reblog

Hát nem gondoltam volna, hogy a modern és klasszikus karácsonyi menüsorral ekkora darázsfészekbe nyúlok. Érdekes volt olvasni a poszt alá és a Facebookra érkező kommentek között, hogy többen gyakorlatilag majdhogynem személyes sértésnek vették, hogy vannak olyanok, akik nem halászlevet, rántott halat krumplival, valamilyen húst krumplival  vagy éppenséggel töltött káposztát esznek karácsony este. Az ünnepi vacsora ebben az értelmezésben egy szent, sérthetetlen „tehén”, és nem egy gasztronómiai élmény. Szinte szakrális gyilkosság, ha valaki a hagyományos alapanyagokat egy milliméternyit is eltérő formában tálalja, készíti.

Pedig a menüsorban a gyömbéren, mint fűszeren és a tejhelyettesítőkön kívül ( a nem allergén, nem paleós alternatívát természetesen beleírtam) semmi extra nem szerepelt. A libamell, a gesztenye, a vörös káposzta, a cékla, a gomba mind olyan alapanyagok, amelyekkel a hagyományos magyar konyha is dolgozik.

Többen azt sérelmezték, hogy vidéken, a minimálbérért dolgozó kisember pénztárcájához képest kissé borsosra sikeredett menüsor. Vegyük sorban! Egy fél kiló gesztenye nagyjából ezer forintba kerül. Ha valaki szenteste nekiáll, teszem fel, egy húslevesnek, akkor egy ezrest tuti belerak. Ha csak a leveszöldséget vagy a húst számolom. A halászlénél ugyanez a helyzet. Persze ha nem kapja Józsi báéktól vagy Marika néniéktől a halat. A libamell tényleg drágább a csirkénél vagy a sertésnél. Négy szép szeletért kb. kétezerötszáz forintot is elkérnek. A céklás pohárkrém viszont egy filléres desszert, ha mondjuk a zserbóval hasonlítom össze, amibe kell dió, lekvár, meg a bevonathoz csokoládé. És akkor még a lapokhoz szükséges tojásokról nem is beszéltünk!

Az indulatokat szerintem a pénznél, a józsef attilai habos süteményről való álmodozásnál egyszerűbb dolog váltotta ki: itthon a szokás a főzésben és az ünnepi ételekben nagyúr. „A nagymamám is így csinálta, anyukám is, én is. Ez így van rendjén, amióta világ a világ. Kérdőjelnek helye nincs.” És ezt a talán, a sokszor önmagunkban sem beismert tényt meg lehet ideologizálni: ez nagyon drága;ez csupa gyimgyom; nekem erre nincsen időm, mert még éjjel is dolgozom; meg a századik különórára is cipelnem kell a gyereket… Ez mind csak mentegetőzés, mert könnyebb kifogást keresni, mint elfogadni a másik véleményét, nyitottnak lenni az újra, „urambocsá” másabb, netalántán egészségesebb alternatívát kipróbálni.

Ez halmozottan igaz az hazai étkezési kultúrára. Sokan csak akkor változtatnak az étrendjükön, amikor már egészségügyi okokból muszáj, mert ilyen, olyan, amolyan anyagokra érzékenyek, vagy a koleszterinjük, a vérnyomásuk az egeket súrolja, vagy extrém mód túlsúlyosak.

Ugyanakkor nem állítom, hogy a régi típusú magyar konyha a rántott hússal, a pörkölttel, meg a gulyáslevessel az élen egy rossz valami. Mert lehet ilyeneket enni hétköznapokon, karácsonykor, nyáron a bográcsban. Meg amikor akarjuk. Csak az újításhoz való hozzáálláson kéne változtatni, ami valahol ott kezdődik, hogy nem kell rögtön, izomból lemoslékozni egy kaját, ha kicsit más, mint amit megszoktunk.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

Az év egyik legnagyobb konyhatündéri feladata szerintem a karácsonyi menü összeállítása. Nem olyan könnyű egy olyan ételsort összerakni, ami viszonylag könnyen összedobható, egészséges, kellően klasszikus, de mégis modern, nem kerül egy fél vagyonba és mellesleg lenyűgözi a családot. Bónusz szempont, legalábbis nálunk, hogy vacsora után lehetőleg ne változzunk át kafkai módon egy kanapén elterülő rozmártehénné, aki annyira jól lakott, hogy képtelen szuszogva elénekelni a Mennyből az angyalt.

További igényként, legalábbis nálam felmerül, hogy ne kelljen a kajával órákig vacakolni. Mert hiába isteni a töltött pulyka vagy a jó kis paprikás halászlé, de karácsonykor a fél vagy az egész napot mackónadrág-pecsétes pólóban a konyhában tölteni nem annyira izgalmas. Főleg, hogy a karácsonyfa díszítést is valamikor bele kell szuszakolni a napba, mert a kisfiúnk úgy tudja, a fenyőt és az ajándékokat a Jézuska meg az angyalok hozzák.

Idén a tavalyi évvel ellentétben három, szerintem egymáshoz tökéletesen illő fogást terveztem: levest, valami hús+zöldséget, és egy habkönnyű desszertet. Íme:

• mazsolás gesztenyekrémleves
• sült libamell édes gomba mártással és káposztakrémmel
• gyömbéres almás-céklás pohárkrém

Mindegyiket készítettem már korábban, mert ugyan szeretek kísérletezgetni, de karácsonykor a tutira megyek. Összességében a teljes menü lefőzése négy főre körülbelül két órát vesz igénybe. A levest és a desszertet érdemes előző nap elkészíteni, hogy szentestére még jobban összeérjenek az ízek. Így értékes tíz perceket spórolhatunk meg. No, akkor jöjjenek a receptek:

Mazsolás gesztenyekrémleves (két személyre)

• harminc deka egész gesztenye
• egy deci kesukefír ( lehet sima kefír is, ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, paleósok stb.)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet só
• a tálaláshoz egy marék mazsola

A gesztenyéket tegyük egy tál hideg vízbe. Amelyik fent marad a tetején, az kukacos, és dobjuk ki. A maradékot jól mossuk meg, és kereszteket vágjuk a tetejébe. Ez egy kicsit munkaigényes, de harminc dekánál nagyjából öt perces munkafolyamat. Egy fazékba dobjuk bele őket, és annyi vizet tegyünk hozzá, amennyi éppen ellepi őket. Szórjunk a vízbe egy csipet sót. A fedő alatt körülbelül negyed óra alatt a gesztenyét puhára főzzük. Utána egyenként lerántjuk róla a héjat. Ez a sütött gesztenyéhez képest sokkal, de sokkal egyszerűbb feladat, mert a héja szinte magától leomlik a gyümölcshúsról. A pucolt gesztenyéket ezután beletesszük a turmixba, felöntjük a főzőlével. Nyakon öntjük a kefírrel, beleszórjuk a nyírfacukrot, és három perc alatt finomra turmixoljuk.

Kakukkfüves libamell édes gomba mártással és káposztakrémmel (két személyre)

A húshoz:

• két fél libamell
• négy-öt szál friss kakukkfű (vagy egy kávéskanál az őrölt változatból)
• egy csipet só
• egy csipet bors

A mártáshoz:

• kétszáz gramm gomba
• fél fej lila hagyma
• egy deci rizstejszín (aki nem tejérzékeny, használhat sima főzőtejszínt is)
• egy marék petrezselyem zöldje
• egy kávéskanál nyírfacukor (más néven xilit)
• egy késhegynyi szerecsendió
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

A körethez:

• fél kiló vörös káposzta
• egy nagyobb fej lila hagyma
• egy deci rizstejszín (aki nem vegán, tejérzékeny, az használhat sima főzőtejszínt is)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A körettel kezdünk, mert annak kell a legtöbb idő. A káposztát apróra vágjuk. A felkarikázott lila hagymát egy kis kókuszzsíron megpirítjuk, rádobjuk az összevágott káposztát. Ezután az egészet felöntjük egy deci vízzel. Nem baj, ha nem lepi el, mert a káposzta úgyis ereszt egy kis levet. A fazekat lefedjük, hogy gyorsabban párolódjon. Nagyjából húsz perc múlva beleszórunk egy kis sót, borsot. Beleteszünk egy evőkanál nyírfacukrot, hogy ne legyen az egész annyira „tömény.” Nagyjából fél óra alatt a káposzta szépen megpuhul.

Amíg a köret készül, jöhet a liba! A szeleteket jó alaposan megmossuk. Eltávolítjuk a véletlenül rajta maradt tolldarabkákat. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk őket egy kávéskanálnyi kakukkfűvel. Egy éles késsel először vízszintes, majd függőleges vonalakat vágunk a mellen lévő hájba, hogy a zsírja ki tudjon sülni. A serpenyőt szárazon előmelegítjük, majd a hájas oldallal lefelé elkezdjük pirítani a libamellet. Fél deci vizet lehet alá tenni, nehogy megégjen az elején a hús alja. Nagyjából két-három perc alatt mindegyik oldal szép pirosas-lilás kérget kap, és már tehetjük is őket a száznyolcvan fokra légkeveréses fokozatban előmelegített sütőbe. Múlt heti lapszámunk kacsájához hasonlóan ebben az esetben is célszerű a tepsi helyett a rácsot használni, mert a hús sokkal könnyebben megpuhul. Innentől kezdve a libamell nagyjából húsz perc alatt szép rozéra sül. Aki teljesen szeretné átsütni, az még hagyja plusz tíz percre a sütőben.

A mártást hagyjuk a legvégére, mert ez csak néhány perces mutatvány. Egy kis kókuszzsíron megfuttatjuk az apróra vágott lila hagymát. Belecsurgatunk fél deci vizet, majd rádobjuk a megtisztított gombafejeket is. Ha nagyobb gombával dolgozunk, érdemes a fejeket vékonyra szeletelni, hogy hamarabb elkészüljön. Hagyjuk néhány percig rotyogni, majd öntsük rá a tejszínt. Beletesszük a petrezselyem zöldjét, a sót, a borsot. Egy kicsi nyírfacukorral és a szerecsendióval lágyítunk a földes ízeken, és már le is vehetjük a tűzről.

Ennél a pontnál van az, amikor újra elővesszük a köretet. A megpuhult vörös káposztát turmixgépbe tesszük. Beleöntjük a tejszínt. A massza tetejére rakunk két-három kanállal a főzőléből. Fontos, hogy a folyadék a turmixban a káposzta felénél ne legyen több, mert akkor az egész szét fog folyni! Egy perc turmixolás után már tálalhatjuk is.

A libát célszerű vékony szeletekre vágni, így láthatjuk, hogy a belseje szép rózsaszínes, szaftos maradt. Mellé tehetünk egy kanállal a mártásból, és villával húzhatunk néhány káposztacsíkot. Aki az egyszerűbb megoldások híve, az maradhat a halmoknál. Egy-két rövidebb szál kakukkfűvel feldobhatjuk a látványt.

Gyömbéres almás-céklás pohárkrém (két személyre)

• három darab közepes alma
• egy darab közepes cékla
• egy kávéskanál gyömbér
• két darab tojásfehérje
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél lime leve
• egy lime reszelt héja
• a sütéshez kókuszzsír

A céklát és az almákat megpucolom és lereszelem. (Megéri a reszeléssel bíbelődni, mert a gyümölcsök így sokkal gyorsabban megpárolódnak.) Belefacsarom a fél lime-ot, és reszelek hozzá a héjából. Az egészet jól összekeverem, majd a kókuszzsíron megpárolom egy kávéskanál gyömbérrel és két evőkanál nyírfacukorral. Nem kell hozzá vizet önteni, mert a cékla pont annyi levet ereszt, amennyi éppen elég a főzéshez. Nagyjából öt-hat percig rotyogtatom a masszát, aztán hagyom egy kicsit hűlni.

Külön választom a fehérjéket, majd egy evőkanál nyírfacukorral habosra verem. A robotgépet max fokozatra kapcsolom, hogy nagyjából három perc alatt szép, kemény legyen a hab. A nagymamám szokott a tojáshabhoz tenni egy kanál citromlevet, így én is tettem. Elvileg így jobban tartja a formáját.

A kihűlt almás-céklát pár percig turmixolom, és már kész is vagyok. A poharak aljába teszek a turmixolt gyümölcsökből, majd jöhet rá a hab, megint egy réteg krém és megint hab. A fehér-pink csíkok száma csak a türelmetektől, időtöktől függ. A végső dekorálást most nem vittem túlzásba: a tetejére egy kiskanálnyi pépet tettem, megszórtam magokkal és rábiggyesztettem egy limekarikát. A poharast érdemes hűtőben legalább félórát pihentetni, mert akkor sokkal intenzívebben lehet érezni az ízeket.

Epilógus:

Muzsika ajánlat főzéshez. Tudom, gyerekdal, de csodálatos!

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon is!