A lencse hozza a pénzt meg szerencsét. Legalábbis a dédi mindig ezt mondja, ezért minden évben éjfél után lencsét eszünk.
A 2020-es évet indiai lencselevessel búcsúztatjuk. Gyakorlatilag a fiúk főzték. Tiszta curry lett a padló, és amikor a kamera nem volt bekapcsolva kissé megszaladt a garam masala is. De jó lett, finom lett. Majdnem tökéletes. Mint 2020.
BÚÉK! Helló 2021!
Szilveszterre három csomag lencsét vettünk, jól induljon az újév. Egy kiló lencséből lett a főzelék, vagy legalábbis valami annak nevezhető. A maradék fél kilót meg elnyelte a tartós élelmiszer fiók, hogy majd egyszer csinálunk belőle nem főzeléket. Ez általában hó végén következik be, amikor az addig bespájzolt alapanyagokból rittyentünk ebédet. A férjem és én. Szerintem szigorúan többesszámban. Szerinte meg egyesszámban: ő főz, én nem. Én csak a hagymát pucolom, letakarítom a konyhapultot, megkeresem neki a nagy lábast, meg a „jókést”, mert sosem találja, pedig ott van mindig a helyén. Honnan is tudhatná, mert ő nem pakol, csak főz… Bár kétségkívül azt legalább jól teszi.
Én ragaszkodtam a lencséhez, ő meg a hűtő hátsó polcán levő chorizóhoz, így főztünk (szerinte főzött) lentejas-t. Ez egy andalúz lencse egytálétel, ami kívülről úgy néz ki, mint egy kolbászos lencsefőzelék, de meg mégsem. A lentejas-ban nincsen liszt, sem tejföl, sem tejszín. Csak lencse, paradicsom, chili és minimális füstölt árú, ettől lesz olyan különleges.
Lentejas( két napi adag egy négy fős családnak)
fél kiló lencse
fél szál chorizo
15 dkg császárszalonna
1,5 deci paradicsompüré
egy fej vöröshagyma
három gerezd fokhagyma
két nagyobb szál répa
két teáskanál őrölt kömény
egy teáskanál csípős piros paprika
egy-két szál chilipaprika
kb. két liter víz
egy felespohárnyi olívaolaj
Beáztatjuk előző este vagy reggel a lencsét, hogy gyorsabban puhuljon. (Ha elfelejtjük, az sem tragédia.) Az olívaolajon megfuttatjuk a felkockázott szalonnát és a chorizót. Rászórjuk a zúzott fokhagymát, és az apróra vágott hagymát. Kicsit összepirítjuk, majd belekarikázzuk a répát és beletesszük a lencsét. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet ellepi. Hagyjuk körülbelül tíz percet rotyogni, majd belecsurgatjuk a paradicsomot, aztán beleszórjuk az őrölt köményt és a piros paprikát. Addig főzzük, amíg a lencse meg nem puhul, és el nem fől a leve. Ha beáztattuk a lencsét, akkor ez kábé húsz perc. Ha nem, akkor negyven. A végén megszórjuk a finomra vágott chilipaprikával. Már ha valakinek nem elég csípős. Szerintem alapjáraton is elég tüzes, a férjem csak szerint chilipaprikával tökéletes.
Utóirat:
Só szerintem a chorizó és a szalonna miatt nem kell pluszban bele. De hát van, aki sósan szereti.
A tavalyi panelszilveszter után idén diszkréten, házi buliban búcsúztatjuk az óévet, ahova nyilván illik valamit vinni, plusz ebédelni se árt volna valamit, feltéve, ha nem akarunk kajafutárra órákat várni. Jah, és jó lenne bevonzani a pénzt. Például a Maratonon, de hát az egy csodával felérne, mert a szerkesztők szerint a gasztroblogok a munka könnyebbik oldalát fogják meg. Ez éppen olyan, mint egy átlag gyesen lévő anyukára rámondani, hogy milyen jó neki, nem kell dolgoznia.
De hát ki tudja, a lencse a babona szerint vonzza casht, pont úgy, mint a rizs vagy a köles. Mindenesetre maradjunk a népszerűbb hagyománynál. A kevésbé látványos, ámde rendkívül finom, főzelék változat helyett, a férjemmel a thai és a magyar konyha fúziójaként gyömbéres lencsesalátát dobtunk össze. Fő előnye, hogy gyorsan elkészül, hidegen is tálalható, kiadós, egészséges és könnyen lehet szállítani.
Gyömbéres lencsesaláta (4 főre)
A lencsét legalább három órán keresztül hideg vízben áztatjuk. Ha beszívja az össze vizet, nyugodtan pótoljuk, annál könnyebben megpuhul. Ha nincsen ennyi időnk, akkor sem gond, legfeljebb tovább főzzük. A lencsét hideg vízben a babérlevéllel és a római köménnyel feltesszük főzni. Közben egy wokban kókuszzsíron megfuttatjuk az apróra vágott lilahagymát, a vékony paprika szeleteket, a gyömbért és a negyedelt paradicsomot. Pár perc főzés után hozzáöntjük az almalevet, belefacsarjuk a citromot, majd beletesszük az összezúzott fokhagymagerezdeket. Kicsit az egészet rotyogtatjuk, aztán belelöttyintjük a szójaszószt, megszórjuk egy kis eritrittel, nyírfacukorral vagy bármilyen édesítőszerrel, sóval és a cayenne borssal.
Mikor a zöldségek kellően puhák, akkor beleszórjuk a rizstésztát, ami kábé három perc alatt megpuhul. Elvileg ennél a pontnál már puha a lencse, ha eleget ázott a hideg vízben. Egy levesszűrővel áttranszportáljuk az egészet a wokba. Alaposan összekeverjük és már ehetjük is. Lehet hozzá fasírtgolyót ,kolbászkát, vagy virslit sütni, hogy maradjunk a szilveszternél, de önmagában is megállja a helyét.
Epilógus:
Ha már a kajához köthető újévi babonák szóba jöttek, nem árt tudni:
Tündi vagyok. Egy hús-vér, elfoglalt anyuka, aki nem veti meg a finom falatokat. A blogon olyan egészséges ételeket készítek, amelyek gyorsak, finomak és túllépnek a hagyományos fitnesz salátán.