Én szóltam! Ez az a fajta szaloncukor, amiből nem lehet eleget gyártani. Szó szerint! Hiába mondtam a férjemnek, hogy ne egyen belőle, mert karácsonyra lesz. Nem törődött vele. Apránként estéről estére megeszegette az összeset. Már csak pár nap van karácsonyig, még egy szekérnyi elintézni, csomagolnivaló vár rám, és megint ott tartunk, hogy elfogyott a szaloncukor. Én meg nem akarok venni, mert rengeteg gyatra szaloncukrot lehet kapni: némelyik túl édes, a másiknak az utóíze furcsa, a harmadik pedig tartósítószerrel van tele.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet finom szaloncukrot boltban venni, mert lehet. Csak el kell olvasni az apró betűt, és ha lehet, előtte kóstolni kell. Ez meg sok idő! De a bátor kezdők vagy rutinos konyhatündérek otthon is belefoghatnak a szaloncukorgyártásba, mert nem olyan nehéz, mint amilyennek elsőre tűnik. Jah, és hamarabb elkészül, mint a bejgli.
Házi diétás, citromos-marcipános szaloncukor
Hozzávalók kb. 20-25 darabhoz:
- 20 dkg mandulaliszt vagy darált mandula
- 15 dkg nyírfacukor
- fél citrom reszelt héja
- 30 ml víz
- egy tábla étcsoki (minimum 60 százalékos) vagy 200 gramm csokoládépasztilla
- egy evőkanál kókuszzsír
A házi marcipán elkészítése méréssel együtt körülbelül tíz percet vesz igénybe. Dolgozhatunk mandulaliszttel, akkor sokkal simább, tömörebb lesz a végeredmény. Ha viszont sajnálunk több ezer forintot kiadni pár dekányi mandulalisztért, dolgozhatunk az olcsóbb darált mandulával is. A végeredmény ebben az esetben rusztikusabb, darabosabb lesz. Mi ezt az olcsóbb verziót választottuk.
A mandulát egy húsklopfolóval átdaraboljuk, vagy ha van kávédarálónk, akkor átdaráljuk. A nyírfacukor felét összekeverjük a mandula egyik felével, majd belereszeljük a citrom héját. A másik feléből és a vízből pár perc alatt cukros szirupot főzünk. A cukros vizet lassanként adagoljuk a mandulához, majd addig gyúrjuk, amíg össze nem áll. Ha ragacsos lesz a massza, akkor tegyünk hozzá még mandulát. Az egészet folpackba csomagolva két órára betesszük a hűtőbe pihenni.
A pihenő után sodrófával kinyújtjuk, majd késsel körülbelül két centi széles és négy centi hosszú darabokat vágunk belőle. A csíkokat a két kezünk között megsodorjuk, a végeiket kicsit megnyomkodjuk, és egy sütőpapírral bélelt tálcára tesszük.
Ezután a munka kényesebb része következik: a bevonat. A csokoládéhoz minimum hatvan százalékos étcsokit vagy csokoládépasztillát érdemes használni, hogy a végeredmény olyan legyen, amit elképzeltünk. 
A csokit darabokra törjük. A felét vízgőz felett egy fémtálban felmelegítjük. Levesszük a tűzről, majd hozzákeverjük a maradék csokit és az egy evőkanálnyi kókuszzsírt. (Ha van ételhőmérőnk, használjuk! A bevonat akkor lesz szép fényes, ha az olvadt csoki hőmérséklete 31-32 fok körül mozog.)
A marcipánokat egy villa vagy kanál segítségével beleforgatjuk a csokiba, aztán a sütőpapírra tesszük a kész művet. Ezután hűvös helyre – spájzba, erkélyre vagy az ablak alá – tesszük, hogy a bevonat megkössön.
A szaloncukrokat ezután papírba csomagoljuk, majd gondosan eldugjuk, (ez a legfontosabb része a készítésnek), mert ha a család rátalál, biztos, hogy nem marad meg karácsonyig!
Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!
