reblog

A férjem romantikus alkat. A múltkor hazaállított egy kvázi grófi szakácskönyvvel, hogy milyen jó lenne ha ebből egy-két receptet kipróbálnánk, itt-ott mentesítenénk. Fellapoztam a kiadványt, amiből kiderült milyen ínyencségeket ettek a seregélyesi kastélyban a Hadik grófok. Egy édesszájú mosónő másolgatta ki anno még a harmincas években a recepteket az azóta megsemmisült grófi család szakácskönyvből. Borsodó, pozsonyi kifli ötféleképpen, Jolán-torta, Apponyi-galuska… Már futott össze a nyál a számban a sok diótól, mandulától, vaníliától és aszalt gyümölcstől, mikor megakadt a szemem a csokoládécsillagon. Ez egy kekszféleség, aminek a leírása mondhatni háromakkordos, de legalább vannak benne mértékegységek. Nincsen benne se liszt, se vaj, így tökéletes beleillik a paleo, gluténmentes, tejmentes étrendbe. Én nyírfacukrot raktam bele a sima helyett, facsartam bele citromot, mert alapjában kicsit édes volt, és a csillag helyett egyszerű pogácsaszaggatót használtam.

Csokis-citromos paleo keksz (egy gáztepsihez)

egy tojásfehérje

19 deka nyírfacukor

14 deka darált mandula (darált dió)

három evőkanál cukrozatlan kakaópor

fél citrom leve

egy citrom héja

egy pici víz ( ha nem áll össze a tészta)

A tojásfehérjét szép habosra keverjük a cukorral. Majd ezután a mindent bele elven beledobáljuk a darált mandulát, a kakaóport. Belefacsarjuk a citromot, és az egészet összedolgozzuk. Ez eddig nem nagy kunszt. Ha a tészta száraz, akkor egy pici vizet tegyünk hozzá, hogy könnyen gyúrható masszát kapjunk. Ezen a ponton keressük elő a deszkát és a sodrófát. Szórjuk be egy kis darált dióval vagy mandulával és már nyújthatjuk is. Nem kell várni, meg pihentetni. Gyorsan megvan.

Kábé egy centisre sodorjuk ki a tésztát, és szaggassuk ki olyan formájúra, amilyenre szeretnénk. Lehet csillag, virág, szív vagy csak a szimpla kör. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe nagyjából négy-öt centi távra tegyük őket egymástól, mert megnőnek brutál módon. A sütőt melegítsük fel 170 fokra és alul-felül sütés üzemmódban nagyjából húsz-huszonöt percig süssük. Nem kell megijedni, ha a tészta még negyedóra után is olyan, mintha szét akarna esni. No para! Még öt perc, és ha még puha, de már egy az egyben ki tudjuk szedni, akkor van készen. A keksz kihűlés után szépen megszilárdul. Csodálatos mentes, gyors és viszonylag olcsó finomság egy pazar kávé mellé, hogy otthon is grófnőnek érezhessük magunkat!

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy májusban átléphessük a bűvös ötszázast!

Szeretem, amikor a kicsit csípős őszi este (természetesen altatás után) egy csésze finom tea mellett filozofálgatunk a férjemmel. Régi jó szokásunk ez, még a panelból hoztuk magunkkal. Akkoriban is szívesen ücsörögtünk a konyhában. Bohémkodtunk, gondolatban megváltottuk a világot, közben a konyha, becsukva is széljárta ablakából bámultuk, ahogy a sötét, nagy cekkereket cipelő női alakok eltűntek a koraesti félhomályban.

De a tea, meg a kávé csak úgy volt jó, ha csipegettünk hozzá valamit: így egyik chipses zacskó követte a másikat. Néha felpattintottunk egy doboz kekszet, vagy csináltunk a mikróban popcornt. Nem volt mit tenni, egy-egy téli időszak végére ( a karácsonyi habzsi-dőzsit is beleszámítva) fejenként két-három kilóval lettünk gazdagabbak.

Nah ezt most el szeretném kerülni, ezért egyik nap összedobtam egy jó kis kókuszos-gyömbéres „mindenmentes” köleskekszet, ami kellemesen omlós, kicsit fűszeres. Kávéba mártogatva szerintem jobb, mint a cantuccini. Nincsen benne fehér liszt meg fehér cukor, így bármikor büntetlenül lehet nassolni.

Gyömbéres-kókuszos köleskeksz (recept kb. 30 darabhoz)

• 150 gramm kölesliszt
• 150 gramm rizsliszt
• 100 gramm nyírfacukor (más néven xilit)
• 50 gramm kókuszzsírt
• egy deci kókusztej
• egy darab közepes tojás
• egy kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál fahéj
• egy fél lime héja és leve

A köleslisztet, a rizslisztet a nyírfacukorral egy tálban összekeverjük egy sima evőkanállal. Belemorzsoljuk a kókuszzsírt. Ráütjük a tojást, beleöntjük a kókusztejet és addig kevergetjük, amíg olyan szép nem is teljesen híg, de nem is száraz állaga nem lesz. Ezután belehintjük a fahéjat, és a gyömbért. Belecsurgatjuk a lime levét, meg ráreszeljük a héját. Egyenletesen összedolgozzuk, majd a tésztát nemes egyszerűséggel betesszük a hűtőbe legalább egy órára pihenni.

Ha letelt az idő, akkor a sütőt előmelegítjük 170 fokra. A gyúródeszkán, vagy szilikonos gyúrólapon némi rizsliszt társaságában a masszából kis gombócot formázunk. Attól függően mennyit akarunk a formázással vacakolni: kinyújtjuk vagy kézzel hengert sodrunk belőle. Ha a nyújtás mellett voksoltok, akkor bő liszt társaságában  sodrófával kb. egy centi vékonyra nyújtsátok a tésztát. A cuki kis kiszúró formákkal  a csillagtól a az egyszarvúig bármilyen alakzatot csinálhattok belőle. Ha ezzel nem akartok szórakozni, akkor a kb. három centi átmérőjűre sodort hengert centis darabokra vágjátok fel. Mindegyiket tegyétek a sütőpapírral beborított tepsire, és süssétek bő negyedóráig. A tészta akkor lesz omlós, amikor a széle épp csak egy picit kezd megbarnulni.

A kekszek forrón, önmagukban is isteniek! Bár szerintem akkor a legfinomabbak, amikor egy csésze kávéba, teában belemártogatjuk őket, amelyek még jobban kiemelik a gyömbér és a lime pikáns, szürke időben is szívmelengető ízvilágát.