reblog

Mikor legnehezebb a diéta és a fogyás? Hát, amikor a vendégek szinte egymásnak adják a kilincset. Nesze neked újévi fogadalom, mi?! Nálunk télen minden héten akad egy-két külföldön élő rokon, vagy távoli unokatestvér vagy kisgyerekes baráti házaspár, aki beugrik hozzánk vacsorára. Ilyenkor a férjemmel általában improvizálunk. Egy gyors taktikai megbeszélést követően egy ad hoc kalóriaszegény, ámde pofátlanul finom „menüt” állítunk össze az éppen otthon lévő alapanyagokból. Néha szoktam egészséges tortát is sütni, de ahhoz kedv, meg lelki állapot is kell. Az meg nem mindig van, pláne ha a kisfiam lapát fogacskái éppen éjjel törnek maguknak utat. A kísérleti, zombi üzemmódban mindig arra jutok, maradok a kókuszos panna cottánál. Mert: borzasztó gyors, egyszerű; mindenmentes, tehát ételallergiások is ehetik; és alig van benne kalória. Plusz, ha vulgárisan szeretnék fogalmazni, akkor egy villantós desszert, ahol a nyelven lassan olvadó krém isteni párost alkot a roppanós idénygyümölcsökkel.

Kókuszos panna cotta (6x1 deci)

• 6 deci kókusztej (a sűrűbb konzerves változat)
• 3 darab lapzselatin vagy egy tasak expressz zselatin
• egy evőkanál bármilyen édesítő szer (például xilit, eritrit stb.)
• egy rúd vanília kikapart magja
• egy maréknyi bármilyen gyümölcs (isteni banánnal, naranccsal, eperrel, áfonyával, ribizlivel attól függ minek a szezonja van stb.)

Egy fazékban lassú tűzön csomómentesre keverjük a kókusztejben az előre hideg vízben áztatott lapzselatint. Fontos, hogy nem szabad forralni, különben nem fog a cucc megkocsonyásodni. Használhatunk expressz zselatint (más néven zselatin fixet is), aminek az a legnagyobb előnye, hogy úgy ámblokk az egészet bele lehet a krémbe keverni. Fontos, hogy nem szabad forralni, különben nem fog a cucc megkocsonyásodni. Na szóval. Zselatint már beleburítottuk a „tejbe”, ezért nincsen más dolgunk, mint egy éles késsel belekotorni a vaníliamagokat és beleszórni egy evőkanálnyi bármilyen édesítőt. Például nyírfacukrot, eritritet. Ezután az egészet alaposan összekeverjük és cuki kis poharakba, csatos üvegbe, tálkákba öntjük. A pulton hagyjuk kihűlni, majd utána legalább négy órán keresztül a hűtőben pihentetjük.

A tálalásnál többféle megoldás közül választhatunk. A panna cotta maradhat a pohárban. Ilyenkor néhány karika gyümölcsöt, vagy egy random meggyöntetet teszünk tetejére. Esetleg, ha nagyon professzionálisra akarjuk venni a dolgot. A tetejére rábiggyeszthetünk egy mentalevelet. De nem kötelező.

Ha a tányér mellett döntünk, akkor egy kis tálba forró vizet öntünk. Ebbe helyezzük bele óvatosan a poharat. Pár percig állni hagyjuk. Majd egy gyors és laza mozdulattal a poharat a tányérra fordítjuk. A pohár tetejét addig ütögetjük, hogy a panna cotta kicsússzon belőle. A tetejére ismét gyümölcsöket teszünk, majd nincsen más dolgunk, mint elmerülni a panna cotta krémes, olvadós falatjaiban és a dicsérő szavakban. Jól hangzik, ugye?

Minden fogyni vágyónak, fogyókúrázónak eljön az életében az a pont, amikor megkíván egy szelet édesen krémes süteményt. Főleg egy olyan helyzetben, amikor egy nagy „sátoros ünnepen” az egész főteret belengi a forró, fahéjas kürtőskalács illata. Szemétség a négyzeten. Utána már lehet másik helyen sétálni a gyerekkel, de már mindegy. Megette a fene az egészet! A fejem egy nem is olyan távoli zugában már elkezdődött a szokásos hosszú monológ, amelyben akár egy profi ügyvéd, megindokolom magamnak, miért vagyok jogosult egy szelet tortára. Csak az nem mindegy, hogy milyenre! A kókuszos-banános kölestorta ebben a megszorult szituációban mindig bevethető, nincsen benne hagyományos fehér cukor-és búzaliszt. Borzasztó egyszerű, diétás, gyors, és a krém elkészítéséhez pedig a gyerekeket is be lehet vetni.

Kókuszos-banános kölestorta (26 centis forma)

Hozzávalók a piskótához

• 300 gramm kölesliszt
• két közepes  tojás
• 100 gramm nyírfacukor (más néven xilit)
• egy deci kókusztej
• 70 gramm kókuszzsír
• egy teáskanál szódabikarbóna
• egy teáskanál sütőpor

A krémhez

• két deci kókusztej
• három darab nagyon érett banán
• két evőkanál nyírfacukor
• egy vaníliarúd kikapart magja
• egy tasak expressz zselatin ( vagy 3 darab sima lapzselatin)

A díszítéshez:

• három evőkanál chiamag
• egy marék szeletelt mandula
• egy marék fenyőmag

Nulladik lépésként  180 fokra, légkeveréses fokozatban bemelegítjük a sütőt és egy ollóval szép kört vágunk a csatos tortaformába. A piskótával kezdünk. Nem kell tőle félni. A titka egyszerű, a két tojást a nyírfacukorral a robotgéppel a legmagasabb fokozaton nagyjából három-négy percig kell habosra verni. Akkor jó, ha a massza fehéredik, keményedik és látszódnak benne a buborékok. Ezután öntsük bele az előmelegített, feldarabolt kókuszzsírt és a kókusztejet. Egy-két percig keverjük meg a robotgéppel. (Ilyenkor elég már az alacsonyabb fokozat is.) Már csak a szódabikarbónás, sütőporos köleslisztet kell beletenni, majd pár perc keverés után csurgassuk bele a tortaformába. A kölespiskóta nagyjából harminc perc alatt aranybarnára sül, de kivétel előtt célszerű tűpróbát végezni.

Amíg a piskótánk sül, addig egy tálban összekeverjük a kókusztejet, a karikára vágott banánokat, és a nyírfacukrot egy deci vízzel. A kikapart vaníliamagokat is beletesszük. Ehhez is lehet használni robotgépet, de egy mezei, kézi habverő is megteszi. Az expressz zselatint (haladók használhatnak sima lapzselatint is.) csak akkor adjuk hozzá, amikor már a piskótánk hűl.

Még egy fontos dolog, mielőtt a krémet nemes egyszerűséggel ráöntjük a tésztára, szedjük le a piskóta aljáról a sütőpapírt. Később már sokkal nehezebb lesz, tapasztalat! Hogy hogyan, ha valaki még nem tudja? Nagymamám úgy tanította, hogy egy tálcára rakjunk tiszta konyharuhát. Ezután tegyük a kicsatolt tortaforma tetejére, majd egy gyors mozdulattal fordítsuk meg az egészet. A piskótát hasonló elven tegyük vissza a formába, és már jöhet is a krém.

Egy kis chiamagot, hogy szép, kontrasztos legyen a teteje, belekeverhetünk, de nem feltétlen szükséges. A tortát a hűtőben legalább három órát, de inkább egy éjszakát pihentessük. Másnap reggel vegyük le a forma falát, díszítsük idénygyümölccsel, mandulával, fenyőmaggal, és élvezzük ki minden egyes falatját!

Államalapító Szent István ünnepén, arra gondoltam, hogy sokunknak, köztük nekem is, nincsen kedve a konyhában órákat tölteni. Aki ebédelt (vagy inkább csak próbált pár falatot bekapni) egy- vagy több három év alattival rendes étteremben, az tudja, szinte lehetetlen küldetésről van szó. Kaját rendelni, sablon ízzel - várni rá minimum negyven percet, plusz bónuszként a futár tuti akkor csöngetne, amikor éppen elaludt a kisfiam- meg nem nagy kaland. Úgyhogy összedobtam egy húsz perces ebédet. Ez nem az a fajta villámebéd, mint amikor a tévéműsorban a szépen előre megpucolt, összevágott hozzávalókból főznek hamar-gyorsan, penge rutinsággal valami finomat, hanem az első késvágástól egészen a tálálasig összesen bő negyed óra telik el. A végeredmény igazi ízorgazmus.

No akkor jöjjön a recept két személyre.

Spenótos-kókuszos csirkemell  gyömbérrel és petrezselymes kuszkusszal

• fél kiló csirkemell
• 2-3 maréknyi spenót
• 2,5 dl kókusztej
• 1 fej vöröshagyma
• az ízesítéshez só, bors,
• egy csipetnyi gyömbér
• egy csipetnyi szerencsendió
• a sütéshez kókuszzsír ( ha nem vagytok paleósok, akkor olíva olaj is tökéletesen megteszi)
• 300 gramm kuszkusz
• egy csokor petrezselyem zöldje

Elsőként a kuszkuszt készítettem el. Alaposan megmostam, majd beletettem egy hőálló tálba (lehet kerámia vagy jénai) Vízforralóban forraltam vizet, és annyit öntöttem hozzá, amennyi teljesen elfedte. A kuszkusz, vagy póriasan sivatagi tarhonya, elég gyorsan magába szívja a vízet. Finomra vágtam a petrezselymet, majd nagyjából egyenletesen rászórtam a kuszkuszra. Egy villával kicsit összekevertem a masszát, és lefedtem egy folpakkal. Innentől számítva nagyjából öt perc alatt kész a köret.

A kókuszzsírt beletettem a vokba, majd beletettem a felaprított hagymát. Amíg pirult, addig felkockáztam a húst, durvára vágtam a spenótot. Ezek is mentek a serpenyőbe. Egy-két percig, sűrű kevergetés közben, hagytam őket pirulni, majd hozzáöntöttem a kókusztejet. Ezután jöhetett a gyömbér, a csipet szerencsendió, egy kis só, bors. Amint a hús megpuhul, már tálalhatjuk is.

Mivel először a szemünkkel eszünk, nagyon egyszerű tálalási ötlet, hogy a megpárolódott kuszkuszt tegyük bele egy kávéspohárba. A tetejét nyomkodjuk meg, lefele fordítva tegyük a tányérra, vegyük le óvatosan a csészét, és tádáám kész a kis „sivatagi” torony.  A kuszkuszban az jó, hogy a semleges ízvilága tökéletesen harmonizál a jóval intenzívebb spenóttal, gyömbérrel és szerencsendióval. A férjem miután megette az adagját, csak annyit mondott: repetázna, ha lehet.