Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Így fogytam le szülés után

Fogyástörténet 2. rész ( Az elsőt itt olvashatod el!)

Miután a kisfiam nem kért több cicit, elhatároztam megszabadulok a pluszkilóimtól. Ennyire motivált még sohasem voltam. Pláne, hogy a férjem a spanyol kiküldetéséről véletlen eggyel kisebb ruhákat hozott ajándékba. Peti olyan testhez simuló felsőt és egy épp csak segg alá érő rövid szoknyácskát választott nekem, amit gazella alkatú tinilányok vesznek fel, ha éppen valakit fel akarnak szedni. Az elszántság megvolt, már csak cselekednem kellett.

Tavaly ilyenkor tíz kilóval többet mutatott.

Első lépésként kis, határidőhöz köthető viszonylag gyorsan megvalósítható célokat tűztem ki, hogy emeljem az önbizalmam. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy másfél hónap alatt kéne 73-ról legalább 69,9-re fogynom. Mivel tartós eredményt szerettem volna, ezért az egy hónap alatt fogytam húsz kilót hirdető sztárdiéták helyett inkább az életmódváltás mellett döntöttem.

Nem vagyok dietetikus, ezért sokat olvastam a témában. Az étkezési irányzatok különbözőek, de annyi hasonlóság azért van bennük, hogy a fehér cukrot és a sima fehér lisztet nem igazán tartják egészségesnek, sem fogyókúrabarátnak. Nem lehetett mit tenni, a cél az cél, mindkettő repült a spájzból.

Az egyik legnagyobb hatást a Kína tanulmány című könyv tette rám, amely egy nyolcezer főn elvégzett kutatás eredményeit mutatja be egészen olvasmányosan. A rövid lényege a következő:

"Azok az emberek, akik a legtöbb állati eredetű táplálékot fogyasztották, kapták meg a legtöbb krónikus betegséget. ... Azok az emberek, akik a legtöbb növényi eredetű táplálékot fogyasztották, a legegészségesebbek voltak, és a legnagyobb eséllyel kerülték el a krónikus betegségeket.”

Teljesen ledöbbentem. Aztán gyorsan megnéztem a saját étrendemet: rengeteg tejtermék, közepes mennyiségű hús. Ehhez képest arányaiban jóval kevesebb zöldség-gyümölcs. Még inkább elgondolkodtatott, hogy a korábbi években megfigyeltük: ha a férjem parlagfű-szezonban akár csak egy szelet sajtot is elcsipeget, felerősödik az allergiás asztmája. A végtelen köhögés, tüsszentés és a nonstop orrfolyás senkinek sem hiányzik alapon, ilyenkor hónapokig nem eszik semmilyen tejterméket. Most én is csatlakoztam hozzá.

Közben kiderült, Petinek nagy valószínűséggel lisztérzékenysége is van, így nemcsak tej-hanem gluténmentesen kell ennie. Mivel a félkész termékek többsége nyomokban tartalmaz glutént, ezért ezeket is száműztem a fagyasztóból. Ekkor jött a költői kérdés, akkor mit ehetünk? Főleg zöldséget-gyümölcsöt, álgabonákat (quinoa, amaránt stb.) minél kevesebb hússal. Erről sokaknak csak valami uncsi csirkecsíkos saláta nagy paradicsommal a tetején jutna eszébe, pedig ennél sokkal izgalmasabb és nem utolsó sorban ízletesebb az egészséges táplálkozás. Nah ebből a kihívásból született a fit food challenge!

Itt egy kis rövid helyettesítési lista:

  • búzaliszt helyett: például kölesliszt, tökliszt, rizsliszt (attól függ mit készítek)
  • tej helyett: szójatej, rizstej, kókusztej, mandulatej, diótej
  • főzőtejszín helyett: rizstejszín, kókusztejszín
  • fehér cukor helyett: nyírfacukor

A lista folyamatosan bővül, mert szívesen kísérletezem új alapanyagokkal. Mivel fogyni szerettem volna, ezért a krumplit, az egészségtelen édességeket, csokikat és a sós ropogtatnivalókat is kiiktattam.

A másik lényeges változtatás az étkezések átszervezése volt. Napi ötször kis mennyiségben ettem. Van egy mondás, hogy reggelizz úgy, mint egy király! Ebédelj úgy, mint egy polgár! Vacsorázz úgy, mint egy koldus! Nem ördögtől való ötlet az tuti. Volt egy apró probléma: én nem tudok korgó hassal lefeküdni, így megcseréltem a vacsi és az uzsonna mennyiségét. Ha jól belaktam délután négykor, estére már nem bírtam annyit enni.

Soha nem éheztem. Ha édességet kívántam, akkor készítettem egy chiapudingot, vagy valami reformsütit, és máris becsaptam magam. Nem ábrándoztam a vanília fagyiról meg a málnás roppanós csokitoronyról. Energikusnak és életvidámnak éreztem magam! Főleg hogy az első célomat sikeresen megvalósítottam. Juhéé! 

Már nem volt megállás! Következő célként elhatároztam: szeptember 1-re elérem a 65 kilót. Emiatt a mozgást is beépítettem a mindennapjaimba. A hosszú babakocsizással a kardió részt nagyjából kipipáltam, de erősíteni, feszesíteni azért elég erősen kellett.

Nem vagyok az a fajta, aki szeret edzőteremben izzadni. Nem szeretem, ha mások nézik, hogyan ügyetlenkedek az aerobik órán. Emiatt az otthon elvégezhető gyakorlatok mellett döntöttem. A húgom, aki személyi edző, összeállított egy mini erősítő programot, amelynek keretében a hasamra és a combomra helyeztük a hangsúlyt. Nagyjából húsz perces tornára kell gondolni, nem többre. Erre legtöbbször csak altatás után, este fél tíz fele jutott időm. A férjem bekapcsolt egy filmet, én meg a kanapé előtti szőnyegen csináltam szorgosan a lebegőüléseket meg a lábemeléseket. Hetente ötször. Elsőre talán soknak tűnik, de egyáltalán nem egy vállalhatatlan történet. Csak akarat kell hozzá!

Még van min dolgozni, de a hasam már sokkal jobban néz ki.

A második célomat is megvalósítottam. A ruhatáramat gyakorlatilag teljesen le kell/kellett cserélni. Negyvenes nadrág helyett most már 36/38-asokat, az M-es póló helyett S-et hordok. A hasam pedig még menyasszony koromban sem volt ennyire lapos. Jó, persze bőven van még min dolgozni! És fogok is! De azért jó érzés, hogy a gimnazista koromban vett fekete farmerbe beleférek, akkor is ha nem is áll tökéletesen.

Epilógus:

Ha van kedvetek, küldjétek el a fogyástörténeteteket e-mailben, és szerkesztés után szívesen megosztom a blogon!

Tovább

Megsemmisült bennem a nő

Ez most kivételesen nem recept. Úgy gondoltam, megosztom veletek a fogyástörténetemet. Hosszú lett, ezért két részletben tálalom. (A képekért előre is bocsi, de szülés után nem nagyon készült rólam egész alakos fotó.) Szóval, kezdjük az elején!

Csak részleteiben bukkanok elő. Micsoda véletlen! Fotó: Simon Erika

A terhesség előtt finoman szólva sem voltam versenyformában. A férjemmel egy belföldi gasztronászutat tartottunk. A tokaji aszúban főtt kacsától kezdve a citromos korhelyhalászleven át a levendula fagyiig mindent megkóstoltunk, amit megkívántunk. A mézeshetek után gyakran előfordult, hogy ebédre befigyelt egy-egy pizza, spagetti vagy valamilyen töltött hús krumplival. Esténként a férjemmel, Petivel a panelerkélyünkön vagy a belvárosban egy teraszon beszélgettünk egy-egy pohár bor, esetleg sör mellett. Szerelmes delfinként úsztam a boldogságban. Mivel nem volt évek óta mérlegünk, és a bővebb pamutruháim is rám jöttek, ezért fel sem tűntek az újdonsült zsírpárnáim. Egyszer anyukáméknál aztán kíváncsiságból megmértem magam. 74 kg a 172 centimhez. Széééép! Kis híján sírógörcsöt kaptam.

Sosem voltam ennyi, akkor elhatároztam lefogyok. Három kiló egy kis odafigyeléssel pikk-pakk le is ment, mikor kiderült terhes vagyok. Ettől kezdve a sportom a séta lett. Az étkezéseim hektikussá váltak: vagy émelyegtem és gombóc volt a torkomban, vagy pedig nagy kívánósságomban májat ettem céklával, káposztával. Az első három hónapban két kilót fogytam. A hányingeres korszak után próbáltam tudatosan figyelni az étkezésekre. A sok gyümölcs és zöldség ellenére csak-csak bűnbe vitt  például a kakaókrémmel töltött omlós croissan. A baba szépen gyarapodott, én pedig egyre inkább úgy éreztem magam, mint egy partra vetett rozmártehén. Így utólag annyira nem volt vészes. 78 kilóval mentem be a kórházba. Naivan azt hittem, ó hát rólam szülés után rögtön lemegy öt. A maradék meg a szoptatással. Hát tévedtem. 75 kilóval jöttem haza.

Hiába homályos a kép, még a kabát sem rejti el a szülés után visszamaradt pocakot.

Sokkolt az öt hónapos terhesnek látszó hasam. A régi farmerjeimet nem tudtam begombolni. A szoknyáim nem értek körbe. Komolyabb tornát a szoptatás miatt nem mertem bevállalni. Féltem, hogy elapad a tejem, ezért maradtak a nagy babakocsis séták. Mivel a kisfiam a hasfájós babák közé tartozott, ezért az első pár hónapban gyakorlatilag krumplit ettem hússal, kenyérrel meg paradicsommal. Nem ihattam tejet, nem ehettem sajtot, tojást, vagy salátát, ha nem akartam óriási sírással, végtelen büfiztetésekkel, masszírozásokkal zárni a napot.

Mivel az a fajta vagyok, akinek minden dekáért meg kell küzdeni, ezért a mérleg sem mozdult. Hiába teljesedtem ki anyaként, mégis borzalmasan éreztem magam. A bennem rejtőző nő teljesen megsemmisült. A férjem látta, az önbizalmam mínusz kettőn áll. Soha egy zokszót nem tett az új „asszonyos” alakomra, sőt folyamatosan bókolt. Ennek ellenére több hónapig nem mertem ruhaboltba menni. Hogy miért? Nem bírtam szembesülni a valósággal, hogy jobb esetben pont passzol a combomon a negyvenkettes nadrág. Az egy-két gyerekes modellanyukák Insta-profilján vagy Katalin hercegné kórház utáni képein nem ezt látni! Szemétség a négyzeten!

Hónapokon keresztül próbáltam építgetni az önbizalmam, több kevesebb sikerrel. Sokat olvastam a témában, rengeteget beszélgettem róla a kisgyerekes anyuka barátnőimmel. Terápiás jelleggel vettem magamnak néhány új felsőt. Többnyire beburkoltam magam, akár egy muszlim asszony. Mikor a kisfiam egyévesen elválasztotta magát, utána tudtam,  elérkezett az én időm: újra formába lendülök.

(folyt. köv.)

Tovább
0 db

Slow Kitchen

blogavatar

Tündi vagyok. Egy hús-vér, elfoglalt anyuka, aki nem veti meg a finom falatokat. A blogon olyan egészséges ételeket készítek, amelyek gyorsak, finomak és túllépnek a hagyományos fitnesz salátán.

Lájkolj bennünket!

Kövess bennünket az Instán!

Megfőzted már?

Kredit

Icons made by Freepik from www.flaticon.com