A magyar konyha „ecetes salátája” a savanyú, amely nagyjából húsz-harminc évvel ezelőtt bármelyik, magát valamire tartó étterem étlapján szerepelt és tele volt velük a kamra polca. Most meg?!
-Jó lesz pörkölt mellé! - mondta mindig a dédi, miközben kézzel gyalulta a számomra felfoghatatlan mennyiségű piros káposztát, nem beszélve azuborkáról. Valami véletlen folytán uborkából mindig embertelen mennyiség termett a kertben, amit még sem lehetett a disznóknak vagy a tyúkoknak adni, ezért hol csalamádé, hol sima, hol pedig csalamádé lett belőle.
Generációs örökség
Az évek teltek. A dédi lelkesedése töretlen maradt. Csak valahogy a családban felnövekvő generáció feledkezett el a stelázsira gondosan felpakolt üvegekről. Korholt is rendesen a dédi, hogy miért nem viszek két üvegnél többet, mert van elég…Csak nálunk nem fogy. Vagyis a gyerekekkel eszünk belőle, de nem annyit, hogy nyolc polcot kellene telirakni. Másokat, és máshogy eszünk. Nem csak mi.
A gyerekesek fele annyi savanyút esznek
Ha megnézzük a KSH statisztikáit, akkor látszik, hogy tartósított zöldségből a gyermekes családok 2016-ban fele annyit sem(kábé öt kiló) ettek évente, mint az egyszemélyes,(jobbára nyugdíjas) háztartásokban élők ( évi 12 kiló). Arról nem beszélve, hogy a gyerekes családoknál ez az öt kiló is évről-évre, ha nem is túl jelentős mértékben, de csökkenő tendenciát mutat.
Vajon milyen tényezők állhatnak a háttérben?:
-
Régen a háziasszonyok savanyúságokat azért raktak el, mert télen csak ebben a formában lehetett zöldséget enni. Ma már januárban is lehet venni paradicsomot, paprikát, meg kígyóubrokát ( Igaz, lassan horror áron.) nem beszélve a mirelit árukról, ezért nem kell a nyári eltevéssel vacakolni.
-
Bármilyen pofonegyszerűen tűnik, de a savanyúság eltevésével munka van. A zöldségeket az esetek többségében gyalulni, szeletelni kell, és akkor még nem beszéltünk a különféle tartósítási technikákról. Ehhez képest egy friss salátát öt perc alatt össze lehet dobni, ( már ha nem vesszük meg készen) és akkor az még a vitamintartalmából sem veszített.
-
A tradicionális magyar konyha a savanyúságot a nehezebb, zsírosabb húsokhoz, pörköltekhez tálalta, mert megkönnyítette az emésztést. Ma már az egészséges életmód elterjedésével, egyre többször kerül sovány hús az asztalra. Ha az egy főre jutó KSH statisztikákat megnézzük, akkor látjuk: 2016-ban évente körülbelül harminc kiló baromfit és harminc kiló disznóhúst evett meg, addig ez a mennyiség 1990-ben húsz kiló baromfi és negyven kiló disznóhús volt.
Hogy kimegy-e teljesen a savanyú a divatból? Nem tudom. Kár lenne érte, mert a savanyított gyöngyhagyma, vagy a szilva savanyú,de akár egy mezei kovászos uborka is tud felségesen finom lenni. Legfeljebb csak a 21. századi, egészséges fogásokat kell hozzájuk igazítani.
Felhasznált forrás: ksh.hu
