A karácsony elvileg a szeretetről meg a figyelmességről is szól, hogy egy aprócska jócselekedettel szebbé tegyük egy másik ember napját. Ehhez képest a valóság meglehetősen kiábrándító. A bunkóság 24-e előtt a tetőfokára hág, és csupán egy parányi szikrára van szükség, hogy ne szabaduljanak el az indulatok a kiállított mintapéldány, akciós flattévé- vagy a hiperes akváriumban utolsó, kissé sebzett ponty előtt. A karácsonyból kiveszett a szeretet, és itt maradtak a zizegős papírba, ajándéktáskába rejtett csomagok meg az esti féktelen zabálás. A bőség érzete mindennél sokkal fontosabb lett. Aztán az ünnepek után megint jön majd a nagy kétségbe esés, a mini depresszió, és a jó öreg megbánás egy adag újévi fogdalomnak álcázva: visszafizetem a hitelt, leadom azt a plusz tíz kilót, jövőre nem csinálok ilyet… satöbbi, satöbbi. (tisztelet a kivételnek)
Előre kéne gondolkodni… Csak hát kényelmesebb utólag magyarázni a történteket. Meg kéne előzni a dolgokat. Ha mást nem, a túlköltekezés még hátra maradt részét vagy a szokásos karácsonyi családi filmnézés közbeni nassolgatást. Erre az alkalomra például zseniális az áfonyás-csokis-mogyorós gyümölcskenyér, amiben nincsen hagyományos liszt, tej és cukor.
Paleo áfonyás-csokis-mogyorós gyümölcskenyér
- 200 gramm kókuszliszt (mandulaliszttel is tökéletes)
- 70 gramm eritrit vagy nyírfacukor
- 4 evőkanál kókuszzsír
- két darab közepes tojás
- egy evőkanál útifűmaghéj
- két evőkanál cukrozatlan kakaópor
- egy evőkanál szódabikarbóna
- egy nagyobb banán
- egy marék mogyoró
- egy marék aszalt áfonya
- egy csipet só
A sütőt előmelegítjük 175 fokra, légkeveréses fokozatra. A lisztet összekeverjük a szódabikarbónával, az útifűmaghéjjal és az eritrittel. A pépesre zúzott banánt összedolgozzuk a tojásokkal és a felmelegített kókuszzsírral. Ezután a banános masszát hozzáöntjük a liszteshez. Ismét keverünk egy kört, majd beleszórjuk a sót, kakaóport durvára tört mogyorót és az aszalt áfonyát. Ha ezt is jól összedolgoztuk, akkor egy szilikonos kenyér-vagy őzgerincformában negyven perc alatt megsütjük. Kivétel előtt nem árt egy tűpróbát végezni, mert ahogy a nagymamám fogalmas: minden tűzhely máshogy dolgozik.
Ez a gyümölcskenyér tökéletes reggelire vagy tízóraira, uzsonnára egy adag banánkarikával, körtével, almával, esetleg mézzel csorgatva. De az ünnepi vacsora desszertjeként is megállja a helyét. Plusz előnye, hogy borzasztó könnyű, elronthatatlan, és két edényes, tehát még a sütés utáni romeltakarítás sem vészes.
Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán!
