reblog

Évekkel ezelőtt azt hittem szenteste be kell mutatnom a teljes főző-és sütőtudományomat, ezért napokkal előtte saját magam készítettem a szaloncukrot, sütöttem a tortalapokat, pácoltam a húst, csomagoltam az ajándékokat, próbáltam a takarítás végére érni…

Nem számított, hogy előtte sok volt a dolog a munkahelyen, épp kerülgetett az influenza, a nagyobbik fiam vagy random mód kelt éjszaka vagy nyolc hónapos terhesen a kisebbik fiam az epémmel focizott a hasamban. Így esett meg, hogy 24-én nagyjából úgy estem be a fa alá és alig volt erőm elénekelni a Mennyből az angyalt.

Akkor megfogadtam, jövőre okosabban csinálom! Beosztom a munkát és kiszervezem a feladatokat és a legfontosabb szenteste a családi vacsorán, ahol vendégül látjuk a férjem szüleit és húgát, nem lesz húsz fogás, hatféle sütemény, mert ember nem bírja azt végigenni. Ha meg mégis sikerül, akkor rozmárként terül el a fa mellett. A menü kitalálásánál és a kivitelezésénél a következőket veszem figyelembe:

• Lesz egy leves, egy főétel általában kétféle körettel és egy- nagyon max kétfajta desszert. Semmi több, így vacsora után marad energiánk érdemben beszélgetni.

• Ha kétségeim vannak, hogy mi illik mihez, akkor maradok a klasszikus hal-marha (vagy vad)- csoki vonalon. Ezzel sosem lehet hibázni.

• Nem 24-én akarom megváltani a világot, ezért csak olyat főzök, amit már év közben többször is készítettem, így kisebb valószínűséggel üt be a krach. (Bár tavaly az utolsó előtti pillanatban sikerült levernem a csokitortát a pultról…)

• Amit lehet kiszervezek és megosztok. Például idén a férjem feladata lesz a leves, és 23-án a gyerekekkel közösen gyúrjuk majd a gesztenyegolyót.

• Többnyire olyan ételeket választunk, amit már előző nap is el lehet készíteni. Egy húsos ragu például másnap sokkal finomabb, mert sokkal jobban összeérnek az ízek. Kellően nagy adagnál meg a 24-i ebédprobléma is le van tudva.

A fentiek tükrében 24-én marad idő többek között az ünnepi frizurára, az olvasásra, a karácsonyfa díszítésére, a régi égősor javítására, a közös társasozásra és a gyerekekkel való játékra is. Ha meg valami lemarad, az meg úgysem volt olyan fontos, elvégre karácsonynak a lelkünkben kell megszületni!

Azoknak akik nem akarják a 24-ét a konyhában tölteni!

Ugye nemcsak ti vagytok úgy, hogy szeretnétek 24-én a vacsorát okosban megoldani, hogy maradjon idő a fadíszítésre, a gyerekek felöltöztetésére, és a lelazulásra? Na és persze az sem árt, ha olyan menüsort állítunk össze, amelynek elfogyasztása után, nem partravetett rozmárként szuszogjuk el a Mennyből az angyalt!

Ez egy klasszikus, de mégis modern menüsor: az előétel hal, a főétel egy komolyabb hús, míg a desszert csokoládés.

Finn lazacleves (Lohikeitto)

Borzasztó egyszerű elkészíteni: nulla alaplé, csak a zöldségeket kell puhára főzni és bele kell dobni a kockára vágott lazacot. Tavaly ezt főztük szenteste a családnak, és annyira bejött nekik, hogy az utolsó kanálig elfogyott. 24-én délelőtt fadíszítésben közben is össze lehet dobni.

Hozzávalók (egy fazékhoz):

• fél kiló lazacfilé (lehetőleg bőr nélkül)

• fél kiló krumpli

• két szál sárgarépa

• két fej nagyobb vöröshagyma

• egy evőkanál szegfűbors

• két deci rizstejszín (a finnek természetesen simát használnak, de rizstejszínnel is ugyanolyan finom)

• két darab babérlevél

• egy csokor kapor (friss vagy fagyasztott)

• friss metélőhagyma a díszítéshez

• két kanál olívaolaj

• só

Az olívaolajon üvegesre pároljuk a hagymát, majd rádobjuk úriasan a felkockázott krumplit, és a felkarikázott hagymát. Picit pirítjuk, majd feleresztjük annyit vízzel, amennyi az egészet ellepi. Beleszórjuk a borsot, a babérlevelet és a sót. Majd addig főzzük (kb. 15 perc), ameddig a zöldségek majdnem megpuhulnak. Ekkor beletesszük a kockára vágott lazacot, a friss kaprot és rácsurgatjuk a tejszínt. Hagyjuk egyet rottyanni, és kábé öt perc múlva már tálalhatunk is. Igazán jól illik hozzá a frissen vágott metélőhagyma, de az igazán bátrak egy kis citromot is facsarhatnak bele.

Provance-i borjúragu vöröslencse masalával:

Fő előnye, hogy a húst már 23-án el lehet készíteni! Sőt, jobban mondva kötelező, mert másnapra még jobban összeérnek az ízek. A vöröslencsét elég 24-én valamikor délután feltenni, mert nagyjából negyed óra alatt összedobható.

Hozzávalók 4 személyre:

A raguhoz:

• egy kiló borjúcomb

• fél szál póréhagyma

• egy csokor mogyoróhagyma

• két szál sárgarépa

• 15 dkg növényi margarin (ha nem vagytok tejérzékenyek, akkor vaj)

• egy teáskanál kakukkfű (lehetőleg friss)

• egy teáskanál zsálya

• egy teáskanál levendula (opcionális)

• ízlés szerint só

• ízlés szerint bors

A díszítéshez:

• egy marék ribizli

• egy marék hagymaszár

Vöröslencse masala

• egy zacskó vöröslencse

• egy teáskanál garam masala fűszerkeverék

• két evőkanál szezámmag

Először alaposan mossátok meg a borjúhúst. Ha szükséges, akkor hártyázzátok le, majd jöhet a kockázás. Ha ezzel készen vagytok, akkor a vajon futtassátok meg a kockázott hagymákat, meg a karikára vágott sárgarépát. Hagyjátok kicsit pirulni. Dobjátok rá a borjút. Néhány perc pirítás után, öntsétek fel annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Szórjátok rá a kakukkfüvet, a zsályát és ha van otthon egy teáskanál levendulát. (Ha friss fűszerekkel készítitek, akkor ne aprogassátok bele, hanem csak kössétek csokorba és úgy főzzétek bele.) Végül ízlésetek szerint sózzátok, borsozzátok!

Kapjátok elő  a megfelelő nagyságú fedőt, és jöhet a jó öreg rotyogtatás vagy két órán keresztül. Közben csinálhattok bármi mást. Például vasalhattok meg ilyenek, de időnként érdemes ránézni, megkeverni, nehogy odaégjen az alja. Akkor kész, ha a hús szétomlik a szájban annyira omlós.

Tegyétek fel a vöröslencsét egy fazékban főni annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. És alacsony hőfokon főzzétek kábé tíz-tizenöt perc alatt puhára. Végül keverjétek bele a garam masalát és a szezámmagot (Bármelyik hiperben beszerezhető, nem kell azért egy Ázsia-boltba elzarándokolni.)

Ha minden készen van, akkor laza, bisztró stílusban tegyetek egymás mellé mindent a tányérra.

Karácsonyi citromos kuglóf

Amíg 23-án fő a borjú, addig pillanatok alatt összeállíthatjuk a kuglóf tésztáját. Nem kell keleszteni, pihentetni és másnap is parádésan porhanyós. Főleg, ha egy gombóc vaníliafagyival és házi lekvárral tálaljuk.

Hozzávalók a kis kuglófformához:

• négy tojás
• tizenöt dkg cukor
• egy deci étolaj
• egy deci langyos víz
• húsz dkg tönkölyliszt
• egy zacskó sütőpor
• egy teáskanál kakaópor
• egy citrom leve
• egy citrom héja
• ötven gramm étcsokoládé
• egy marék kandírozott narancs- vagy citromhéj
• egy pici margarin a forma kikenéséhez és a csoki olvasztásához

A tojásfehérjéket félig felverjük, majd hozzáadjuk a sárgákat és tovább verjük. Utána beletesszük a cukrot és az étolajat. Az egészet alaposan összedolgozzuk. Közben a lisztet kimérjük, elkeverjük benne a sütőport, aztán a masszához öntjük. Addig keverjük, amíg éppen folyós, sűrű állagot nem kapunk. Ekkor belefacsarjuk a citrom levét és belereszeljük a héját. Beledolgozzuk, majd a kivajazott kuglófformába beleöntjük a massza háromnegyedét. A maradék tésztába teszünk egy kis kakaóport, majd kanállal a formába csurgatjuk, aztán az ujjunkkal körkörös irányban beledolgozzuk. Ettől lesz szép márványos a közepe. A süteményt az előmelegített sütőben 180 fokon harminc perc alatt aranybarnára sütjük.

A kuglófot a rácson kihűtjük. Amíg pihen, egy lábasban gőz felett csokoládét olvasztunk, teszünk bele egy kis vajat, hogy szép fényes legyen. Vigyázzunk arra, hogy ne melegítsük túl a csokoládét, mert akkor elveszíti a fényét! Végül egy kanállal végigcsurgatjuk a kuglóf oldalán. A tetejét ízlés szerint kandírozott narancs- vagy citromhéjjal dekoráljuk.