Az egész a második terhességemmel kezdődött, amikor nagyjából fél időnél megjelent egy kicsi, viszkető folt az arcomon. Ekcéma. Kentem, alapoztam, de különösképp nem tulajdonítottam neki túlontúl nagy jelentőséget, mert egy két éves, a munka és egy nem egyszerű terhesség mellett nem jutott rá idő. Meg ugye a hormonok. Biztos voltam benne, egyszer elmúlik. Igazam is lett.
A szülés után szépen megszűnt. Mondjuk nem ettem akkor semmilyen tejterméket, nehogy a kisebbik fiam is olyan extrém mód hasfájós legyen, mint a nagy. Aztán, ahogy teltek a hetek, néha-néha elcsábultam egy-egy csík sajtra, vagy a gyerekek maradék joghurtjára és olyankor az arcom ismét viszketni kezdett. A helyzetet csak fokozta, ha elcsipegettem néhány szem diót, vagy kicsit több stressz ért a kelleténél.
Aztán tavaly tél végére eldurvult a helyzet, ezért a nagyböjtben tej-és húsmentes tisztítókúrát tartottam. Meg is lett az eredménye. Szépen visszaszorultak a foltok. Google-doktor szerint azért, mert tejfehérje-allergiám van. Rendes, hús-vér bőrgyógyászhoz nem mentem el. Úgy kilencven százalékra tartottam is a tejmentességet. A család is tudomásul vette. De csodák csodájára, ha néha-néha lecsusszant egy szelet pizza vagy egy gombóc vaníliafagyi, akkor nem történt semmi.
Aztán jött az ősz. Sok lett a munka! A kisebbik kezdte a családi napközit, ismét jött a fülgyulladás-szezon, a sok nem alvás, idegeskedés. És megint piros lett az arcom. Egy hónapig egészen jól el lehetett tüntetni. Aztán egyik nap megkívántam a gyerekek sajtos kiflijét, és másik nap így néztem ki.
Ez már nem tűrt nyomdafestéket! Nem bírtam aludni, annyira égett a bőröm! Itt már tudtam, sürgősen orvosi segítséget kell kérnem. Egy véletlen folytán kiderült, hogy a fiúk gégésze allergológus is egyben, aki mikor meglátott, rögtön allergiavérvételt kért. Egy hetet kellett várnom az eredményre. Addig a mediátor diéta szerint kellett étkeznem, amelyhez képest egy mindenmentes étrend maga a lehetőségek tárháza.
Mindegy, ha nehezen is, de kibírtam azt a hét napot. Amikor kézbe kaptam az eredményt, tágra nyíltak a szemeim. Kiderült: nem vagyok allergiás semmilyen ételre. Még a tejfehérjére sem. Viszont extrém poratka allergiám van, amely a fűtési szezonban tetőzik. A tej meg a dió csak felerősítette az ekcémás tüneteket.
Végszükség esetére kaptam antihisztamint. A doktornő a lelkemre kötötte, hogy maszkban takarítsak, vizes ronggyal törölgessek, hetente hatvan fokon mossam az ágyneműt és ha egy mód van rá, sose legyen házban 22 foknál több, mert akkor borzasztóan el tudnak szaporodni az atkák. És ha egy mód van rá, a takarítós napokon mérsékeljem a tejtermék-fogyasztást.
Ez karácsony előtt volt. Atkamentesítettük a házat. A férjemmel együtt letöröltük a szekrények tetejét, a hosszú szálú szőnyegeket kivittük a hidegbe, kiráztuk és csak utána porszívóztuk ki. Azóta becsülettel figyelünk a szobák hőmérsékletére, a páratartalomra, a szellőztetésre. Az ekcéma azóta sem tért vissza, pedig hetente egyszer egy csík sajt azért le-lecsúszott...
