Home office napló két gyerekkel harmadik rész!
8. nap (hétfő)- Próbálok türelmes lenni
A gyerekek azt hiszik szünet van és az apjukkal azért vagyunk itthon, hogy egész nap kártyázzunk, legózzunk, tornyot építsünk vagy nindzsázzunk velük! Nehezen értik meg, hogy nekünk dolgoznunk kell. Csak akkor lesz ennivaló és akkor hoz ajándékot ( ha másnem szánkón) a húsvéti nyúl. Mivel nem tudtam fizikálisan ott lenni minden pillanatban, ezért mire vége lett az online értekezletemnek és a délelőtti tíz perces kávészünetemben bepakoltam volna a mosogatógépet, ízeire szedték a gyerekszobát. Tudom, csak fel akarják hívni a figyelmemet! Próbálok türelmes lenni, de nehéz. Borzasztóan az!
9. nap (kedd)- Mosolygós jelek a hűtőn
Megpróbáltam elővarázsolni magamból az őspedagógust: és a türelmetlenkedés, büntetés kilátásba helyezése helyett inkább a jutalmazásra fókuszáltam. Egy papírra felírtam a gyerekek nevét, és a mieinket. Gyors felskicceltem egy táblázatot a hétre. Este a vacsinál a gyerekekkel leültünk, és megbeszéltük ( inkább családilag megszavaztuk) ki érdemel aznapra mosolygós jelet. Persze mindenki kapott. Ekkor döbbentem rá, hogy a home office egyik nagy hátránya minimális a visszajelzés a teljesítményemmel kapcsolatban. És ez rossz. Így kiraktam a hűtőre a papírt, hogy lássuk a férjemmel, jól csináljuk. De legalábbis próbálkozunk!
10. nap (szerda)- A munkahelyen nem látják mennyit dolgozol
Ez a nap volt a héten a mélypont. A férjem rettentő dühös volt rám, mert túl sokat dolgoztam, így egész nap egyedül vitte az itthoni dolgokat beleértve az ebédgyártást, pisiltetést és a pakoltatást is. Valahol igaza volt, mert a home office másik átka, hogy nem látják a feletteseid, hogy mennyit dolgozol. Estére úgy elfáradtam, hogy liszteszsákként bealudtam valamelyik gyerek mellett a kanapé, gyerekágy és a franciaágy bermudaháromszögben.
11. nap (csütörtök)- Nem volt egy szabad percem
Még mindig úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger. Aznap borzasztóan rosszul érintett, amikor valakik azzal posztolják teli a Facebookot mennyire időmilliomosok, vagy mennyire unatkoznak. Hát nekem nincsen egy szabad percem sem, mert vagy dolgozom, vagy gyerekezek vagy házimunkázok vagy valami egyéb halaszthatatlan feladatot oldok meg. És ilyenkor( a férjem figyelmeztetett) én nem állok le, nem hagyom úszni a dolgokat, hanem bepörgök és további feladatokat keresek egészen addig amíg ki nem merülök. És ez nem jó! Rájöttem, muszáj szusszannom, nemet mondanom, halasztanom, mert különben nem fogom bírni lelkileg a karanténnak nevezett hosszútávfutást.
12. nap (péntek) – Megnyalta az előttem álló a kezét a boltban
Úgy volt, hogy gyorsan majd délután bevásárolok. Mindent megterveztem. Tartottuk a szokásos napi rutint, mikor fél nyolckor kávéivás közben bejelentették a kijárási korlátozást… Eszeveszettem öltöztem és rohantam a boltba, mert tudtam, ha később megyek, már mindent lefosztanak. Felvettem (a korábbi festésből megmaradt) fpp2-es maszkot és a gumikesztyűt és elmentem bevásárolni magunknak és anyósomnak. A boltban az előttem álló szintén maszkos és gumikesztyűs nő, nem tudta kivenni a készpénzt a pénztárcájából, ezért levette a gumikesztyűt, megnyalta az ujját (!) és úgy számolta le a ötezer valahányszáz forintot...
13. nap (szombat)- Randiztunk a férjemmel a konyhában
Alapvetően szeretek otthon lenni, de a #maradjotthonnak van a kisgyerekesek szempontjából egy nagy buktatója. Nincsen mi idő! Vagy nagyon kevés. Énidőt még csak lehet lopni, de tartalmasat beszélgetni a párunkkal nehéz vagy szinte lehetetlen feladat. Este azért csíptünk magunknak a férjemmel. Amíg a gyerekek legóztak, addig a konyhában randiztunk. Zenét hallgattunk, táncoltunk, beszélgettünk egy pohár fehér bor mellett. Szeretem a srácokat, de ez az este úgy kellett a lelkemnek, mint egy falat kenyér!
14- nap (vasárnap)- Kedvtelésből morzsasüti
A gyerekeknek fogalma sem volt, milyen nap van. Nem csodálom. Ők még nem iskolások, hogy bombázzák őket feladatokkal. Nonstop jó játszani, de azért hiányzik nekik a társaik meg az, hogy nem mehetünk akkor és amikor oda, ahova szeretnénk Ezt a fajta stresszt láttam egész héten rajtuk is, hiszen folyamat rajtunk akartak csüngeni és a szokásoshoz képest extrém kívánták az édességet. Délután csak úgy kedvtelésből összedobtunk egy morzsasütit, amivel elbúcsúztattuk a hetet. Lehet rendszeresíteni kellene?!
Ötleted sincsen mi legyen az ebéd, vagy hogyan vond bele a gyereket a főzésbe, akkor gyere a Főzzünk gyerekkel! csoportba és beszélgessünk róla!
