Az állami kórház napi menüjében nincs urizálás. No nem mintha bélszínt várnék fésűkagylóval, vagy urambocsá egy tisztességes szalámis szendvicset paradicsommal, de azért szülés után nekem például az üres kifli, tea plusz egy pohár tejföl korántsem maxolta ki az idális reggelit. Főleg, hogy kopogott a szemem az éhségtől, mert a húsz óra vajúdáshoz szükséges energiát előző nap pár Bounty csokiból meg Sport szeletből, meg persze a férjemből merítettem.
De hát végülis alkalmazkodtam a rendszerhez, gyorsan hívtam a férjem, amikor bejön, hozzon valami gigantikus szendvicset, különben kifosztom a snack-automatát a folyosó előtt. Ebédre valami tojásosat kaptunk. Isten bizony úgy ettem, mint a szibériai menekültek. A szobatársam, aki épp a negyedik gyerekét szülte rutinos ősanyaként viszont nem nyúlt a tányérhoz. Mint kiderült, szerette volna elkerülni a hasfájást. Mert hát sose lehet tudni!
És arról a kórházban nem beszélnek, plusz elég kevés cikk van az interneten, akármennyire is tájékozott a kismama, hogy a k-betűsökön kívül hogyan kell étkezni, vagy egyáltalán mit kell csinálni, hogy a kisbaba ne, vagy csak ímmel-ámmal legyen hasfájós. Nahát! Én mint öntudatos első gyerekes anyuka úgy gondoltam, pozitív gondolatokkal elhessegetek mindenféle hasfájást, az én kisfiam az bizony mosolygós, jó alvó baba lesz.
Hát megszívtam. Nem jött be. Egy hét elteltével, mire végre, nagy nehezen belövelt a tejem, a fiam már nem azért sírt, mert éhes, hanem azért, mert roppant mód fájt a hasa. Az éjjel a reggellel összefolyt. Csak a három plusz egy instant kávé tartotta bennem a lelket. Nah onnantól kezdve figyeltem, mit eszek, mit csinálok, mert a hasfájósság csak egy pár hónapos időszak, ami nem hosszú, de épp elég, hogy mumby-vá, azaz anyazombivá, idegessé válj, aki azon is képes fenn akadni, hogy a tévé irányító épp negyven fokban áll. Erről persze a terhesség alatt mindenki hallgatott.
Innentől kezdődött a kísérlet, hogyan tudnánk, minimalizálni a hasfájást. Mert ez egy sok ismeretlenes egyenlet. Először is minden olyan zöldséget, gyümölcsöt amelyik puffaszt egy leheletnyit, kizártam az étrendemből. Ezek közé tartozott például a borsó, a paprika és a cseresznye. Pedig mennyire kívántam! Utána következett a tojás, mert hiába sütötte a férjem az isteni rántottákat, észrevettem, ha nem eszek ilyet, akkor egy fokkal elviselhetőbbek az éjszakák. Aztán akkor még nagy fájdalmamra a tejtermékeket is el kellett hagynom, mert még egy ártatlan csokis túró rudi vagy egy jó kis gabonás joghurt is kellőképp megzavarta a fiam pocakját. Egy jó hír viszont maradt, a paradicsomra nem volt érzékeny, ezért ehettem legalább nyakra-főre.
Már a hasfájás sokat javult, hiszen a baba csak négyszer-ötször sírt éjjel, mire a védőnő felvilágosított, hogy a szoptatós tea bizonyos mennyiség felett, szintén hasfájást okozhat. Szóval abból is már csak napi két csészét iszogattam. Borzasztó íze volt, de a tejért nekem meg kellett dolgozni. Innentől kezdve kb. két hónapig kenyéren, húson, húslevesen, sárgarépán, fehérrépán, rizsen, uborkán, dinnyén, almán, barackon és banánon éltem.
Aztán ezen kívül számos apró praktikát kaptam nagynéniktől, anyukámtól, nagymamámtól, de még a szülésznőmtől is és árgus szemekkel figyeltem a gyereket. Itt azért megjegyzem, vannak olyan babák, akiknek a gyomra kevésbé érzékeny, és az anyukájuk, hiába szoptat, gyakorlatilag bármit megehet, csak mosolyognak és alszanak. De hát minden ember más! Ha valakinek a sírós-hasfájós-érzékenyebb újszülött jutott, akkor viszont bármit megtesz, hogy a gyerek és nem utolsó sorban a maga szenvedéseim enyhítsen.
Néhány pontban összegyűjtöttem nyolc egyéb praktikát, ami nálunk működött:
- A büfizést soha, még hajnal négykor se spórold le! Az elején van, hogy fél órát is kell a vállon tartani, a hátát óvatosan megpaskolni, hogy kijöjjön a levegő.
- Előfordulhat, hogy a baba a vényköteles D-vitamint nem bírja. Én néha bevallom, elfelejtettem beadni, és csodák csodájára a fiam még egy fokkal nyugodtabb volt. A patikában meg az orvosnál természetesen hülyének néztek bennünket, végül a D-vitamint egy picit drágább, de organikus készítménnyel pótoltuk.
- Altasd hason, így a saját súlyával nyomja a pocakját, és könnyebben kijön a puki!
- Masszírozd apró, körkörös mozdulattokkal hasát, hogy gyorsabban távozzanak a szelek!
- Létezik elvileg olyan, hogy már az elején nagyon erős a tej, ezért célszerű pár cseppet egy pohárba lefejned, így a babának nem fekszi meg majd a pocakját!
- Lehetőleg szoptasd igény szerint, de figyelj arra, ha hasfájós, hogy a két szopik kb. másfél óra elteljen, mert a friss és a félig emésztett tej keveredése a gyomorban, fokozhatja a hasfájást.
- Végül ki lehet próbálni ezeket a csepp-csodaszereket, mint az Espumisan, a Colief, a BioGaia és társai, de ne feledjétek gyereke válogatja, kinek melyik jön be!
Mikor hat hetes lett a fiam, szerencsére a hasfájás alábbhagyott. Egy leheletnyit mi is szusszantunk, mert nem tudtuk, hogy pár hét és elkezdődik a végnélkülinek tűnő fogzás…
