reblog

Idén úgy döntöttünk, mártonozunk. Már el is képzeltem a tányéron az ég felé meredező combokat. Ekkor még nem gondoltam, hogy novemberben ekkora kihívás libacombot venni. Lehet csak én voltam a naiv, hogy az idő szűke miatt nem a piacra mentem, hanem csak a közeli majdnem nagykerbe, mert azt mondták az ismerőseink, ott tuti lehet kapni.

Az üzletben persze az összes combot felvásárolták - gondolom én - a vendéglátósok. Nekünk, házi konyhatündéreknek csak a „maradék” jutott. Az egész libával nem akartam vacakolni, főleg hogy majdnem egy ötezret kértek egy-egy szép példányért. Némi merengés után végülis betettem két mellet a kosaramba. Azt helló. Végülis liba, nem? Nem kötelező mindig combot enni!

Hazáig töprengtem az ízesítésen, de arra jutottam, hogy a libamell önmagában, minimális fűszerezéssel is pazar. A kevesebb néha több. Felesleges túlbonyolítani a történetet. Ehhez azonban egy apróságra van szükség: a mellet tökéletesre kell sütni. Szerintem ez a hétköznapi életben azt jelenti, a hús kérge ropogjon, belül pedig maradjon rózsaszínű és szaftos. A receptben alkalmazott technikával bárki fél óra alatt elérheti ezt az állagot.

Kakukkfüves libamell (recept két főre)

• két szelet libamell
• négy-öt szál friss kakukkfű (vagy egy kávéskanál az őrölt változatból)
• egy csipet só
• egy csipet bors

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, légkeveréses fokozatra. A szeleteket jó alaposan megmossuk. Eltávolítjuk a véletlenül rajt maradt tolldarabkákat és társaikat. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk őket egy kávéskanálnyi kakukkfűvel. Egy éles késsel először vízszintes, majd függőleges vonalakat vágunk a mellen lévő hájba, hogy a zsírja kellőképp ki tudjon sülni.

A serpenyőt szárazon előmelegítjük, majd a libákat hájas oldallal lefelé elkezdjük pirítani. Egy fél deci vizet lehet alá tenni, nehogy megégjen az elején a hús alja. Nagyjából két-három perc alatt mindegyik oldal szép pirosas-lilás kérget kap, és már tehetjük őket sütőbe.

A kacsához hasonlóan ebben az esetben is célszerű a tepsi helyett a rácsot használni, mert a hús sokkal könnyebben megpuhul. Innentől kezdve a libamell nagyjából húsz perc alatt szép rozéra sül. (Aki teljesen szeretné átsütni, az még hagyja plusz tíz percet a sütőben.) Ehhez libához a szokásos hagymás törtkrumpli és a párolt káposztán túl remekül illik például a fehérrépapüré és a lilakáposztakrém.

Ezek után nincsen más dolgunk, csak bezsebelni az elismerő hümmögéseket és hálás szívvel gondolni Szent Márton püspökre, aki annak idején egy libaólban bújt el.

Kövess bennünket az Instán is!

Emlékszem néhány évvel ezelőtt megkívántam egy zacskó sült gesztenyét valami félsátoros ünnepen. Majdnem ezer forintot kértek tíz(!) szemért. Értem én, hogy sokba kerül az alkalmi fabódé bérlése még Fehérváron is, meg az alkalmazottat is kell fizetni, meg adózni sem ártana, plusz valahonnan be kell szerezni az alapanyagot is. Meg hát senki sem a naiv vásárló két szép szeméért fagyoskodik egész nap esőben-hóban a katlan mellett, de akkor is , tíz szemért egy ezres?! Akkor inkább csinálok egy adagot otthon. Aki már próbálkozott a sült gesztenyével, az tudja a pucolás nem egy könnyű, és főleg nem gyors menet. Ez finoman szólva riasztó, főleg ha legfeljebb harminc percet szánunk a főzésre. A bolti gesztenyemassza is megér egy misét. Jó, Nagy előnye, hogy extrém könnyen, gyorsan lehet vele dolgozni, de ha szánunk rá fél percet, mit írnak a címkére, akkor nem biztos, hogy beledobjuk a kosárba.

Amondó vagyok, ha láttok valahol, már ha lehet alkalomadtán a piacon vagy a diszkontban kapni, akkor feltétlen vegyetek egy adag igazit, héjasat. Abban tuti nincsen bab, meg mindenféle E, meg tartósítószer, plusz a többi nem oda illő anyag. A sütés helyett pedig főzzétek meg, mert a gesztenye belseje sokkal krémesebb lesz, nem lesz annyira száraz, ráadásul a héját majdnem egyben le lehet húzni, így sok-sok értékes percet takaríthattok meg.

Expresz gesztenyekrémleves (recept két főre)

• harminc deka egész gesztenye
• egy deci kesukefír ( lehet sima is, ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, paleósok stb.)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet só
• a tálaláshoz egy marék mazsola

A gesztenyéket tegyük egy tál hideg vízbe. Amelyik fent marad a tetején, az kukacos, és dobjuk ki. A maradékot jól mossuk meg, és kereszteket vágjuk a tetejébe. Ez egy kicsit munkaigényes, de harminc dekánál nagyjából öt perces munkafolyamat. Egy fazékba dobjuk bele őket, és annyi vizet tegyünk hozzá, amennyi éppen ellepi őket. Szórjunk a vízbe egy csipet sót. A fedő alatt körülbelül negyed óra alatt a gesztenyét puhára főzzük. Utána egyenként lerántjuk róla a héjat. Ez a sütött gesztenyéhez képest sokkal, de sokkal egyszerűbb feladat, mert a héja szinte magától leomlik a gyümölcshúsról. A pucolt gesztenyéket ezután beletesszük a turmixba, felöntjük a főzőlével. Nyakon öntjük a kefírrel, beleszórjuk a nyírfacukrot, és három perc alatt finomra turmixoljuk.

A végeredmény egy kellően krémes, kissé pikáns leves, amihez pazarul illik mazsola. Egyszerű, nagyszerű, vendéglenyűgöző, lustáknak és elfoglalt háziasszonyoknak való recept. Kábé fél óra héjpucolásostul, mindenestül elkészül. És nem utolsó sorban száz százalék gesztenyét tartalmaz.

Egy kisgyerek mellett majdnem minden reggelem olyan, mintha az őskáoszt akarnám erőnek erejével legyőzni. Mondjuk azt szeretem, amikor duruzsol a vízforraló, serceg a kókuszzsír az omlett alatt, és a kicsi ujjak között roppannak a reggeli záróakordjaként járó kekszecskék. A színes-szagos hangok beszippantanak, de az idill csak rövid ideig tart. Miután túl vagyok a "jóreggelt" feketémen, szinte arcul csap a kőkemény valóság.

A serpenyő aljára a férjem odaégette a tojást, a koszos bögrék sorban állnak a pulton, és a padlón szétszóródó morzsákból három hangyaboly jóllakna. Nekiállok, súrolok, seprek, pakolok. Közben csörrennek a fedők, borulnak a fakanalak, és a rend továbbra is egy utópisztikus vágyálomnak tűnik. Mire nagyjából összekapom a konyhát, túl vagyunk a délelőtti meséken és a maratoni tízórain, az óra már tizenegyet üt. Kisebb pánikrohamot kapok, mert délre kéne valami ebédet prezentálnom. Ekkor benézek hűtőbe, ami kishíján pirosan villog az ürességtől. A bolt messze van, a gyerek álmos, én meg lehetek kreatív.

Nah, a mai recept is egy ilyen helyzetben született. Fél órás fitnesz menü, ami bőven túltesz a tök és a póré barátságán.

Mandulás-pórés-sütőtökös csirkés kuszkusz (recept két főre)

• fél kiló csirkemell
• kétszáz gramm kuszkusz
• egy szál póréhagyma ( a szára is)
• harminc deka sütőtök
•  egy deci mandulatejszín (ha nem vagytok tejérzékenyek, akkor lehet sima is)
• két evőkanál mandula
• egy késhegynyi fahéj
• egy evőkanál szerecsendió
• egy kávéskanál kakukkfű
• ízlés szerint só, bors
• a sütéshez kókuszzsír

A durvára vágott pórét egy vokban kókuszzsíron megpirítom. Hozzá dobom a viszonylag kis darabokra szeletelt sütőtököt. (Én nem szoktam előfőzni, vagy elősütni, sokkal egyszerűbb, gyorsabb, ha minden egy serpenyőben készül.) Beleteszem a csirkemelldarabokat, és öt percig együtt sütöm őket. Ezután felöntöm egy deci vízzel, beledobom a mandulát, és hagyom az egészet rotyogni.

Mikor a sütőtök elkezd puhulni (kb. tíz perc), akkor az egészet felöntöm mandulatejföllel, majd belerakom a fűszereket: a kakukkfüvet, a szerecsendiót és fahéjat. Sózom, borsozom. Beleteszem a kuszkuszt, ami egy szempillantás alatt felszívja a pórés-mandulás levet. Alaposan összekeverem az egésszel, majd formás kis adagokban tálalom.

A kakukkfű, a fahéjas szerecsendió és a kuszkusz pazar mód feldobja az amúgy tökegyszerű tökös-pórés csirkét. A receptnek van még egy plusz előnye azoknak, akik nem érzik a mosogatásban a zent: a főzés során egyetlen edényt piszkolunk össze, így újabb értékes perceket lophatunk az amúgy mindig kevésnek tűnő huszonnégy órából.

Az első ködös, őszi reggel után a férjemen is erőt vett a biológia. Pusztán evolúciós okokból valami szaftos, lehetőleg zsíros húst kívánt ebédre egy kis sült krumplival. Tipikus férfi! Szerencsére disznóhús már hónapok óta nincsen a hűtőben, ő meg lusta volt elmenni a boltba venni, ezért megegyeztünk a kacsában. A másik vicces dolog, ami persze akkor, abban a pillanatban korántsem tűnt humorosnak, hogy a főzés felénél Peti elkezdte az „én hogyan csinálnám” monológot.

„Nem raksz alá egy kis szalonnát? Ez mangalicazsíron lenne a legfinomabb! Én még tennék hozzá egy kis fehér bort. Biztos, hogy átsült?! Ennyi idő alatt?! Az kizárt dolog!”

Bírom én az építő jellegű kritikát, meg az egyedi javaslatokat! De ha én főzök, akkor én vagyok az úr a konyhában! Ő maximum csak ebéd után véleményezhet. Pont. Szóval, így lett a kacsamellből fél órás, „fogjuk rá, hogy fitnessz” kaja.

Fokhagymás-korianderes kacsamell fahéjas barackkal (recept két főre)

• fél kiló kacsamell
• két darab nektarin (keményebb fajta)
• három gerezd fokhagyma
• egy késhegynyi koriander
• két evőkanál méz
• egy kávéskanál fahéj
• egy csipet bors
• ízlés szerint só

A kacsamell bőrös részét nagyjából centinként beirdalom úgy, hogy közben nem vágok bele a húsba. Szóval, csak óvatosan a késekkel! Ezután előveszek egy serpenyőt, és közepes lángon „szárazon” melegíteni kezdem. Nagyjából három perc múlva ráteszem a kacsákat, de úgy, hogy a bőrös oldaluk lefele legyen. A zsírjuk pillanatok alatt kisül, így a hús ebben pirul meg. Mindegyik oldalt nagyjából öt percig sütöm. A szeletekre rakok egy kis összezúzott fokhagymát, egy késhegynyi egész koriandert. Nem maradhat ki a só és a bors sem. Akkor van vége az első etapnak, ha a kacsamell mindkét fele szép, pirosas színű.

A sütőt előmelegítem 170 fokra, légkeveréses fokozatra. A kacsákat ráteszem a rácsra. Eggyel lejjebb rakok egy tepsit, hogy a sütés közben kicsorduló zsír ne trutymózza össze az egész sütőt. Innentől kezdve a húsok nagyjából húsz perc alatt pazar mód átsülnek. Amíg várok rájuk, a megpucolt, összevágott nektarinokat két evőkanál mézen megfuttatom. Rádobom a fahéjat is, aztán kábé öt perc alatt készre sütöm a barackfalatkákat is. A kacsákat, mielőtt kiveszem a sütőből, egy hústűvel megszúrom, hogy a belsejük is teljesen megpuhult-e.

A végeredményről most nem nyilatkozom. Csak sandán mosolygok. A nagy ételkritikust, vagyis a férjemet idézném:

"Egyszerűen tökéletes. A külseje ropogós, belül mégis szaftos. A fahéjas barack enyhén édes utóíze pedig remekül kiemeli a kacsamell finom fűszerességét. Jah, és ehetjük ezt karácsonykor is?!"

Epilógus:

A kacsa kisült zsírját nehogy kidobjátok! Egy éjszaka alatt a hűtőben szépen megdermed, és fantasztikusan illik a reggeli pirítóshoz.

Félre ne értsétek! Kifejezetten szeretem, amikor ide-oda hajlítgatják a vállamat, meg beletérdelnek a derekamba a hajlékony thai masszőrök. Azonban a thai, jobban mondva a keleti konyha még közelebb áll a szívemhez. A férjemmel a kapcsolatunk romantikusan bohém időszakában, amikor még Pesten éltünk gyerek nélkül, szívesen mulattuk az időt a thai, kínai, vagy éppen indiai vendéglőkben. Amióta leköltöztünk Fehérvárra, és megszületett a fiúnk, azóta kissé körülményes módon jutunk el ilyen helyekre. Ha nagyon megkívánom a fűszeres, szinte a nyelőcsövet végigégető kaját, akkor Peti rövidre zárja a történetet. Beugrik a belvárosba, aztán hoz a két kínai gyorsbüfé valamelyikéből egy kicsit csípős, kicsit savanyú csirkét bambusszal.

Ha ennél egy fokkal többre vágyok, akkor fogom magam, és nekilátok. Feltéve, ha nem kell hozzá semmi különleges, vidéken szinte beszerezhetetlen alapanyag. Ez a garnélaleves roppant egyszerű, húsz perces és fantasztikus ebéd. Nem olyan drága, mint amilyennek elsőre tűnik. Két adagra elegendő, gyorsfagyasztott garnéla ára nagyjából egálban van csirkével.

Kókuszos-hagymás garnélaleves (recept két főre)

• 250 gramm garnéla
• három közepes fej újhagyma (szárastul)
• három gerezd fokhagyma
• három deci kókusztej
• egy evőkanál nyírfacukor
• két kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál kardamon
• fél citrom leve
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron megfuttatom az apróra vágott újhagymát, majd felöntöm az egészet nagyjából két deci vízzel. Egy gerezd fokhagymát belepréselek, és hagyom főni. Közben egy vokban bő kókuszzsírban megsütöm a kiolvasztott garnélákat. Mindegyik oldalt nagyjából négy percig pirítom. (Akkor jó, ha a fehér rész kezd egy kicsit áttetszővé válni.)Ezután belelöttyintem a kókusztejet, hozzáteszem a maradék fokhagymát, az összevágott hagymaszárat plusz a fél citrom levét. Egy-két perc alatt összefőzöm.

A garnélás vok tartalmát beleöntöm a hagymás levesalapba. Már csak az ízesítés van hátra! A só és a bors után gyömgyérrel meg kardamonnal a levet meglepően pikánssá teszem. Hogy kicsit közelebb hozzam a citrom fanyarságát a keleti fűszerekhez egy evőkanál nyírfacukorral lágyítok a levesen. Néhány percig még rotyogtatom, és már végeztem is. A hagymaszeleteléstől  a tálalásig kábé huszonötpercre van szükség, hogy a ebédre(vacsorára) Bangkokban érezhessük magunkat.