reblog

Még javában tart a január. Még mindenki tartja az újévi fogadalmát, hogy idén bizony megszabadul az elmúlt években felszedett kilóktól, ezért összeszedtük a 2019-es diétatrendeket, amelyek segítségével belefogyhatsz a szekrény mélyére eldugott szűk farmerba.

1. Sok zsír, kevés szénhidrát

Az Instagram és több egészséges életmóddal foglalkozó külföldi oldal szerint 2019-ben továbbra is népszerű lesz a ketogén étrend, amely sok zsír-kevés szénhidrát elven működik. Hogy miért? Ha a szervezet nem jut elegendő szén-hidráthoz, akkor a máj, hogy fedezze az energiaszükségletet, a zsírokat elkezdi lebontani. A diéta következtében rövid idő alatt a test látványos változáson megy keresztül.

A rövid távú előnyök mellett érdemes a hosszabb távú következményeket is mérlegelni, mint például magasabb koleszterinszint, emelkedett húgysav-szint és a savasodás.

2. Fókuszban a növényi fehérje!

Egyre többen állnak egészségügyi, etikai és környezetvédelmi szempontok miatt a magas növényi fehérje tartalmú, vegetáriánus, vagy vegán étrendre. Mindy Haar, a New York Institute of Technology egészséges életmóddal foglalkozó kutatója elmondta, hogy az elmúlt években megnövekedett többek között az avokádó, a kelkáposzta és a quinoa iránti igény. Idén pedig várhatóan jóval több amaránt, szivárvány répa vagy cékla fog a tányérra kerülni.

3. Végy egy adag spárgát!

A keserű ételek, úgymint a spárga, egyes uborkafajták, a grapefruit vagy a kakaó is jobban bele fognak épülni a különféle diétás étrendekbe, mert javítják az emésztést, az epe-és a pajzsmirigy-működést.

+1 trend: "én nem diétázok"

Kathleen Meehan, houston-i dietetikus szerint nem érdemes hosszú távon semmilyen diétát követni, mert az esetek 80-90 százalékában úgysem sikerül az étrendet teljesen betartani. Ez pedig hosszú távon rendszertelen étkezéshez, elégedetlenséghez és jojó-effektushoz vezet. Inkább együnk olyan ételeket, amelyektől jobban érezzük magunkat. Ez persze nem azt jelenti, hogy két tábla csokitól boldogabbak leszünk. Sokkal inkább azt, ha például megeszünk ebédre egy amaránt főzeléket, akkor úgy felpörgünk, mintha két kávét ittunk volna vagy ha alapjáraton lassú az anyagcserénk, de ha reggel egy csésze zabkásával indítunk, akkor fel tudjuk gyorsítani...

Felhasznált források:

menshealth.com

healthline.com

A második tej-és húsmentes hét már nem ment úgy, mint a karikacsapás. Minden bajom volt, hol a gyerekek sajtos stanglijába haraptam volna bele, hol pedig egy szaftos marhaburgerről álmodoztam, de legalább megterveztem a menüt. Heti beszámoló.

8. nap: Elég sűrű napom volt, ezért gyors ebédet dobtam össze. A sima sütőkrémleveshez cikóriát és szezámmagot pirítottam. Ez volt a levésbetét. Én is meglepödtem, hogy mennyire fajn kiegészítette a cikória keserűsége a tök édességét. Mivel a nagyobbik beteg lett, ezért halrudacskát sütöttem másodiknak, amit wokos zöldséggel és fűszeres sült kelbimbóval tálaltam. Délután kettőre úgy éreztem magam, mint egy szakácsnő a kínai népkonyhán. Az arcom viszont egyre szebb...

9.nap: Sajnos, megint nem maradt maradék. A srácok vacsira megettek mindent. Szó szerint. Úgy hogy főzhettem. A mirelit zöldbabból főzeléket készítettem, amit egy kis rizstejszínnel és citrommal dobtam fel. Egészen különlegesre, már-már szinte ázsiaira sikeredett. Jó, egy kis szójaszósz jól jött volna... Helyette lett szójafasírt.

10. nap: Szabadnapot vettem ki, értsd ma a férjem volt a soros az otthoni konyhaétteremben. Pizzát sütött. Kapott egy óriási pirospontot, mert az én részemről lehagyta a sajtot. Pedig hogy szeretem a parmezánt! Meg nem csak azt, hanem a mozzarellát, a pecorinót és a goudát is..Ó, te jóég!

11. nap: Rövid délelőtt, gyors ebéd! Tuinván gombás pitének háromnegyed 11-kor álltam neki, és pihentetéssel, sütéssel, sőt mosogatással együtt délre végeztem. A csiperkés ragu önmagában is szaftosra sikeredett, de a férjem az ő részét megtuningolta egy kis sajttal, mert úgy a tuti.

12. nap: Kész, feladtam. A húgom beállított négy doboz húsos kajával meg egy isteni répasalátával. Úgy hogy egy napra felfüggesztettem a böjtöt, és szó szerint megettem egy nagy férfitenyérnyi darabot. Fura volt, hogy evés után olyan nehéz volt a gyomrom, mint a kő és legszívesebben elterültem volna a kanapén. De hát a gyerekek nem aludtak!

13. nap:Ismét erőt vettem magamon. Csak hát totál kiürítettük a hűtőt. Egy fonnyadt paprika, egy fél margarin és egy uborka maradt benne. Meg egy csomó sajt a férjemnek meg a gyerekeknek. Még a rizstejem is elfogyott, úgyhogy vízzel öntöttem fel az eszpresszót, hogy ne tolja fel az egekig a savam. Szerencsére maradt egy kis tegnapelőtti maradék, azt pusztítottuk el ebédre. Egy morzsa sem maradt. Megint.

14. nap: Végre volt időm megtervezni a heti menüt, és eljutottunk családilag a boltba. De csak a legközelebbibe, mert negyven perc alatt két gyerekkel csak egy diszkontban lehet bevásárolni. Gyorsan teledobáltam a kocsit zöldségekkel. Ránéztem az akciós darált marhahúsra, alapesetben biztos vettem volna, hiszen napok óta egy marhaburger recepten agyalok, most inkább otthagytam, és megvettem a szokásos halat, plusz egy doboz epret. Meg áfonyát. Ezekben tuti nincs tej, vagy legalábbis remélem..

Január elsejétől kezdve a tévét kábé három percenként elárasztja valamilyen csoda dohányzás leszokást segítő tapasz, rágógumi, cigaretta formájú tabletta reklámja. A legszebb, amikor egy ilyen típusú hirdetést az interneten egy gyerekmese kellős közepére illesztenek be. Jó persze, itt legalább tovább lehet görgetni nagyjából öt másodperc után, de azért egy kicsit bosszant a dolog. Legalábbis engem. A férjemet meg még jobban. Neki ezekben a pillanatokban erőt kell vennie magán, hogy a cifra, felnőttes káromkodást a „hogy a macska rúgja meg.” felkiáltással elintézze. Ugyanakkor megértem a gyógyszergyártókat is, mert a szilveszteri óriásiban mulatás után ez azaz időszak, amikor a (z)embereket tömegével leginkább rá lehet venni a csontig rögzült szokásaik megváltoztatására. 

A másik top újévi fogadalom legalábbis a Google szerint hogy:

megígérem, hogy jövőre lefogyok.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Kérdem én, hogy mi a hiba ebben a pongyola kis kijelentésben? A valamikori döntéselmélet kurzuson hallottak alapján nem felel meg a SMART-kritériumoknak.  Ezek a következőek:

• S- (specific)specifikus
• M- (measurable)mérhető
• A-(achievable)elérhető
• R- (relevant)fontos
• T- (time-bound)határidőhöz kötött

Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a fogyást ugyanúgy tervezzük meg, mint egy építkezést, egy munkahelyi projektet vagy épp a gyerekek logisztikáztatását. Először nézzük meg, hány kiló plusszunk van, honnan szeretnénk fogyni. Majd ezután tűzzünk ki nagyjából elérhetőnek, reálisnak tűnő célokat, amelyeket időpontokhoz kötünk. Érdemes kicsikkel kezdeni, például egy kilót két hét alatt, vagy két centit a csípőből egy hónap alatt, mert ezeket könnyebb megvalósítani, így a sikerélmény garantált.

A SMART-szempontok közül szerintem a leglényegesebb a fontosság. Ha valaki úgy dönt, hogy le akar fogyni, akkor mindent, de tényleg mindent meg fog tenni. Nem keres kifogást, hogy nekem nincsen időm, nincsen pénzem az egészséges ételekre, meg nem ideologizál, hogy elfogadom magam így is. Közben meg titokban sóvárogva nézi a női magazinokban, az Instán vagy a Facebookon a falatnyi bikiniben pózoló modelleket, színésznőket. Mondom ezt úgy, hogy éveken keresztül, ha most a terhességemet nem számítom, túlsúlyos voltam. Az egész csak elszántság és kitartás kérdése (jó néha a pajzsmirigy illetve egyéb egészségügyi problémák bezavarhatnak, de most az alapesetet nézzük)

Ha ezzel készen vagyunk, akkor az elméletet ültessük át a gyakorlatra. A rendszeres mozgás (ebbe beletartozik például a napi minimum negyedórás séta, a biciklizés, vagy a lépcsőzés is) mellett az étrendünket is át kell alakítani. Kelly Hogan, egy new york-i kórház dietetikusa szerint a következőket érdemes betartani:

• Kevés olajban süssünk-főzzünk!
• Naponta ötször fogyasszunk zöldséget-gyümölcsöt!
• Kajarendelés, vagy a nagyszerű gyorsétteremi finomságok helyett főzzünk otthon!
• Ne mondjuk le teljesen a desszertekről, mert a nassolásmegvonás növeli a sóvárgást!

A kevés olaj történet szerintem könnyen kivitelezhető. A napi ötszöri zöldség vagy gyümölcs már nehezebb falat lesz, de még megoldható. Az utolsó kettő viszont teljes gondolkodás átformálást kíván, főleg ha a munkahelyi kifőzdében ebédelést is a kajarendeléshez soroljuk. Tudom, vannak olyan kollektívák, akiknek szakrális rítusa az együtt ebédelés. Ez egy klassz dolog. Csak, ha alaposabban végignézzük egy-egy ilyen melegítőpultos étterem kínálatát, akkor szomorúan meg kell állapítanunk, hogy az egészséges, kalóriaszegény ételek nagyjából a natúr csirke párolt zöldség illetve a valamilyen saláta között mozognak meglehetősen túlárazva. A cél érdekében ezért célszerű este, munka után - ami néha tényleg borzasztó nehéz, ezt tapasztalatból mondom- előre elkészíteni a következő napi ebédet.

A desszertekről sem kell lemondanunk. Sok egészséges és gátlástalanul finom receptötlet van. Például én nagyon szeretem pohárkrémeket. A gyömbéres tápiókapuding, a chiapuding, a céklás- almás poharas gyors és egyszerű édességpótló.

Amivel a saját tapasztalatom alapján ezt a listát még kiegészíteném azok a következőek:

• Lehetőség szerint a fehér cukor és fehér liszt mellőzése!
• Naponta ötször étkezzünk!
• Reggelizzünk, úgy mint egy király, ebédeljünk úgy mint egy polgár és vacsorázzunk, úgy mint egy koldus!

A fehér cukor és a hagyományos fehér liszt negatív hatásait gondolom senkinek sem kell ecsetelni. Viszont, ha megkívánjuk őket, mert emberek vagyunk és nem fitneszrobotok, akkor lehetőleg délelőtt együk, mert akkor az anyagcserénk még gyorsabb. A napi ötszöri étkezés is legalább ennyire lényeges, hiszen ha egyenletes a vércukorszint, akkor kisebb eséllyel alakulnak ki falási rohamok. A királyos közmondást szerintem senkinek sem kell bemutatni. Mondjuk, én speciel én sosem tudnék korgó gyomorral lefeküdni, ezért megcseréltem az uzsonna és a vacsora mennyiségét. Így ha délután bőségesen eszek, akkor este tutira nem zabálom fel a fél hűtőt.

Ezek után nincsen más hátra, belevágni a nagy újévi fogyásba, és elhinni, hogy jövő ilyenkor beleférünk abba a szűk kis farmerba, amelyik már időtlen idők óta a polc mélyén lapul!

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

Lassan advent. A karácsonyi vásárok fabódéin sok helyen még az utolsó simításokat végzik. Felkerülnek a girlandok, a csillagos, hópihés fényfüzérek. A munkások felállítják a tereken a legalább tíz méter magas karácsonyfát. Beizzítják a sparheltet a modern népviseletbe öltözött kürtős kalácsosok. Közben pedig kisebb nyugdíjas –és munkatárs csapatok, na meg persze a babakocsis kismamaklubosok körül állják az alkalmi asztalokat, hogy műanyag poharakból vagy jobb esetben kerámia bögrékből szürcsölgessék a gőzölgő forralt bort. Mindent átjár a karácsony fahéjas-szegfűszeges illata. Béke van. Legalábbis annak tűnik. És valahol a szíve mélyen mindenki abban bízik, hogy jövő ilyenkor is az ajándékozás legyen legnagyobb problémája.

Jót venni nem egyszerű. Főleg, ha már a második körösök például kollégák, távoli unokatestvérek, vagy barátok jönnek szóba. A helyzetet még inkább súlyosbítja, ha a büdzsé finoman szólva feszes. Ebben az esetben be lehet vetni például a házi szaloncukrot. Egyszerű, gyors, és alkalmas a tömeggyártásra. Az is bátran kipróbálhatja, aki nem akar ezreket kiszórni normális szaloncukorra. A múltkori kókusztej akcióm után maradt egy adag turmixolt kókuszreszelék, amit nem akartam kidobni, ezért szaloncukrot készítettem belőle. Mivel másnapra az összes elfogyott, így kénytelen voltam ismételni. Most sima kókuszreszeléket használtam.

Házi kókuszos szaloncukor ( kb. 20 darabhoz)

• 100 gramm kókuszreszelék
• egy  deci kókusztejszín ( kókusztej maradék reszeléknél elég a fele is)
• két evőkanál nyírfacukor
• egy tábla étcsoki (legalább 60 százalékos)

A kókuszreszeléket összekeverek a kókuszkrémmel és a nyírfacukorral. Ha nincsen kedvetek elmenni bioboltba egy ilyenért vagy drágálljátok, akkor diszkontokban pl. Aldi kapható konzerves kókusztejet is használhattok. Ennek olyan sűrű a teteje, hogy nyugodtan helyettesíthető vele a kókusztejszín.  Akkor jó az állaga, ha a tál alján nagyjából összeáll a massza. Egy órára beteszem a hűtőbe pihenni, hogy a krém formázhatóvá váljon. Amikor kiveszem a kezemmel kis, kb három centis hengereket sodrok a tenyeremmel, és a végüket benyomkodom. A kész példányokat tálcára teszem, majd berakom őket egy órára a fagyasztóba.

Amikor letelt a pihenési idő, akkor egy tálra sütőpapírt rakok. A csokit darabjaira töröm. A háromnegyedét vízgőz felett egy fémtálban felmelegítem. Lecsukom a gázt, majd hozzákeverem a maradék csokit is. (Ha van ételhőmérőtök, akkor nyugodtan használjátok! A bevonat akkor lesz szép fényes, ha az olvadt csoki hőmérséklete 31-32 fok körül mozog.) A kókuszdarabokat egy villa, kanál segítségével beleforgatom, aztán a sütőpapírra teszem a kész művet, ahol pár perc alatt megszilárdul. Fontos, hogy a csokival gyorsan kell dolgozni, mert különben a kókusz megolvad.

A szaloncukrot ezután bármilyen papírba, esetleg celofánba csomagolom, és elteszem karácsonyra. Sajnos, én még itt nem tartok, mert eddig az összeset megettük. És most nemcsak a férjem volt a bűnös!

Korábban nem szoktam megnézni a Facebookra feltett videókat. Amióta viszont elindult az új funkció, a heti leállásokkal együtt, kénytelen vagyok akár csak a továbbgörgetéshez szükséges három másodpercig is belenézni mindegyikbe. Néhány napja viszont láttam egy főzős videót. Egy karfiolfejet teleraktak zöldségekkel, sajttal és egy kis sonkával, majd a sütőben megsütötték. Az egész úgy nézett ki, mint egy japán gésa színes kontya.

Beindultak a nyálmirigyeim. Kicsit átgondoltam, megcsavartam a sztorit, és elkészítettem a saját verziómat. A tűzdelt  karfiol sokkal klasszabb, izgalmasabb köret (vagy főétel, ki hogyan szereti), mint a végtelenségig elcsépelt párolt zöldség. Kábé negyven percet kell rászánnunk a délelőttünkből, de a végeredmény ízben és látványban is felér egy posztmodern műalkotással.

Tűzdelt karfiol (recept két főre)

• egy közepes fej karfiol
• tíz szelet növényi sajt ( ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, akkor lehet például trappista, edami)
• húsz dkg sütőtök
• fél fej vöröshagyma
• egy fél szál póréhagyma
• egy deci mandulatejföl (ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, akkor lehet)
• öt gerezd fokhagyma
• egy kávéskanál tárkony
• egy csipet bors
• só ízlés szerint
• egy marék szárított paradicsom a díszítéshez
• kókuszzsír a sütéshez

Az egész karfiolfejet egy fazék vízben kábé tizenöt percre felteszem főni. Fontos, hogy a víz majdnem teljesen ellepje, mert akkor nem kell a forgatással szórakozni. Közben hosszúkásra  vágom a sütőtököt és a póréhagymát. Megpucolom a vöröshagymát. A mandulatejfölbe belekeverem az összezúzott fokhagymagerezdeket, a tárkonyt, a borsot.

Előmelegítem a sütőt 170 fokra, légkeveréses fokozatra. Egy hőálló tálat kikenek kókuszzsírral, és várom, hogy a karfiol szára olyan puha legyen, hogy bele tudjam bökni a villát. Nem főzöm meg teljesen, nehogy a végén a fej szétessen. A félig főtt karfiolról az azbesztujjaim segítségével levágom a rajtamaradt kis szárat, majd következik a tűzdelés. A sajtszeletekből kis tekercseket formázok, és beledugom a fejbe. Óvatosan belecsúsztatom a sütőtök-és a póréhagyma oszlopokat, illetve a vöröshagyma szeletkéket is. Jól megsózom, majd leöntöm a fokhagymás-tárkonyos tejföllel. Nagyjából fél órát sütöm, és már tálalom is. A tányéron megszórom egy kis szárított paradicsommal, de lehet rá sima olívabogyót is rakni.

A tűzdelt karfiol köretként és főételként is megállja a helyét. Az enyhe csípős utóízével és belsejében olvadozó sajttal igazán színes és érdekes kísérője a fehér húsoknak. Ha "álánátúr" főételként ennétek, akkor érdemes hozzá egy kis joghurtos, (lehet sima is, növényi is) tormás mártogatóst készíteni. Ha nem fontosak annyira a kalóriák, akkor bacont is lehet bele tűzdelni. Mindegy, melyik változatot  csináljátok, a végeredmény szó szerint száz százalék öröm szemnek-szájnak.