reblog

Az egész a második terhességemmel kezdődött, amikor nagyjából fél időnél megjelent egy kicsi, viszkető folt az arcomon. Ekcéma. Kentem, alapoztam, de különösképp nem tulajdonítottam neki túlontúl nagy jelentőséget, mert egy két éves, a munka és egy nem egyszerű terhesség mellett nem jutott rá idő. Meg ugye a hormonok. Biztos voltam benne, egyszer elmúlik. Igazam is lett.

A szülés után szépen megszűnt. Mondjuk nem ettem akkor semmilyen tejterméket, nehogy a kisebbik fiam is olyan extrém mód hasfájós legyen, mint a nagy. Aztán, ahogy teltek a hetek, néha-néha elcsábultam egy-egy csík sajtra, vagy a gyerekek maradék joghurtjára és olyankor az arcom ismét viszketni kezdett. A helyzetet csak fokozta, ha elcsipegettem néhány szem diót, vagy kicsit több stressz ért a kelleténél.

Aztán tavaly tél végére eldurvult a helyzet, ezért a nagyböjtben tej-és húsmentes tisztítókúrát tartottam. Meg is lett az eredménye. Szépen visszaszorultak a foltok. Google-doktor szerint azért, mert tejfehérje-allergiám van. Rendes, hús-vér bőrgyógyászhoz nem mentem el. Úgy kilencven százalékra tartottam is a tejmentességet. A család is tudomásul vette. De csodák csodájára, ha néha-néha lecsusszant egy szelet pizza vagy egy gombóc vaníliafagyi, akkor nem történt semmi.

Aztán jött az ősz. Sok lett a munka! A kisebbik kezdte a családi napközit, ismét jött a fülgyulladás-szezon, a sok nem alvás, idegeskedés. És megint piros lett az arcom. Egy hónapig egészen jól el lehetett tüntetni. Aztán egyik nap megkívántam a gyerekek sajtos kiflijét, és másik nap így néztem ki.

Ez már nem tűrt nyomdafestéket! Nem bírtam aludni, annyira égett a bőröm! Itt már tudtam, sürgősen orvosi segítséget kell kérnem. Egy véletlen folytán kiderült, hogy a fiúk gégésze allergológus is egyben, aki mikor meglátott, rögtön allergiavérvételt kért. Egy hetet kellett várnom az eredményre. Addig a mediátor diéta szerint kellett étkeznem, amelyhez képest egy mindenmentes étrend maga a lehetőségek tárháza.

Mindegy, ha nehezen is, de kibírtam azt a hét napot. Amikor kézbe kaptam az eredményt, tágra nyíltak a szemeim. Kiderült: nem vagyok allergiás semmilyen ételre. Még a tejfehérjére sem. Viszont extrém poratka allergiám van, amely a fűtési szezonban tetőzik. A tej meg a dió csak felerősítette az ekcémás tüneteket.

Végszükség esetére kaptam antihisztamint. A doktornő a lelkemre kötötte, hogy maszkban takarítsak, vizes ronggyal törölgessek, hetente hatvan fokon mossam az ágyneműt és ha egy mód van rá, sose legyen házban 22 foknál több, mert akkor borzasztóan el tudnak szaporodni az atkák. És ha egy mód van rá, a takarítós napokon mérsékeljem a tejtermék-fogyasztást.

Ez karácsony előtt volt. Atkamentesítettük a házat. A férjemmel együtt letöröltük a szekrények tetejét, a hosszú szálú szőnyegeket kivittük a hidegbe, kiráztuk és csak utána porszívóztuk ki. Azóta becsülettel figyelünk a szobák hőmérsékletére, a páratartalomra, a szellőztetésre. Az ekcéma azóta sem tért vissza, pedig hetente egyszer egy csík sajt azért le-lecsúszott...

A második tej-és húsmentes hét már nem ment úgy, mint a karikacsapás. Minden bajom volt, hol a gyerekek sajtos stanglijába haraptam volna bele, hol pedig egy szaftos marhaburgerről álmodoztam, de legalább megterveztem a menüt. Heti beszámoló.

8. nap: Elég sűrű napom volt, ezért gyors ebédet dobtam össze. A sima sütőkrémleveshez cikóriát és szezámmagot pirítottam. Ez volt a levésbetét. Én is meglepödtem, hogy mennyire fajn kiegészítette a cikória keserűsége a tök édességét. Mivel a nagyobbik beteg lett, ezért halrudacskát sütöttem másodiknak, amit wokos zöldséggel és fűszeres sült kelbimbóval tálaltam. Délután kettőre úgy éreztem magam, mint egy szakácsnő a kínai népkonyhán. Az arcom viszont egyre szebb...

9.nap: Sajnos, megint nem maradt maradék. A srácok vacsira megettek mindent. Szó szerint. Úgy hogy főzhettem. A mirelit zöldbabból főzeléket készítettem, amit egy kis rizstejszínnel és citrommal dobtam fel. Egészen különlegesre, már-már szinte ázsiaira sikeredett. Jó, egy kis szójaszósz jól jött volna... Helyette lett szójafasírt.

10. nap: Szabadnapot vettem ki, értsd ma a férjem volt a soros az otthoni konyhaétteremben. Pizzát sütött. Kapott egy óriási pirospontot, mert az én részemről lehagyta a sajtot. Pedig hogy szeretem a parmezánt! Meg nem csak azt, hanem a mozzarellát, a pecorinót és a goudát is..Ó, te jóég!

11. nap: Rövid délelőtt, gyors ebéd! Tuinván gombás pitének háromnegyed 11-kor álltam neki, és pihentetéssel, sütéssel, sőt mosogatással együtt délre végeztem. A csiperkés ragu önmagában is szaftosra sikeredett, de a férjem az ő részét megtuningolta egy kis sajttal, mert úgy a tuti.

12. nap: Kész, feladtam. A húgom beállított négy doboz húsos kajával meg egy isteni répasalátával. Úgy hogy egy napra felfüggesztettem a böjtöt, és szó szerint megettem egy nagy férfitenyérnyi darabot. Fura volt, hogy evés után olyan nehéz volt a gyomrom, mint a kő és legszívesebben elterültem volna a kanapén. De hát a gyerekek nem aludtak!

13. nap:Ismét erőt vettem magamon. Csak hát totál kiürítettük a hűtőt. Egy fonnyadt paprika, egy fél margarin és egy uborka maradt benne. Meg egy csomó sajt a férjemnek meg a gyerekeknek. Még a rizstejem is elfogyott, úgyhogy vízzel öntöttem fel az eszpresszót, hogy ne tolja fel az egekig a savam. Szerencsére maradt egy kis tegnapelőtti maradék, azt pusztítottuk el ebédre. Egy morzsa sem maradt. Megint.

14. nap: Végre volt időm megtervezni a heti menüt, és eljutottunk családilag a boltba. De csak a legközelebbibe, mert negyven perc alatt két gyerekkel csak egy diszkontban lehet bevásárolni. Gyorsan teledobáltam a kocsit zöldségekkel. Ránéztem az akciós darált marhahúsra, alapesetben biztos vettem volna, hiszen napok óta egy marhaburger recepten agyalok, most inkább otthagytam, és megvettem a szokásos halat, plusz egy doboz epret. Meg áfonyát. Ezekben tuti nincs tej, vagy legalábbis remélem..

A múlt héten már megírtam, hogy az ekcémám miatt harminc napig nem fogyasztok tejterméket, hátha a tejfehérje-allergia okozza az arcomon a vörös, viszkető és esténként néha napján szinte lángoló foltokat. Házastársi szolidaritásból pedig nagy böjtben nem eszek húst. Első heti beszámoló.

1. nap: A reggeli kávémat az első szülésem óta valamilyen alternatív növényi tejjel iszom, így ezen hála az ég nem kellett változtatnom. A minimális vízivásomon viszont igen. (Kedves kommentelők köszi a tippet!) Fel se tűnt, hogy délelőtt három kávét ittam meg két deci vizet! Összesen! Úgyhogy az egyiket kiváltottam egy zöld teára és magam mellé vettem a vizes palackot.

2. nap: A férjem is egy hónapra vegetáriánus lett, így kompenzálásképp telivette sajttal a hűtőt. Edami, parmezán, gomolya, parenyica. Három sornyi joghurt meg túró. Nem mondom, hogy két pofára zabáltam a tejtermékeket, de mikor szinte csak az van otthon, nehéz nem lemondásként megélni a tejmentes diétát. Az ekcémám este már nem viszketett annyira, ez pedig erőt adott a folytatáshoz

3. nap: Erősebbnek hittem magam, de hát mit tegyek!? A fiam hazahozta az uzsiját az oviból. Teljes kiőrlésű sütemény túróval, meggyel. Ő az ilyet nem szereti. Egy darabig szemeztem vele, aztán végül megettem. Egy kicsit izgultam miatta, hogy mi lesz a foltjaimmal, de végül semmi extrát nem vettem észre.

4. nap: Nagyon érdekes, hogy a hús egyáltalán nem hiányzik. A laktózmentes főzőtejszín viszont annál inkább, mert növényi tejszín csak a hipermarketben meg a bioboltban van, a közeli diszkontban nincs. Oda meg nem akarok menni, úgyhogy egy darabig nem eszünk krémlevest. Viszont nagy-nagy pozitívum, hogy a gyerekek rákattantak a zöldségfasírtokra, plusz az egyéves a tavaszi levesből kiette szinte az összes karfiolt.

5. nap: A gyerekek az okai mindennek! Ha nem kanalazzák ki az utolját is a joghurtos pohárból, a végét én eszem meg. Egy pillanatra elfelejtettem a februári fogadalmamat, és engedtem az áfonyás joghurt csábításának. Nem kellett volna! Este az ekcémám ugyan nem vészesen, de azért jobban látszott.

6. nap: El sem tudom mondani, mikor voltunk utoljára családilag étteremben! Talán a nyáron?! Pedig a kicsi már egy éves. Az már más kérdés, hogy a húsz kilométeres körzetben ilyenből akad vagy három. Nah mindegy. Ezen nem kesergek. Amúgy az étlap fele húsokkal vagy sajtos kajákkal volt tele. Talán két-vagy három fogás volt tej-és húsmentes, szóval nem kellett sokáig válogatnom. A lazacfalatkás-mogyorós gado gado saláta remek választásnak bizonyult volna, ha a halakat a kisebbik ki nem csipegette volna a tányéromból. De legalább ő jól lakott! Én meg otthon ettem két szendvicset.

7.nap: Ma ráálltam a mérlegre. Egy kiló plusz. Gondoltam, mert a hasam kissé elanyusodott. Nem vészesen. Csak egy picit. Jó, a családtagjaim szerint rám fért. Én azért annyira nem repesek az örömtől. Egy biztos vissza kell vennem a dugi zablekszből, viszont a piros foltok szerintem jó pár árnyalatot halványodtak.

via GIPHY

Viszket. Ég. Hámlik. Már megint. Na, hol? Hát persze, hogy az arcomon. Nincs az az alapozó és korrektor kombó, ami eltakarná a vörös foltokat. Már mások is rákérdeznek, hogy mi ez? Én csak hümmögök: ekcéma. Már megint kijött. Sajnos. Nem tudok mit tenni. Kenem rendesen, de ha jön egy kis stresszfröccs vagy befigyel néhány falat dió úgy néz ki az arcom, hogy az nem tűr nyomdafestéket.

Tudom, el kéne mennem bőrgyógyászhoz, de mit csináljak, ha nincs a közelben olyan, akiben maradéktalanul megbíznék. Az elmúlt évek alatt párat már elfogyasztottam. Ez vidék, nem Budapest! Nincs akkora választék!

Tejfehérje-allergia?

Végül megkérdezem Google-doktort. Végigolvasok jó pár egészségügyi oldalt, és megakad a szemem a tejfehérje-allergián. Nem laktózérzékenység, hanem kazeinallergia. Két külön dolog. Az előbbi azt jelenti, hogy a testben nincsen enzim, ami lebonthatná a tejcukrot, míg az utóbbi esetben, ha a szervezet találkozik a tejfehérjével, valamilyen módon jelzi. Például ekcémával, csalánkiütéssel, esetleg különféle emésztési panaszokkal, köhögéssel, gége-vizenyővel stb. A tejfehérje-allergiát úgy lehet a legkönnyebben kizárni, ha a tejet minden formájában kizárjuk az étrendünkből, és nagyjából egy hónap múlva fokozatosan újrabevezetjük.

Nem nagy ügy! Végülis nem először csinálok ilyet! Egy hónapot kibírok!

Tejmentes-kihívás sokpontnulla

Legelőször akkor kellett tejmentesen étkeznem, mikor a nagyobbik fiamat szoptattam, mert elég volt egyszerűen egy túrórudit megennem, máris egész éjjel ringathattam. Utána azért nem ettem tejterméket, mert paleóztam, és leakartam adni a terhesség alatt felszedett kilókat. Miután ez megtörtént, apránként visszavezettem mindent az étrendembe. Nem ittam vödörszámra a tejet, de egy pohár joghurtot egy héten, egy-egy tejszínes ételt meg pár szelet sajtot megengedtem magamnak. Ekkor már néha-néha megjelent egy-egy piros folt az arcomon, de kezelhető volt.

Aztán a kisebbikkel lettem terhes, és olyan huszonöt hetesen epegörcsöt kaptam. Akkor is tartani kellett a tejmentességet, meg egy csomó minden mentességet. (Ez is megérne egy blogposztot, hogy mennyire kemény az epediéta...)Aztán megint jött a szoptatás. Az elején itt sem ettem semmi olyat, ami tejet-vagy tejszármazékot tartalmazott. Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre jobban kívántam a sajtokat. És apránként ismét el kezdtem bevezetni, és szépen lassan jöttek elő az égő, vörös foltok az arcomon.

Itt tartunk most. Holnaptól nem eszek megint tejterméket legalább egy hónapig, és meglátjuk lesz-e változás. Most nehezebb lesz a helyzet, mert borzasztóan hozzászoktam, hogy a gyerekek maradék joghurtját én ettem meg..

U.i.: Egy hét múlva jön az első heti tejmentes beszámoló!