reblog

-Van még belőle? Bocsi, bocsi! Most ettem meg az utolsót!

Kábé ez a sorsa nálunk egy galette-nek. Jó, sokan (értsd most már négyen – egy plusz két fél férfi meg én, az egy szem nő) vagyunk egy cirka huszonöt centis pitére.

Ilyen férfiuralom mellett igyekszem egészségesen főzni, bár a fiúk leginkább húst, pizzát, tésztát és fehér kenyeret ennének. Hiába sütök valamilyen maglisztes csodát, dafke meg se kóstolják. Így a férjemmel hallgatólagosan megegyeztünk egy tönköly- vagy teljes kiőrlésű lisztben, no meg az eritritben, amitől a gyerekek nem pörögnek be. Elvileg.

Szóval azt szeretem ebben a teljes kiőrlésű galette-ben, hogy az elkészítéséhez nem kell előbányászni a kamra legbelső polcáról a robotgépet. És van egy jó hírem azoknak, akik nem szeretnek mosogatni, hogy a galette-hez csak egy tálra, egy tepsire, egy vágódeszkára és egy éles késre van szükség.

Hozzávalók:

A tésztához:

25 dkg teljes kiőrlésű liszt

5 dkg porrá őrölt eritrit (vagy xilit vagy sima cukor)

12 dkg vaj (laktózmentes változattal is működik)

1,5 dl tejszín (laktózmentes változat vagy valamelyik semleges ízű növényi tejszínnel-mandula vagy rizs is jó)

egy tojás

A töltelékhez:

4-5 db édes alma

egy citrom leve

egy evőkanál vaníliaaroma

a díszítéshez néhány mentalevél

Elsőként a lisztet összekeverjük a cukorral, majd fél centis kockákra vágjuk a vajat, és hozzáadjuk a lisztes masszához. Ezután apránként belecsurgatjuk a tejszínt, és elkezdjük gyúrni. Nagyjából három-négy perc alatt kész a tésztagombóc, amit fél órára folpackba csomagolva beteszünk a hűtőbe.

A töltelék fő előnye, hogy az almát nem reszelni, hanem kockázni kell, így ismét időt spórolhatunk meg. Az almadarabokra rácsurgatjuk a citrom levét, és hozzákeverjük a vaníliakivonatot is. Ha letelt a tészta pihenőideje, akkor a sütőpapíron nagyjából harminc centis körré sodorjuk. (Így könnyebben át lehet tenni a tepsibe a süteményt.) A közepére ráhalmozzuk a gyümölcsöt, majd a szélét visszahajtjuk és megkenjük tojással – de ha ez utóbbi elmarad, akkor sem történik tragédia. Végül 180 fokon légkeveréses sütőben körülbelül fél órát sütjük. Ha kész, a tetejét néhány mentalevéllel díszítjük.

Azt hittem, ezt a pitét nem tudom lefotózni. Először is sikerült az okostelefont akarata ellenére megúsztatni a Tiszában (természetesen védőtok nélkül), így kérdéses volt, hogy a gondos szárítgatás után be lehet-e kapcsolni. Szerencsénk volt, most már működik. Egy pipa. A második dolog, amivel reggel kellett szembesülnöm, hogy a szilvás kölespite fele kámforrá vált. Való igaz, este sütöttem meg. Akkor nem olyan szépek a fények, ezért azt gondoltam, reggel fotózom le. Én épp csak megkóstoltam, de a család a langyos fahéj illatától megrészegülten csapott le a sütire. Egy szelet a húgomnak, egy a férjemnek, meg még egy a férjemnek… Így maradt egy fotóznivaló félpite, ami teljesen tejmentes, gluténmentes. Ráadásul nincsen benne még fehér cukor sem.

Fahéjas-szilvás kölespite

A tésztához

• 30 dkg kölesliszt
• 20 dkg kókuszzsír
• 10 dkg nyírfacukor (más néven xilit)
• egy darab tojás
• 1,5 dl víz

A töltelékhez

• fél kiló szilva
• 20 dkg dióreszelék
• egy evőkanál fahéj
• két evőkanál nyírfacukor (más néven xilit)

A köleslisztbe beleszórom az apróra vágott kókuszzsírt. A masszába beleteszem a tojást és a nyírfacukrot, beleöntöm a vizet, és addig gyúrom, amíg egy kis gombóccá nem áll össze. Ez nagyjából öt perc.  A tésztacsomagot folpackba tekerem, utána minimum fél órára beteszem a hűtőbe pihenni. Nem baj az sem, ha egy-két órát hagyjátok állni. Én kora délután állítottam össze az alapot, és csak este sütöttem meg a pitét.

170 fokra légkeveréses fokozatban előmelegítem a sütőt. A tésztát a pihenő után egy sodrófával nagyjából 7-8 milliméter vastagságúra nyújtom és beleteszem a piteformába. A szélét kicsit megnyomkodom. Egy kör alakúra vágott sütőpapírra ráteszem a kerámia sütőbabokat (lehet sima is), és beteszem a pitét sülni tíz-tizenöt percre.

Közben megmosom, félbevágom és kimagozom a szilvákat. Kicsit megnyomkodom őket, hogy veszítsenek a nedvességtartalmukból és ne áztassák el a tésztát. Aztán beleforgatom őket a fahéjas nyírfacukorba.

Mikor kicsit kezd barnulni a pite széle, akkor kiveszem a sütőből. A babokat óvatosan eltávolítom. A töltelék helyét jól megszórom a dióreszelékkel, hogy sütés közben felszívja a szilva kifolyó levét. Már csak a gyümölcsök ízléses elrendezése van hátra. Én jó szorosan raktam őket egymás mellé, hogy minden szeletre bőven jusson belőlük. A pitét ezután kb. húsz percig sütöm.

A kész süti finoman szólva igencsak nagy népszerűségnek örvendett még azok körében is, akik épp nem szeretnének fogyni.