Évekkel ezelőtt azt hittem szenteste be kell mutatnom a teljes főző-és sütőtudományomat, ezért napokkal előtte saját magam készítettem a szaloncukrot, sütöttem a tortalapokat, pácoltam a húst, csomagoltam az ajándékokat, próbáltam a takarítás végére érni…
Nem számított, hogy előtte sok volt a dolog a munkahelyen, épp kerülgetett az influenza, a nagyobbik fiam vagy random mód kelt éjszaka vagy nyolc hónapos terhesen a kisebbik fiam az epémmel focizott a hasamban. Így esett meg, hogy 24-én nagyjából úgy estem be a fa alá és alig volt erőm elénekelni a Mennyből az angyalt.
Akkor megfogadtam, jövőre okosabban csinálom! Beosztom a munkát és kiszervezem a feladatokat és a legfontosabb szenteste a családi vacsorán, ahol vendégül látjuk a férjem szüleit és húgát, nem lesz húsz fogás, hatféle sütemény, mert ember nem bírja azt végigenni. Ha meg mégis sikerül, akkor rozmárként terül el a fa mellett. A menü kitalálásánál és a kivitelezésénél a következőket veszem figyelembe:
-
Lesz egy leves, egy főétel általában kétféle körettel és egy- nagyon max kétfajta desszert. Semmi több, így vacsora után marad energiánk érdemben beszélgetni.
-
Ha kétségeim vannak, hogy mi illik mihez, akkor maradok a klasszikus hal-marha (vagy vad)- csoki vonalon. Ezzel sosem lehet hibázni.
-
Nem 24-én akarom megváltani a világot, ezért csak olyat főzök, amit már év közben többször is készítettem, így kisebb valószínűséggel üt be a krach. (Bár tavaly az utolsó előtti pillanatban sikerült levernem a csokitortát a pultról…)
-
Amit lehet kiszervezek és megosztok. Például idén a férjem feladata lesz a leves, és 23-án a gyerekekkel közösen gyúrjuk majd a gesztenyegolyót.
-
Többnyire olyan ételeket választunk, amit már előző nap is el lehet készíteni. Egy húsos ragu például másnap sokkal finomabb, mert sokkal jobban összeérnek az ízek. Kellően nagy adagnál meg a 24-i ebédprobléma is le van tudva.
A fentiek tükrében 24-én marad idő többek között az ünnepi frizurára, az olvasásra, a karácsonyfa díszítésére, a régi égősor javítására, a közös társasozásra és a gyerekekkel való játékra is. Ha meg valami lemarad, az meg úgysem volt olyan fontos, elvégre karácsonynak a lelkünkben kell megszületni!
