reblog

A colomba pasquale egy hagyományos olasz húsvéti kalács neve, ami magyarul annyit jelent: húsvéti galamb. A nevét a formájáról kapta, hiszen a galamb a húsvéti megújulást, békét és újjászületést jelképezi.

A tésztája gyakorlatilag ugyanaz, mint a karácsonyi panettonének, hiszen van benne kandírozott citrusféle és ha a család szereti, akkor mazsola is. A története nem túl régi. Az 1930-as években a Motta nevű cég karácsonyra nagy mennyiségben sütötte a panettonét. Az ünnepek után azonban a kereslet finoman szólva is visszaesett, ezért az akkori marketingmenedzsernek, Dino Villaninak támadt egy zseniális ötlete: más formában, de készítsenek húsvéti panettonét. A váratlan húzásnak akkora sikere lett, hogy Angelo Vergani 1944-ben átvette a receptet és megalapította a saját cégét, melynek specialitása a húsvéti colomba. Azóta számos cég felvette a repertoárjába. Egy ilyen kalács elkészítése gyakorlatilag egynapos munka. Néha azonban érdemes vele bíbelődni, mert a végeredmény semmihez sem hasonlítható!

Hozzávalók

A kovászhoz:

• tíz deka liszt
• egy zacskó instant élesztő
• fél deci langyos víz
• egy evőkanál cukor

A tésztához:

• harminc deka liszt
• nyolc deka cukor
• egy deci langyos tej
• egy marék kandírozott citromhéj
• egy citrom leve
• egy citrom reszelt héja
• nyolc deka langyos vaj
• négy tojássárgája
• egy teáskanál só

A mázhoz:

• két tojássárgája
• két evőkanál porcukor
• egy marék mandula

Először a kovászt készítjük el! A lisztet összekeverjük a langyos vízzel, a cukorral és az élesztővel, majd az egészet nagyjából egy órán keresztül pihentetjük. Háromnegyed óra múlva egy másik edényben a tésztához a lisztet, a cukrot és a sót összekeverjük. Belefacsarjuk a citrom levét, belereszeljük a héját, majd hozzáadjuk a tejet és a tojássárgákat is. Ezután a masszához hozzáöntjük a kovászt, és elkezdjük dagasztani. Mikor kezd összeállni, apránként beletesszük a langyos vajat is. Nem kell megijedni, mivel lágy a tészta, ezért nagyjából tíz-tizenöt perc dagasztás után kezd csak elválni az edény falától. Amikor szép hólyagos lesz a massza teteje, félretesszük, és körülbelül egy órán keresztül langyos helyen kelesztjük. 

Ezután lisztezett deszkán alaposan átgyúrjuk és beledolgozzuk a cukrozott citromhéjat is. (Lehet előre áztatott mazsolát is használni). Ha ezzel végeztünk, akkor másfél órán keresztül ismét kelesztünk. Óvatosan átgyúrjuk a gombócot, és két egyforma részre osztjuk. Az egyikből elkészítjük a galamb testét és fejét A másikat két részre osztjuk és abból egyenként megformázzuk a galamb szárnyait. A kalácsgalambot megint egy fél órán keresztül pihentetjük. 

Közben előmelegítjük a sütőt 170 fokra, és a mázhoz kikeverjük a tojásfehérjéket a cukorral, majd az utolsó kelesztés után az egészet átkenjük. Végül egész mandulákkal vagy mandulapehellyel tetszőleges módon díszítjük. A colombát nagyjából negyven percig sütjük, akkor van készen, ha szép aranybarna a teteje. Sütés után rácson kihűtjük, és hidegen tálaljuk.

A tészta, amivel azonnal lehet dolgozni és helikopter, amelyik segíti tepsit a sütőbe repíteni- a nagyobbik fiammal nekiálltunk mézeskalácsot sütni.

Két fontos dologra kell figyelni, hogy a figurák puhák legyenek:

• egy centinél ne nyújtsuk vékonyabbra
• hét perc alatt megsül (ha továbbsütjük akkor keksz keménységű lesz)

Hozzávalók:

• 200 gramm teljes kiőrlésű liszt
• 100 gramm darált mandula
• 100 gramm nádcukor ( lehet eritritet vagy xilitet is, de én a gyerekek miatt nem akartam)
• három evőkanál méz
• egy teáskanál szódabikarbóna
• két teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
• 100 gramm növényi margarin ( vagy vaj, ha nem vagytok érzékenyek)
• egy tojás

Nézzétek meg a legfrissebb vlogbejegyzést, amiből kiderül, hogy tényleg pár perc alatt össze lehet állítani!

Pár napja felfedeztük a kisfiammal a fehérvári karácsonyi vásárt, ami ugyan nem olyan hatalmas és csillogó, mint a pesti Vörösmarty téri vagy a Bazilika előtti, de legalább a forralt bor és a kürtős kalács árát nem a külföldi turisták pénztárcájához szabják. Miután megcsodáltuk a karácsonyfa előtti szelfizőket, az óriás diótörőket és a villogó open feliratot, úgy gondoltam ehetnénk valamit. A kürtős kalácsot kilőttük, mert nem volt kedvünk huszadiknak beállni a sorba, meg amúgy is egészségesen étkezünk. De hát én sem vagyok kőből, aki még ilyenkor is csak a zöldségekre bír gondolni és masszívan ellent tud állni az édes karácsony illatnak!

Megörültem, amikor találtam egy gyümölcssajtost. A huncut áfonyák és a kacér aszalt szilvák szinte mosolyogtak ránk az alternatív tömbből. Muszáj volt venni! Túlontúl megkívántam. Csak egy kis szeletet kértem az olcsóbbikból, és alig bírtam megszólalni, amikor az amúgy roppantmód kedves eladó közölte: ezerötszáz forint. Hogy mennyi?! Én megértem, hogy nem olcsó a bódé bérlése, az alapanyag, a munkaerő, de ami egészséges, ennyivel drágább? Nem azt mondom, hogy adja kétszázért, és fagyoskodjon kvázi ingyen egész decemberben, de ez igazságtalanság! És ezzel a dacos lendülettel sütöttem egy mentes mézeskalácsot. A nagymamám békebeli receptjét egy kicsit átdolgoztam: kihagytam a fehér lisztet, a disznózsírt és a fehér cukrot. Hát mit ne mondjak, alig bírtam abbahagyni a kóstolgatást!

„Mentes” mézeskalács (kb. 20-30 darabhoz)

A tésztához:

• 15 dkg kókuszliszt
• 10 dkg darált mandula
• 15 dkg nyírfacukor
• 2 evőkanál langyos méz
• 2 darab közepes tojás
• egy evőkanál kókuszzsír
• egy evőkanál útifűmaghéj
• egy teáskanál szódabikarbóna
• egy kávéskanál fahéj
• egy csipet szerecsendió
• egy csipet őrölt szegfűszeg
• egy citrom reszelt héja

A bevonathoz:

• egy közepes tojás fehérjéje
• 17 dkg nyírfacukor vagy eritrit (por változat)
• négy csepp tíz százalékos ecet

A kókuszlisztet összekeverjük a darált mandulával, az útifűmaghéjjal és a szódabikarbónával. A tojásokat a nyírfacukorral jó habosra verjük. Akkor jó, amikor a teteje elkezd fehéredni és látszódnak a buborékok. Beledobjuka kókuszzsírt, majd belecsurgatjuk a langyos mézet. Beletesszük a fahéjat, a szerecsendiót, és a szegfűszeget is. Reszelünk rá egy kis citromhéjat, majd óvatosan összedolgozzuk a lisztes masszát a tojásos-mézes-fűszeressel. Az állag akkor jó, ha egy kicsit, nyúlós ragacsos. Ha picit száraznak érzitek, akkor óvatosan öntsetek hozzá kb. fél deci vizet. A masszát egy tálba rakjuk és betesszük a hűtőbe vagy jó hideg helyre minimum két órára pihenni. Lehet egy éjszakára is, attól függ hogy van időtök. A hűvös pihenő alatt a liszt és az útifűmaghéj szépen megduzzad, így tésztával könnyen lehet majd dolgozni.

Ezután a masszát szépen kinyújtjuk kb. hét-nyolc milliméter vastagságúra. Ha ragad, akkor szórjátok meg egy kis darált mandulával vagy kókuszliszttel, és máris orvosoltátok a problémát. Ekkor már előkerülhetnek a fiók mélyéről a csini-csudi angyalkás-karácsonyfás-csillagos kiszúrók a szaggatáshoz. A kis formákat sütőpapíros tepsibe pakolgatjuk és a 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 10-12 perc alatt aranybarnára sütöm.

A mézeskalácsnak van egy kissé szokatlan tulajdonsága: kihűlés után megkeménykedik. Ilyenkor nincsen más dolgotok, mint egy olyan helyre tenni, ahol magas páratartalom, hogy magába szívja a nedvességet és visszapuhul.

A díszítés már egy fokkal nehezebb feladat. Főleg annak, aki először vág neki! A tojásfehérjét a porcukorral habosra verjük. (Kristályos verziót is használhattok, de akkor könnyen előfordul, hogy a habzsák vagy a zacskó vége írókázás közben eldugul.) Csepegtetek hozzá pár csepp ecetet, hogy javítsak egy kicsit az állagon, majd az egészet egy vastagabb zacskóba, habzsákba töltöm. (A sima uzsis zacskó nem jó, mert könnyen kidurran.) A zacskó végén egy pici lyukat vágok és jöhetnek a minták. A full kezdők először pöttyözzenek. Ha ez a minta kiválóan megy, akkor jöhetnek a vonalalak. A szép, egyenletes vonal titka, hogy nem a mézeskalács felületén, hanem kvázi a levegőben húzva kanyarítjuk a motívumot. Akkor sem kell kétségbe esni, ha elsőre kissé csúnyácska lesz a tojásos dekor, egy csomag aszalt áfonya, mazsola, vagy valamilyen diófélét a cukros mázba nyomba sokat javíthatunk az összhatáson.

A végeredmény ízeiben, állagában teljesen olyan, mintha a nagymamánk sütötte volna, azzal a különbséggel, hogy sokkal, de sokkal kevesebb benne a kalória.