Egész héten a brownie-ról álmodoztam. A sütihez elképzeltem a férjem tuti tejes kávéját, amit a félkész, félig sóderes terasz egypontnullánkon iszok meg lehetőleg a kellemesen simogató napsütésben. Ez volt az álom! A valóság finoman szólva kissé kaotikusra sikeredett. A szétrobbantott konyha kellős közepén bukógalambként térdepeltem a sütő előtt, és gigantikus pupillákkal bámultam a formában készülő tésztát. A közepe átázásgyanús volt.
OMG! Hát persze, annyi minden másra kellett figyelnem (például kisfiamra, aki két perc alatt nagyjából tízszer próbálta volna a hűtőt kipakolni), hogy elfelejtettem a felső almaréteg alá dióreszeléket szórni. Gyors korrekcióra volt szükség! Az ujjamra azbesztréteget növesztettem, majd pillanatok alatt lekapkodtam az almadarabokat. Meghintettem kicsit dióval a tetejét, visszapakoltam a szeletkéket és a félkész massza mehetett vissza a sütőbe. Szerencsére, még időben észrevettem a hibát, így délután, még ha kutyafuttában is, de az almás-diós fahéjas paleo brownie szeletem minden falatját kiélvezhettem.
Almás-diós paleo brownie torta (23 centis piteformához)
- 250 gramm nyílgyökérliszt
- három darab közepes tojás
- öt evőkanál nyírfacukor
- 50 gramm kókuszzsír
- három darab közepes alma
- egy marék dióreszelék
- egy evőkanál fahéj
- két kávéskanál szódabikarbona
A sütőt előmelegítem 180 fokra légkeveréses fokozatban. A liszthez hozzáadom a szódabikarbónát, a két lereszelt almát és a dió háromnegyedét. A tojásokat egy másik edényben a nyírfacukorral (leánykori nevén xilit)pár perc alatt habosra keverem a robotgéppel, majd a lisztes masszához öntöm. Jól összekeverem őket, majd beleszórom még a fahéjat és a felolvasztott kókuszzsírt is. Nagyjából öt percig még keverem a mixerrel (hármas fokozaton), aztán már teszem is tésztát a pite (nagymamám szerint gyümölcstorta) formába. Húsz percig sütöm. Akkor veszem ki, amikor már egy kis kéreg van a süti tetején.
A tetejét megszórom a maradék dióval. Ezután jöhetnek az almaszeletek. Kreativitás és idő kérdése, ki hogyan rendezgeti. Én most az egyszerűség kedvéért a napraforgó mellett döntöttem. A „szirmokat” megkenem még egy kis olvasztott kókuszzsírral, hogy egy kicsit piruljanak. És már jöhet is a következő nagyjából húsz-huszonöt perces etap. Mielőtt végleg lekapcsolom a sütőt, végzek egy tűpróbát biztos, ami biztos alapon.
A brownie torta alig tudott kihűlni. El-eltűnt közbe-közbe egy-egy almaszelet a tetejéről, egy kis cakkot, aztán egy kicsit nagyobbat is kivágtak belőle. A tettes neve persze azóta sem derült ki.
