reblog

A ropogós házi falafel egy nagyon egészséges, kiadós és olcsó étel, amit bárki még egy húzósabb nap után könnyen össze tud dobni. Pitában, tortillában is isteni, de humusszal is tálalhatjuk.

Néhány évvel ezelőtt hirtelen felindulásból tettem mentát és szerecsendiót a borsólevesbe. Amikor megkóstoltam, megszólalni sem bírtam! Álmomban sem hittem, hogy ennyire jól passzolnak egymáshoz.

Most egy elronthatatlan borsómártogatóst hoztam nektek, amibe szintén került menta és szerecsendió. Egy szuper partikaja, amivel nem kell órákat szöszmötölni. A maradék meg feldobja a reggeli pirítóst.

Friss vlogposzt!

Ettél már "új" borsót? Ha igen, iszonyat nagy szerencséd van, mert eddig bárki, akivel beszéltem kesergett egy nagyot az idei termésen. Mindenki mást okolt: volt aki a hirtelen jött nyarat, mások a kevés esőt, a maradék meg a kártevőket, vagy cakumpakk mindent.

De hát a kertbiznisz már csak ilyen! Vagy bejön vagy nem! Még szerencse, hogy maradt tavalyról egy utolsó, dugi zacskó borsó a fagyasztó csücskében. Nah mi lett belőle? Bisztrófőzelék zabrántással, fehér borral és sok-sok sárgarépa chipsszel.

Borsófőzelék házi sárgarépa chipsszel

Hozzávalók: ( négy főre)

A főzelékhez:

• egy kiló borsó
• egy fej vöröshagyma
• egy evőkanál zabliszt
• kb. 7,5 deci húslevesalaplé
• egy deci száraz fehérbor
• két kisebb ág lestyán (kb. 6-7 levél)
• egy kisebb ág tárkony (vagy egy evőkanálnyi)
• egy evőkanál majoranna
• ízlés szerint só
• ízlés szerint zabpehely
• három evőkanál olívaolaj

A feltéthez:

• két répa
• két evőkanál mogyoróolaj
• ízlés szerint só

A zablisztet megfuttatjátok az olívaolajon. Nem kell sokat, épp hogy csak legyen egy kis színe, majd beleforgatjátok az apróra vágott hagymát. Mikor kezd szépen párolódni, akkor felöntitek az alaplé felével. Szépen elkeveritek, és beleteszitek a borsót. Hozzáöntitek az alaplé második részét. Ezután jöhet a lestyán és a majoranna, hogy legyen egy kis ereje a főzeléknek. Pici só, azt hadd rotyogjon vagy tíz percet.

Mikor éppen kezd a borsó puhulni, meglocsolhatjátok egy kis száraz fehérborral. Kifejezetten jót tesz neki! Aztán belerakjátok a tárkonyt! Megint vártok vagy öt percet, addig pont betehetitek a kismosást vagy összesöpörhettek vagy hasonlók!

Végül jöhet a vad turmixolás botmixerrel! Én csak olyan félig szoktam összeturmixolni, mert szeretem ha vannak benne egész szemek. Még egy utolsó kóstolás! Ízlés szerint egy kis só! Aztán amíg hűl, addig elkészül a répachips is!

A sárgarépachips egy iszonyat könnyen elkészíthető feltét. Csak le kell gyalulni a répát az uborkareszelőn. Nekem az reszelő, de fut gyalu és mandolin név alatt is. És forró mogyoróolajban serpenyőben közepes lángon olyan öt perc alatt ropogósra sütitek. A végén sózhatjátok, de szerintem anélkül is zseniális.

Kislányként nem szerettem a konyhában sündörögni. Kár szépíteni! Őszinte leszek: nem izgatott, hogyan nyújtotta a mama a rétestt. Ha a család nőtagjai mégis kedvesen odazavartak a tűzhely mellé, hogy nézzem meg már, hogy kell főzni, akkor egy könyvvel leültem a sarokba és olvastam. Ilyenkor megszűnt a körülöttem lévő világ! Legalábbis eddig azt hittem, hogy mindig száz százalékosan elmélyedtem Verne Patagóniájában, a roxforti varázsló iskola termeiben vagy a balatoni tündérek csodás világában. De mégis valahol, a sejtjeimben rögzítettem a lapozás közben el-elkapott pillanatokat. Újabban néha, magamon is észreveszem: sokkal szívesebben főzök evőkanállal, mint fakanállal. Pont úgy, mint a dédi. Aztán érzésre mérek, ahogy a mama. De ők hiába akarták akkor, hogy tanuljak meg rendesen főzni, mert lázadtam a hagyományos női szerep ellen. Ennek ellenére rengeteg érzés, benyomás és praktika megmaradt. Tanultam, még ha látványosan tiltakoztam is ellene.

A múltkor a kezembe akadt egy zacskó borsó a fagyasztóban. Mentes krémlevest főztem belőle minimalista stílusban, mert a hűtő kongott az ürességtől. Ettől az apróságtól eltekintve egészen pofásra sikeredett, főleg, hogy egy kávéskanálnyi sem maradt belőle.

Mentes borsókrémleves (két-három főre)

fél kiló borsó

két deci kókusztejszín

egy nagyobb fej vöröshagyma

öt-hat darab babérlevél

két kávéskanál só

egy kávéskanál szerecsendió

egy késhegynyi cayenne bors

a pirításhoz minimális kókuszzsír

Az apróra vágott hagymát a kókuszzsíron megfuttatjuk, majd felöntjük kb. egy deci vízzel. Ezután beletesszük a borsót, és rácsurgatunk még annyi vízet, amennyi az egészet éppen ellepi. Megsózzuk a levesalapunkat, majd némi babérlevél társaságában nagyjából tíz percig rotyogtatjuk. Mikor már látjuk, hogy a borsó puha, akkor csak úgy érzésre a harmadát egy levesszűrő segítségével külön választjuk. Ez lesz a levesbetét. A maradékot a főzőlével együtt (természetesen a babérleveleket kivesszük előtte) a turmixba töltjük, és felöntjük a kókusztejszínnel. Ezután krémesre turmixoljuk, majd hogy kiemeljük a borsó, friss, zsenge ízét, megszórjuk egy kis szerecsendióval és cayenne borssal. A tányérok aljába teszünk a korábban külön választott borsóból, aztán ráöntjük a levet. Ha nagyon urizálni akarunk, a tetejét egy marék bármilyen maggal (pl. mandulával, fenyőmaggal stb.) megszórjuk.