét még épkézláb hőmérsékleten sikerült temperálnom. Bevontam vele a tölteléket, majd a karácsonyi szaloncukros esetből tanulva egy bombabiztosra helyre rejtettem. Jó, azért a gombócartúrlelkű férjemet megszántam, és néhány darabot kapott, de csak szigorúan meózásra...
Mandulás-kókuszos-citromos mentes bonbon
Hozzávalók kb. tizenöt darabhoz:
két deci kókusztejszín
négy evőkanál darált mandula
egy fél citrom leve
egy késhegynyi szerecsendió
két evőkanál nyírfacukor vagy eritrit
egy evőkanál expressz zselatin fix
egy kanál kókuszzsír
tíz deka legalább hetven százalékos étcsokoládé
a díszítéshez darált mandula, néhány szem pisztácia
A kókuszos-mandulás bonbonnal nem kell sokat pepecselni. Mégis nagyon különleges: a kicsit folyós, krémes töltelék remek kontrasztot ad a roppanós, nem túl édes étcsokival. A töltelékhez a kókusztejszínt vagy a sűrűbb, és sokkal olcsóbb konzerv kókusztejet összekeverjük a mandulával és a nyírfacukorral. Ezután belefacsarjuk a fél citrom levét, megfűszerezzük egy kis szerecsendióval, majd hozzátesszük a zselatin fixet.(Lehet természetesen zselatin lapokat is használni, de a fix nagy előnye, hogy nem kell beáztatni, melegíteni, hanem egyszerűen a hideg krémhez kell keverni.) A krémet egy kiskanál segítségével beletesszük a pralinéformába, de ha nincsen ilyenünk, akkor sem kell kétségbe esni, egy szilikonos jégkockatartó is tökéletesen megteszi. A tölteléket ezután egy éjszakán, de legalább két-három órán keresztül a fagyasztóban pihentetjük.
A pihenőidő letelte után szépen kiszedjük őket a formából, és nekiállunk a bevonatnak. A csokoládéhoz minimum hatvan százalékos étcsokit vagy csokoládépasztillát érdemes használni, hogy a végeredmény olyan legyen, amit elképzeltünk. A csokit darabokra törjük. A felét vízgőz felett egy fém tálban felmelegítjük. Levesszük a tűzről, majd hozzákeverjük a maradék csokit és az egy evőkanálnyi kókuszzsírt. Ha van ételhőmérőnk, használjuk! A bevonat akkor lesz szép fényes, ha az olvadt csoki hőmérséklete 31-32 fok körül mozog.
A tölteléket egy villa vagy kanál segítségével beleforgatjuk a csokiba, aztán a sütőpapírra tesszük. A tetejére apróra darabolt pisztáciát vagy darált mandulát szórunk, aztán hűvös helyre – spájzba, erkélyre vagy az ablak alá – tesszük, hogy a bevonat megkössön. Ha marad ki csoki, nehogy kidobjuk! Egy kiskanál segítségével sütőpapírra vékony tojásformákat készítünk, amibe szórhatunk egész mogyorót, mandulát vagy aszalt gyümölcsöt, attól függően, mi van otthon. Aztán betesszük a bonbonok mellé hűlni.
A végeredményt celofánba csomagolhatjuk vagy kis tálba is kitehetjük. Egy szem sem fog maradni belőle!
Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!
