A dédi minden évben főz a falu karácsonyi műsorára egy nagy fazéknyi forralt bort, amely minden évben az utolsó cseppig elfogy, amíg az óvodások meg a környékbeli iskolások szerepelnek. A múltkor felhívtam telefonon, hogy diktálja le nekem a receptet, mert nincsen kedvem besétálni a karácsonyi vásárba.
Persze decemberben jó kimenni egyszer meg kétszer az adventi forgatagba, ahol megnézzük az ünnepi fényeket és tutira összefutunk egy rég nem látott ismerőssel. Legalább ennyire felmelegíti a lelkemet, amikor este elcsendesedik a ház, gyújtok egy gyertyát vagy felkapcsolom az égősort. Közben belekortyolok a forralt boromba. A dédire meg a papára gondolok, akiket már hetek óta nem láttam. Akik, ilyen későn, kilenc óra fele már biztosan alszanak, ha nincsen éppen focimeccs. És hálás vagyok, hogy ők vannak, hogy a fiaim ismerik őket.
Közben kijön a férjem - elaludt a nagy is- és megkínálom őt is. Koccintunk. Beszélgetünk. A telefont jó messze rakjuk. Nehogy véletlen kiposztoljuk, épp forralt bort iszunk. Ez a mi időnk, a mi csendes és boldog adventünk.
Hozzávalók:
- egy liter száraz vörösbor
- öt kanál cukor
- egy rúd fahéj
- egy teáskanál szegfűszeg
- néhány szem egész bors
- két-három deci víz
A bort felöntjük a vízzel. Beletesszük a fűszereket, és lassú tűzön, éppen hogy gyöngyözve egy órán keresztül főzzük. A habot közben folyamatosan leszedjük róla. Langyosan, magában fogyasztjuk, de tehetünk a pohárba szárított almakarikát vagy aszalt szilvát is.
