reblog

Csak egy kis vaj, víz és mikró kell hozzá!

A másnapos sült krumplinál csak a másnapos rizs rosszabb! A hűtőben még lefedve, bedobozolva is kiszárad. Ha nem turbózom fel, másnap felmelegítés után az egészet egy kecses mozdulattal kivághatom a kukába. És megfogadhatom, hiába imádják a gyerekek, soha többet nem csinálok rizst köretnek. Lehet én főzöm rosszul. Keveset pirítom vagy az ételtartó gagyi. Fogalmam sincsen. Mindenesetre másnap mindig tuningolom, hogy ne dobjam ki az egészet a szemetesbe. De nézzük, hogy hogyan! (Még mielőtt belevágnánk, tisztázzuk: nem, nem csinálok belőle rizskochot, mert a család cuzámmen gyűlöli.)

Ha nem akarok flancoskodni a rizottóval, mert a másnapos rizs mellesleg erre is jó, akkor levágok saccperkábéra olyan ötven grammnyi vajat (margarint). Apró darabkákra morzsolom és gusztusosan elhelyezem a rizs tetején. Ha nagyon kiszáradt, akkor két evőkanálnyi vízzel is meglocsolom, majd beteszem úgy három percre a mikróba. A vaj a meleg hatására megolvad és lecsorog a rizs aljára, ami az egészet felszívja. Mikor pedig kiveszem, voálá finomabb, mint amikor friss.

Apropó, ti mit csináltok a másnapos rizsből??? Kommentben megírhatjátok!

Kép forrása.

Maradt néhány szelet kalács vagy egy kis szikkadt kenyér? Nehogy kidobja! Inkább készítsen belőle „pudingot”, és garantáltan elfogy az utolsó morzsa is!

A kenyér-vagy kalácspuding tradicionális brit édesség, amit a háziasszonyok akkor szoktak bevetni, ha megmarad néhány darab szikkadt péksütemény, és nem szeretnék a kukába dobni. Az első kenyérpudingreceptet egy Eliza Smith nevű háziasszony írta le 1728-ban, amiben a vajjal megkent kenyérre mazsolát tettek, és leöntötték egy tejes-tojásos sodóval. Később a receptet tökéletesítették: került bele rum, vanília, citromhéj és fahéj is.

A belgáknak is van hasonló ételük: csak a mazsola mellé almát is tesznek. Kanadában a kenyérpudingot juharsziruppal tálalják. Hong Kongban a kenyérszeletek közé vaníliakrémet töltenek. Németországban nem fehér kenyeret vagy kalácsot, hanem fekete kenyeret használnak. A Puerto Ricó-i változat pedig kókusztejjel és rummal készül.

A magyar konyhában is van hasonló alternatíva a szikkadt zsemle vagy kifli felhasználására: mindkettőből remek mákos guba lesz. A következő recept alapvetően a brit hagyományokra épül, de a lekvárral és a dióval nyomokban a magyar máglyarakásra is emlékeztet.

Hozzávalók négy személyre:

• nyolc nagyobb szelet kalács vagy szikkadt fehér kenyér
• hat dkg mazsola
• három dkg sótlan vaj
• három darab tojás
• három evőkanál cukor
• két-három dl tej (lehet növényi is)
• egy kávéskanál vaníliaesszencia
• egy kávéskanál fahéj
• egy kávéskanál szerecsendió
• ízlés szerint citromszeletek

Az áztatáshoz:

• két evőkanál rumaroma (vagy konyak vagy vörösbor)
• egy evőkanál cukor (xilit, eritrit is jó)

A mázhoz:

• egy evőkanál baracklekvár
• kevés víz

A mazsolákat beáztatjuk a rumaromába (a bátrabbak konyakba, esetleg vörösborba) legalább negyed órára. Közben jó vastagon megvajazzuk a kalácsot, és a szeleteket kis hasábokra vágjuk, majd egy kisebb hőálló tálban egyenletesen elrendezzük a harmadát.

Aztán nekiállunk a sodónak: A tojásokat kikeverjük a cukorral, majd belecsurgatjuk a tejet. Meghintjük a fahéjjal, szerecsendióval, és jó alaposan összekeverjük. A mazsolát közben egy konyhai papírtörlőn lecsöpögtetjük, és rászórjuk a kalácsszeletekre. A levét hozzáöntjük a sodóhoz. Megint megkeverjük az öntetet, és rálöttyintjük a felét a kalácsra. Ezután jön egy rétegnyi kalács. Beletűzködjük a citromszeleteket. Ráöntjük az öntet másik felét, majd a tetejét beborítjuk a maradék kaláccsal. Jól megnyomkodjuk a tetejét, hogy alaposan igya be a „puding” az öntetet.

A sütit tíz percig állni hagyjuk, majd megszórjuk a tetejét egy marék mazsolával. Végül száznyolcvan fokon körülbelül harminc percig sütjük. A puding akkor kész, ha a tetejének szép aranybarna színe lesz. A végén megkenjük egy kis vizezett lekvárral, hogy szépen csillogjon.