reblog

"Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik."- mi már nem fogunk. Illés biztosan nem.  Mi már előmártonoztunk annak ellenére, hogy nem olyan könnyű libahúshoz jutni. Még combokat csak-csak könnyű szerezni, de a libaaprólék már ismeretlen fogalom. Mindegy szárnytőből, libamellből és nagyjából két kiló zöldségből olyan levest főztünk, hogy mindenki megnyalta mind a tíz ujját. Friss vlogposzt!

Hozzávalók négy személyre:

• 1kg libaszárnytő
• 1 libamell
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kis szár gyömbér
• egy teáskanál tk liszt
• 1 szál póréhagyma
• fél kg répa
• egy szál fehérrépa
•  egy zeller
• fél kg gomba
• egy csokor kakukkfű és rozmaring
• egy teáskanál szerecsendió
• ízlés szerint só, bors

A tálaláshoz

• egy pohár (vegán-laktózmentes) tejföl
• néhány levél koriander

Ugye tudjátok, hogy Márton napján azért kell libát enni, hogy következő évben is lehessen bőségesen a tejbe aprítani?! A probléma ott kezdődik, hogy liba nem terem minden hűtőpultban még november közepén sem. Ha meg véletlen érkezett egy dugi szállítmány comb, akkor azt tuti elkapkodták. Nah, mit csinál ilyenkor az ember lánya, újratervez. Mint a családi GPS.

Majd kiugrottam a bőrömből, mikor vettem egy csomag libamellet. A férjem gyártott hozzá csiperkés rizottót, amihez felhasználta a maradék húslevest. Én meg nekiláttam a libasütésnek, és készítettem hozzá egy gyümölcsös kávés szószt.

Libamelle rizottó csiperkével

Hozzávalók két személyre:

A rizottóhoz:

• 200 gramm rizottórizs
• 250 gramm csiperke (Én Amigo, a mi gombánkat használtam)
• fél liter húsleves alaplé
• egy szál sárgarépa
• egy szál fehérrépa
• egy fej vöröshagyma
• egy evőkanál fehérborecet
• egy teáskanál kakukkfű
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• olívaolaj a sütéshez

A húshoz:

• 500 gramm libamell
• egy teáskanál koriandermag
• négy gerezd fokhagyma
• ízlés szerint só
• a sütéshez kevés kókuszzsír (vagy növényi vagy sima vaj)

A szószhoz

• egy körte
• egy alma
• egy narancs leve
• egy deci presszókávé
• három teáskanál barna cukor
• egy teáskanál fahéj

Előveszünk egy wokot vagy egy vastag falú, nagyobb serpenyőt. Olívaolajon megfuttatjuk a a kockára vágott vöröshagymát, sárgarépát és fehérrépát. Ráöntjük a rizst, alaposan összeforgatjuk, majd felöntjük annyi húslevessel, amennyi éppen ellepi. (A legfinomabb maradék húslevessel!) Beletesszük a sót, a borsot, és addig főzzük fedő alatt, amíg a rizs az összes levet fel nem szívja. Ez nagyjából húsz perc. Végül megszórjuk egy kis kakukkfűvel és meglocsoljuk fehérborecettel.

A libamellen lévő zsírt éles késsel beirdaljuk úgy, hogy közben ne vágjunk bele a húsba, mert akkor sütés közben kiszáradhat. Beledörzsöljük a zúzott koriandert, a sót és a fokhagymát, és hagyjuk tíz percet állni. Egy másik serpenyőbe pici zsiradékot teszünk, majd belerakjuk a húsokat a zsíros részükkel lefelé. Ezután mindegyik oldalukat négy-négy percig pirítjuk, hogy szép kérget kapjanak. Ha ezzel végeztünk, akkor a libát betesszük a 180 fokra előmelegített sütőbe. Rácson nagyjából huszonöt percig sütjük. Miután kivesszük, alufólia alatt öt percet pihentetjük, majd felszeleteljük és a rizottó tetejére rakjuk.

Amíg a liba sül, addig elkészítjük a szószt! A körtét és az almát felkockázzuk. Beleforgatjuk a fahéjba. A liba serpenyőjében maradt zsírt egy nyeles fazékba csorgatjuk, majd beledobjuk a fahéjas gyümölcsöket. Picit pirítjuk, aztán felöntjük a kávéval. Megszórjuk egy kis barna cukorral és belefacsarjuk a narancs levét is. Körülbelül hat-hét percig főzzük. Végül botmixerrel simára turmixoljuk. A szósszal meglocsoljuk a libát, és a fogást melegen tálaljuk.

Idén úgy döntöttünk, mártonozunk. Már el is képzeltem a tányéron az ég felé meredező combokat. Ekkor még nem gondoltam, hogy novemberben ekkora kihívás libacombot venni. Lehet csak én voltam a naiv, hogy az idő szűke miatt nem a piacra mentem, hanem csak a közeli majdnem nagykerbe, mert azt mondták az ismerőseink, ott tuti lehet kapni.

Az üzletben persze az összes combot felvásárolták - gondolom én - a vendéglátósok. Nekünk, házi konyhatündéreknek csak a „maradék” jutott. Az egész libával nem akartam vacakolni, főleg hogy majdnem egy ötezret kértek egy-egy szép példányért. Némi merengés után végülis betettem két mellet a kosaramba. Azt helló. Végülis liba, nem? Nem kötelező mindig combot enni!

Hazáig töprengtem az ízesítésen, de arra jutottam, hogy a libamell önmagában, minimális fűszerezéssel is pazar. A kevesebb néha több. Felesleges túlbonyolítani a történetet. Ehhez azonban egy apróságra van szükség: a mellet tökéletesre kell sütni. Szerintem ez a hétköznapi életben azt jelenti, a hús kérge ropogjon, belül pedig maradjon rózsaszínű és szaftos. A receptben alkalmazott technikával bárki fél óra alatt elérheti ezt az állagot.

Kakukkfüves libamell (recept két főre)

• két szelet libamell
• négy-öt szál friss kakukkfű (vagy egy kávéskanál az őrölt változatból)
• egy csipet só
• egy csipet bors

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, légkeveréses fokozatra. A szeleteket jó alaposan megmossuk. Eltávolítjuk a véletlenül rajt maradt tolldarabkákat és társaikat. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk őket egy kávéskanálnyi kakukkfűvel. Egy éles késsel először vízszintes, majd függőleges vonalakat vágunk a mellen lévő hájba, hogy a zsírja kellőképp ki tudjon sülni.

A serpenyőt szárazon előmelegítjük, majd a libákat hájas oldallal lefelé elkezdjük pirítani. Egy fél deci vizet lehet alá tenni, nehogy megégjen az elején a hús alja. Nagyjából két-három perc alatt mindegyik oldal szép pirosas-lilás kérget kap, és már tehetjük őket sütőbe.

A kacsához hasonlóan ebben az esetben is célszerű a tepsi helyett a rácsot használni, mert a hús sokkal könnyebben megpuhul. Innentől kezdve a libamell nagyjából húsz perc alatt szép rozéra sül. (Aki teljesen szeretné átsütni, az még hagyja plusz tíz percet a sütőben.) Ehhez libához a szokásos hagymás törtkrumpli és a párolt káposztán túl remekül illik például a fehérrépapüré és a lilakáposztakrém.

Ezek után nincsen más dolgunk, csak bezsebelni az elismerő hümmögéseket és hálás szívvel gondolni Szent Márton püspökre, aki annak idején egy libaólban bújt el.

Kövess bennünket az Instán is!