reblog

Életem egyik első levese a zacskós brokkoli krémleves volt! Mindig nosztalgiával gondolok arra a pillanatra, amikor a tartós élelmiszer fiókból kivettem a eves port és vízben felforraltam. Roppant büszke voltam magamra, hogy ehető lett! Bár a szárított krutonok kicsit rágósak maradtak.

Aztán ahogy fejlődött a főzőtudományom, a porleveseket messziről elkerültem, hiszen igazi zöldségből is pillanatok alatt el lehet őket készíteni.

A mostani brokkoli krémlevesben nincsen tejszín. Se igazi, se növényi. És az igazat megvallva nem is hiányzik belőle, mert a földimogyoróolaj és a borecet finoman kiemeli a brokkoli természetes, földes ízét.

Hozzávalók három főre:

Mentes brokkoli krémleves

• fél kiló brokkoli
• két fej lilahagyma
• egy evőkanál földimogyoróolaj
• egy evőkanál olívaolaj
• egy teáskanál borecet
• ízlés szerint só
• néhány szem paradicsom és pár levél bazsalikom a tálaláshoz

A lilahagymát felvágjuk, majd földimogyoróolaj és az olívaolajon megfuttatjuk. Hozzádobjuk a sót, hogy gyorsítsuk a folyamatot. A brokkolit rózsáira szedjük, rádobjuk a hagymára és picit pirítjuk. Ezután annyi vízzel öntjük fel, amennyi éppen ellepi. Tíz percig főzzük. Végül egy botmixerrel pürésítjük belekeverjük a borecetet. Meghintjük sóval, majd néhány szem paradicsommal és friss bazsalikomlevéllel tálaljuk.

Miért érdemes brokkolit enni? Egy igazi téli vitaminbomba, ami teli van C-vitaminnal, B1-, B2-,és B3- vitaminnak. Ezen kívül van benne béta-karotin, folsav, és jelentős a kalcium- no meg a vastartalma.

A nők házassági évfordulókon, névnapokon, és születésnapokon elvárják a virágot. Ezt minden férfi tudja, ha el akarja kerülni kedvese rosszalló szempillantásait. De mi van akkor, ha a munkából hazafelé jövet a virágbolt véletlen ki van fosztva? Meg kell venni az utolsó celofános gerberát? Nem! Csak be kell szaladni a legközelebbi boltba egy csomag leveles tésztáért, és otthon kérni fél óra „felkészülési időt”, hogy elkészülhessen az ünnepi almarózsa.

Almarózsát többféleképpen lehet készíteni. Ebben a változatban van egy kis lekvár és egy kis dió, amitől a tészta egyszerre lesz ízletes és ropogós. A „rózsa” egyetlen titka az éles kés. Kedves uraim! Elő a svájci bicskákkal, mert az almát leheletvékony, nagyjából két milliméter vastag cikkekre kell vágni! A végén a szeletek aljáról a magházat eltávolítjuk, megcukrozzuk, és ráfacsarjuk a fél citrom levét. Ezután vizet forralunk, és amikor lobog, beledobjuk az almaszeleteket körülbelül két percre. Nem szabad túlfőzni, de ahhoz, hogy ne kelljen szenvedni a tekerésnél, egy kis hőkezelésre szükség van.

A leveles tésztát közben nyolc egyenlő részre felosztjuk. Mindegyiket megkenjük egy kis baracklekvárral és meghintjük durvára vágott dióval. Közben az almát kivesszük a főzővízből, és papírtörlővel az összeset áttöröljük. Ezután a „szirmokat” rátesszük a tésztacsíkok felső részére úgy, hogy a tetejük kilógjon. A tészta alsó részét ráhajtjuk a felsőre, majd elkezdjük óvatosan feltekerni. A végét kicsit rányomjuk, nehogy kifolyjon a lekvár. A kész rózsákat kivajazott muffinsütőbe tesszük, és 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából tizenöt perc alatt készre sütjük. Ha valaki nem szeret tepsit sikálni, akkor a rózsákat muffinpapírban is sütheti, de akkor érdemes sütés előtt a tészta oldalát vajjal megkenni, nehogy kiszáradjon.

A megsült rózsákat sütőrácson kihűtjük, majd a változatosság kedvéért egy kis mézet csurgatunk a tetejükre, és máris olyan, mint ha a harmatos kertből szedtük volna!

Az életmódváltásban számomra az a legnagyobb kihívás, hogyan egyek olyan gyors (!) desszertet, ami nemcsak a lelkemnek, hanem a testemnek is jó. Észrevettem, ha kielégítem az édesség iránti vágyamat, akkor nem ábrándozok folyton a roppanós, cukros tetejű dobostorta és habos olvadozó, karamellás társai után. Nem izzad a tenyerem, ha egyet fizet kettőt fizet akcióban van a jégkrém, vagy a svájci csoki, mert tudom, nekem is jár a jutalomfalat. Csak így kicsit másabb, mint a megszokott.

Mivel sikerült a hét elején egy influenzaszerű játszótéri vírust összeszednie a családnak. Most egy húsz perces gyömbéres almás-céklás pohárkrémet készítettem, ami remek kísérő egy deci késői szüretelésű fehérborhoz.

Gyömbéres almás-céklás pohárkrém

Recept két személyre:

• három darab közepes alma
• egy darab közepes cékla
• egy kávéskanál gyömbér
• két darab tojásfehérje
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél lime leve
• egy lime reszelt héja
• a sütéshez kókuszzsír

A céklát és az almákat megpucolom és lereszelem.( Megéri a reszeléssel bíbelődni, mert a gyümölcsök így sokkal gyorsabban megpárolódnak.) Belefacsarom a fél lime-ot, és reszelek hozzá a héjából. Az egészet jól összekeverem, majd a kókuszzsíron megpárolom egy kávéskanál gyömbérrel és két evőkanál nyírfacukorral. Nem kell hozzá vizet önteni, mert a cékla pont annyi levet ereszt, amennyi éppen elég a főzéshez. Nagyjából öt-hat percig rotyogtatom a masszát, aztán hagyom egy kicsit hűlni.

Mivel a férjem a hardcore parlagfűszezonban nem fogyaszthat semmilyen tejterméket, mert olyan keresztallergia lép fel nála, hogy arra nincsenek szavak, így tojáshabbal lágyítom az ízeket. Külön választom a fehérjéket, majd egy evőkanál nyírfacukorral habosra verem. A robotgépet max fokozatra kapcsolom, hogy nagyjából három perc alatt szép, kemény legyen a hab. A nagymamám szokott a tojáshabhoz tenni egy kanál citromlevet, így én is tettem. Elvileg így jobban tartja a formáját.

A kihűlt almás-céklát pár percig turmixolom, és már kész is vagyunk.

A poharak aljába teszek a turmixolt gyümölcsökből, majd jöhet rá a hab, megint egy réteg krém és megint hab. A fehér-pink csíkok száma csak a türelmetektől, időtöktől függ. A végső dekorálást most nem vittem túlzásba: a tetejére egy kiskanálnyi pépet tettem, megszórtam magokkal és rábiggyesztettem egy limekarikát. A poharast érdemes hűtőben legalább félórát pihentetni, mert akkor sokkal intenzívebben érezni az ízeket.

A kis rózsaszín desszert könnyű, szinte elolvad a nyelven és egy pohár borral méltó lezárása lehet akár egy ünnepi vacsorának is.

Az idei nyáron szinte emberi léptékkel fel nem fogható mennyiségben ettünk tököt: grillezve, főzeléknek, sütinek, lecsónak… Nem akart fogyni, sőt egy-egy nagyszülői, szombati unokázás után mindig felbukkant egy-egy kósza példány a spájzban. A fagyasztónk tele, kidobni nem akartam, így muszáj volt csinálnom belőle valamit.

Gyalulás közben azon filozofálgattam, mennyit változott a világ az utóbbi negyven évben. Én itt húzom a számat a sokadszori tökös ebéd miatt, mikor a dédimék annak idején mindennek örültek, ami megtermett a kertben. Micsoda kreativitás kellett ahhoz, hogy ugyanabból az alapanyagból mindig egy kicsit más kerüljön az asztalra!? Most meg decemberben is (vízízű) epret meg (óriásira fújt) paradicsomot ehetünk! Szóval összekaptam minden kreativitáson, ebből lett a diós öntött tök. Egy kis gasztrokaland. Izgalmas, nagyon egyszerű, elronthatatlan.

Diós öntött tök

Recept két főre

• 60 dkg tök
• két evőkanál kapor
• két evőkanál ecet (20 %-os)
• egy tojás
• két deci mandulatejszín (lehet sima is, ha nem követtek speckó diétát)
• egy darab tojás
• két evőkanál tökliszt (lehet búzaliszt is, ha nem vagytok gluténérzékenyek)
• egy csipet bors
• az ízesítéshez só
• 20 dkg dióreszelék

Először legyalulom a tököt. Ez a főzés szerintem legszemetebb, legmelósabb része, bár kétségkívül erősíti a karizmokat. (A mosogatás azért ennél rosszabb.) Nagyjából egy liter kapros, ecetes vízben főzöm kb. tíz percig.

Előmelegítem a sütőt 180 fokra légkeveréses fokozatra. Majd gyors rántást készítek a mandulatejszínből és a töklisztből, amibe beleteszem a tojást. Egy levesszűrővel kiveszem a tököt a vízből, és beleforgatom a masszába. Sóval, borssal ízesítem.

Egy tűzálló tál aljára teszem a dióreszelék felét, hogy felfogja majd a tök nedvességét, majd ráburítom az egészet. A tetejét megszórom a dióreszelék másik felével, és beteszem a sütőbe. Tizenöt percig sütöm.

Ha ehettek/esztek sajtot, nyugodtan szórjatok a tetejére, és még süssétek addig, amíg kicsit rá nem pirul. Én csak egy kis mandulapelyhet raktam rá, de a végeredmény így is mennyei volt. A diós öntött tök ideális köretnek is, egytálételnek is, attól függően mire van időtök. 

A kertünkben van két almafa: egy nyári, ahogy leesik már barnul is típusú; meg egy téli alma (ahogyan a szülőfalumban hívják), ami ládákban eláll akár tavaszig is. Feltéve, ha nem pálinka lesz belőle! Mi is nagy cefregyártásban vagyunk, mert a sok lehullott, félig-meddig ép almát sajnáltuk volna a komposztra dobni.

A nagypapám telefonon átadta a know-how-t. Apukám szemlézte az összevágott gyümölccsel teli hordót. Közben nagyokat bólogatva megjegyezte: „jó lesz ez gyerekek”. A hétvégén beletettük a cukrot is. Most várunk, hadd forrjon. Új hordónk még nincs, az alma viszont továbbra is potyog fáról, így egyik nap összedobtam egy almalevest. Nem a téli, belülről melengető gyömbéres-fahéjasat, hanem egy nyárias, egy rozmaringos-lime-os verziót, ha már szeptemberben is kánikula van.

Rozmaringos-lime-os almaleves

Recept két főre

• hat-hét darab közepes alma
• egy darab lime
• két deci rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, paleósok, laktózérzékenyek sima főzőtejszín is jó)
• két evőkanál nyírfacukor (lánykori nevén xilit)
• egy kávéskanál rozmaring
• egy vaníliarúd kikapart magja

Az almákat megmosom és felkockázom. (A héj igény szerint eltávolítható, én jobban szeretem, ha rajtuk marad.) Két almát külön teszek, a többit egy liter víz társaságában felteszem főzni. Kifacsarom a lime-ot, és a főzővízhez teszem. A héját is óvatosan belereszelem a lábasba. A nyírfacukrot, a rozmaringot és a vaníliamagokat is belerakom a levesbe, majd hagyom nagyjából negyedórát rotyogni. Beleöntöm a risztejszínt, még egyet forr, és mehet a turmixba az elején különválasztott almákkal együtt. Nagyjából fél perc alatt szép krémes lesz az állaga. Levesbetétként használhattok gyümölcsöket például áfonyát, szedret, de a semlegesebb mandulapehely is jó választás.

Az almaleves hidegen tálalva kellemesen hűsít, de mégis az utóíze teszi különösen izgalmassá: a lime és a vanília kontrasztját a rozmaring harmonizálja.