A húsvéti sonka olyan, mint egy klasszik húsleves: ehetőt bárki képes főzni, de tökéleteset csak kevesen. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a férjemmel arra jutottunk, hogy a tízből tizenegy pontos sonka sztorija a vásárlásnál kezdődik.
- Olcsó, akciós vizezett sonkát soha, de soha nem veszünk! Nincs annál kiábrándítóbb mikor főzés közben az egész a felére zsugorodik!
- Csont nélkülit vásároljunk, mert a csontot nem esszük meg! Nekem pölö nincs kedvem a semmiért pluszban fizetni, pláne hogy kutyánk sincs!
- Lehetőleg helyi termelőtől szerezzük be, ugyanis az a sonka tuti látott disznót! Tudom, tudom kicsit paranoidak vagyunk...
- Ha a kalóriák is számítanak, akkor figyeljünk, hogy csak egy leheletnyi kövérje legyen rajta! Tudjátok, a bikinibody most készül!
- Ha megvan a sonka, akkor legkésőbb szombat délután készítsük el! Kicsi lángon, éppenhogy rotyogva főzzük! Szánjunk rá kábé három-négy órát, mert hús annál omlósabb és szaftosabb lesz. Természetesen nem kell ott álldogálni mellette. Elég néha rápillantani! Közben lenyomhatunk egy fél Trónok harca évadot vagy nekieshetünk a Karamazov-testvéreknek!
- A főzővízbe feltétlen dobjunk fűszereket: remekül átveszi a hús például a szegfűbors, a babérlevél, vagy éppenséggel a lila-és a fokhagyma ízét! A bátrabbak zöldségalaplevet és olyan extraságokat, mint pölö borókabogyó is használhatnak!
- Ha lezártuk a gázt, akkor hagyjuk a sonkát a saját levében kihűlni, nehogy kiszáradjon!
- A húsvéti sonkát konyharuhával fedjük le, hogy tudjon szellőzni és ne eresszen levet az éjszaka!
Másnap nincsen más dolgunk, mint egy éles késsel centis szeleteket vágni, megküldeni egy kis házi reszelt tormával, és máris jól indul a húsvét!
