reblog

A szabadságunk utolsó napján palacsintát kívántam. Tudjátok, azt az amerikai fajtát, amelyiknek lágyan vastag a tésztája és szinte szétolvad a nyelveden. Lehetőleg lekvár, vagy valamilyen csöpögős szirup helyett rengeteg gyümölccsel. Nem számított, hogy még félig romokban állt a lakás, mert a balatoni nyaralásból előző nap érkeztünk haza. Még csak az extrán romlandó cuccokat dobáltam be a hűtőbe és a szennyes göncök meg a frissen mosott ruhák púpos halmokban várták, hogy a helyükre kerüljenek. De várhatták! Mert nekem adjuramderögtön palacsintát kellett sütnöm! Gondoltam legyen belőle banánpalacsinta, de amikor megláttam a két nektarint a polcon módosítottam az elképzelésen. Így lett az egészből egy kellemes édes banános- barackos gyümölcspalacsinta, amibe mellesleg semmilyen cukor nem kellett! Az igazat megvallva, elég keményen leizzadtam, mire összeállt a tészta, de a végeredmény annyira isteni lett, hogy a férjem még melegen meg akarta enni az összeset!

Banános-nektarinos palacsinta (kb. 20 darabhoz)

öt darab banán

két darab nektarin

négy evőkanál kókuszliszt vagy rizsliszt (akik nem paleóznak és nem gluténérzékenyek használhatnak sima lisztet is)

két darab tojás

a sütéshez kókuszzsír

                          a díszítéshez mentalevél                         

Négy banánt, egyfél nektarint és a két tojást összeturmixolom, majd beleteszem a lisztet és egy pár percet hagyom állni. A jó sok, értsd kb 100 grammnyi kókuszzsírt felmelegítek, majd egy-max két evőkanálnyi a folyékony, de meg mégse állagú tésztából kisütök benne. Kb. oldalanként négy-négy percet sütöm a palacsintákat, majd kiteszem őket hűlni. A maradék barackkal, a banánnal és a mentalevelekkel megdizájnolom a szeleteket. És minimum hármat megmentek belőlük, mert a család garantáltan felfalja egy perc alatt az

Egyszer, amikor még egyetemista voltam - a főzőtudományom valahol a pirítós, a mikrós virsli és a lágy tojás között mozgott- elhatároztam megsütöm anyukám tuti palacsintáját. A szeminárium után mindent megvettem, majd este az albérletben nekiálltam. Egy apróságon viszont úgy döntöttem, módosítok, sima étolaj helyett olíva olajat használtam a kisütéshez. Nem tudom, mit rontottam el, de elvileg a papíron előírt tizenkét palacsinta helyett, nekem a massza csak négy, kis szerencsétlen formára volt elég. Szegények, lyukasak is voltak, mert persze képtelen voltam átfordítani őket, zöld színűek is az olívától, és az ízük is ehetetlen kategóriába tartozott. Mind landolt a kukába. Akkor megfogadtam, én soha nem sütök palacsintát. De soha ne mondd, hogy soha! Most már szinte szakmányban sütögetem a banán- vagy paleopalacsintát, ami nem tartalmaz hozzáadott cukrot, sem lisztet, és inkább olyan amerikai jellegű.

Banánpalacsinta vagy paleocsinta recept két főre

• 2 db érettebb banán (minél barnább annál jobb)
• 4 tojás
• egy vaníliarúd kikapart magja
• a sütéshez kókuszzsír

Keverjétek habosra a tojásokat, majd adjátok hozzá a villával összenyomkodott banánokat és a kikapart vaníliamagokat. Ha ezzel készen vagytok, már süthetitek is. Én olyan két-három evőkanálnyi masszából sütök egy szeletet. Kb. fél perc az egyik oldal, fél perc a másik közepes lángon.

Ezután nincsen más hátra - ha még nem  unjátok a kókuszt - öntsétek le egy kis kókusztejjel, tegyetek rá kedvetek szerint gyümölcsöt. Nekünk például van egy körtefánk, ezért a kókuszt a körtével házasítottam. De nagyon finom például natúr joghurttal, áfonyával, málnával is. És az egészben a legjobb, hogy bűntudat nélkül lehet enni, mert alacsony a kalória tartalma.