reblog

Gyerekként mindig is szerettem a farsangot, mert tudtam, akkor legálisan egy másik ember vagy lény bőrébe bújhatok bele. Kislányként persze voltam tündér, királylány, meg a kettő keveréke, de bohóc és újságárus lány is. Természetesen a jelmezbálhoz, szép, óriási szalagos fánk is járt. A mama ilyenkor a kedvemért nagyjából hetente kétszer sütötte. Szívvel-lélekkel kézzel dagasztotta a régi, súlyos gyúródeszkáján. Soha nem mondta, mennyire munkaigényes, vagy mennyi apróságra kell figyelni, hogy szépen feljöjjön a serpenyőből. Ha maradt ki egy kis tészta, akkor madarakat formázott, a szem helyére borsot tett, csak azért, hogy örömet okozzon nekem…

Közben eltelt jó pár év. A mama nagyon büszke rám, hogy most már én is sütök fánkot, igaz nem a hagyományosat, hanem egy egészségesebb, kölesből készített túrófánk-alternatívát. Egy kis citrommal meg valamilyen aszalt gyümölccsel igazi farsangi paleo, vegán, tejmentes és gluténmentes desszert. Fő előnye, hogy gyors (kb. 20 perces mutatvány), könnyen elkészíthető és a hagyományoshoz képest jóval kevesebb kalóriát tartalmaz.

Citromos kölesfánk (kb. 30 darabhoz)

• 200 gramm hántolt köles
• egy marék bármilyen aszalt gyümölcs vagy kandírozott narancshéj (mi van otthon attól függ)
• 75 gramm kókuszreszelék
• két evőkanál nyírfacukor vagy eritrit
• 100 gramm kókuszzsír a sütéshez
• fél citrom leve
• A tálaláshoz: bármilyen gyümölcs és egy evőkanál méz, esetleg agávészirup

A kölest háromszor annyi vízben nagyjából negyed óra alatt puhára főzzük. Ezután belekeverjük a kókuszreszeléket és az apróra vágott aszalt gyümölcsöt. Én most kandírozott narancshéjat használtam, mert csak az volt otthon. A masszába belehintjüka kókuszreszeléket, az eritritet és belefacsarjuk a citrom levét is. A kezünkkel határozott mozdulatokkal kis golyókat formázunk, és bő kókuszzsírban szép, barnára sütjük. Mivel a köles könnyedén pattog, ezért a kisütéshez célszerű kötényt viselni, nehogy a felsőnk vagy a farmerunk bánja a dolgot.

Friss gyümölcsökkel és egy evőkanál mézzel, vagy agávésziruppal tálaljuk. Nah, kipróbáljátok?

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!

Sokan, ha szeretnének megszabadulni pár kilótól, először az édességet száműzik az étrendjükből. Ez egy teljesen logikus lépés. Egy-két hét megtagadás után azonban egyre több akaraterőre van szükség, hogy ellenálljunk a csábításnak. Különösen igaz ez karácsony táján, amikor az adventi vásár meleg, cukros, fahéjas illata szinte csordultig betölti a belvárost. Mit lehet ilyenkor tenni? Hát legálisan bűnözni! A citromos kölestorta jó példa erre. Nagyjából egy óra alatt elkészül, alacsony a kalóriatartalma, valamint a glutén- és tejfehérje-érzékenyek is fogyaszthatják.

Citromos kölestorta (26 centis formához)

Hozzávalók: 

A piskótához

• 250 gramm kölesliszt
• 90 gramm nyírfacukor
• két darab közepes tojás
• 70 gramm kókuszzsír
• egy deci mandula- vagy kókusztej
• fél citrom leve
• fél citrom héja
• egy teáskanál szódabikarbóna
• egy teáskanál sütőpor
• (kb. egy deci víz, ha nem elég folyós a tészta állaga)

A citromkrémhez

• hat darab tojás
• két citrom leve
• két citrom héja
• 100 gramm cukor
• 50 gramm kókuszzsír
• két teáskanál zselatin (vagy fél tasak expressz zselatin)

A díszítéshez

• egy egész citrom

Nulladik lépésként 180 fokra, alul-felül sütés fokozatban bemelegítjük a sütőt, majd előkészítjük a csatos tortaformát. A két tojást a nyírfacukorral robotgépben a legmagasabb fokozaton nagyjából három-négy perc alatt habosra verjük. Akkor jó, ha a massza fehéredik, keményedik, és látszanak benne a buborékok. Beletesszük az előmelegített, feldarabolt kókuszzsírt valamint a mandulatejet. Belereszeljük a citromhéjat, majd beleöntjük a kifacsart levét is. Egy-két percig keverjük a robotgéppel. Már csak a szódabikarbónás, sütőporos kölesliszt van hátra! Ha ezzel is elkészülünk, akkor a masszát pár perc keverés után csurgassuk bele a tortaformába. A kölesliszt a sima búzaliszthez képest több folyadékot vesz fel, ezért néha (liszttől függően) még szükség lehet kb. egy deci vízre. A kölespiskóta nagyjából harminc perc alatt aranybarnára sül, de kivétel előtt célszerű tűpróbát végezni.

Amíg a piskóta sül, nekiállhatunk a krémnek. A tojásokat feltörjük, hozzáadjuk a cukrot, a lereszelt citromhéjat és a citromlevet is. Az egészet jól összekeverjük, majd egy kis lábasban elkezdjük óvatosan, sűrűn kevergetve melegíteni. Körülbelül hat-hét perc alatt a krém kezd besűrűsödni. Amikor bugyog, tegyük hozzá a darabokra vágott kókuszzsírt. A zselatint két deci vízben feloldjuk, és kis lángon, kevergetve éppen forrásig melegítjük. Nem szabad hosszan forralni, mert akkor elveszíti zselésítő képességét. A feloldott zselatint belekeverjük a citromos masszába. Ha valaki ódzkodik ettől a megoldástól, vagy nem akar még egy edényt elmosogatni, akkor nyugodtan használhat expressz zselatint is. Ez annyival egyszerűbb, hogy nem kell melegíteni, hanem csak a meleg krémhez kell keverni.

A citromkrémet rácsurgatjuk a kihűlt piskóta tetejére. Egyenletesen eloszlatjuk. Díszítés gyanánt citromszeletekből virágot, íveket készítünk, és körülbelül két-három órán keresztül a hűtőben pihentetjük. A végén nincs más dolgunk, mint bűntetlenül tortát enni, hiszen ez a süti nemcsak a lelkünknek, hanem a testünknek is jó.

(Ezt a receptet a Fehérvár Magazin november 26-i számában is megtaláljátok.)

Szeretem, amikor a kicsit csípős őszi este (természetesen altatás után) egy csésze finom tea mellett filozofálgatunk a férjemmel. Régi jó szokásunk ez, még a panelból hoztuk magunkkal. Akkoriban is szívesen ücsörögtünk a konyhában. Bohémkodtunk, gondolatban megváltottuk a világot, közben a konyha, becsukva is széljárta ablakából bámultuk, ahogy a sötét, nagy cekkereket cipelő női alakok eltűntek a koraesti félhomályban.

De a tea, meg a kávé csak úgy volt jó, ha csipegettünk hozzá valamit: így egyik chipses zacskó követte a másikat. Néha felpattintottunk egy doboz kekszet, vagy csináltunk a mikróban popcornt. Nem volt mit tenni, egy-egy téli időszak végére ( a karácsonyi habzsi-dőzsit is beleszámítva) fejenként két-három kilóval lettünk gazdagabbak.

Nah ezt most el szeretném kerülni, ezért egyik nap összedobtam egy jó kis kókuszos-gyömbéres „mindenmentes” köleskekszet, ami kellemesen omlós, kicsit fűszeres. Kávéba mártogatva szerintem jobb, mint a cantuccini. Nincsen benne fehér liszt meg fehér cukor, így bármikor büntetlenül lehet nassolni.

Gyömbéres-kókuszos köleskeksz (recept kb. 30 darabhoz)

• 150 gramm kölesliszt
• 150 gramm rizsliszt
• 100 gramm nyírfacukor (más néven xilit)
• 50 gramm kókuszzsírt
• egy deci kókusztej
• egy darab közepes tojás
• egy kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál fahéj
• egy fél lime héja és leve

A köleslisztet, a rizslisztet a nyírfacukorral egy tálban összekeverjük egy sima evőkanállal. Belemorzsoljuk a kókuszzsírt. Ráütjük a tojást, beleöntjük a kókusztejet és addig kevergetjük, amíg olyan szép nem is teljesen híg, de nem is száraz állaga nem lesz. Ezután belehintjük a fahéjat, és a gyömbért. Belecsurgatjuk a lime levét, meg ráreszeljük a héját. Egyenletesen összedolgozzuk, majd a tésztát nemes egyszerűséggel betesszük a hűtőbe legalább egy órára pihenni.

Ha letelt az idő, akkor a sütőt előmelegítjük 170 fokra. A gyúródeszkán, vagy szilikonos gyúrólapon némi rizsliszt társaságában a masszából kis gombócot formázunk. Attól függően mennyit akarunk a formázással vacakolni: kinyújtjuk vagy kézzel hengert sodrunk belőle. Ha a nyújtás mellett voksoltok, akkor bő liszt társaságában  sodrófával kb. egy centi vékonyra nyújtsátok a tésztát. A cuki kis kiszúró formákkal  a csillagtól a az egyszarvúig bármilyen alakzatot csinálhattok belőle. Ha ezzel nem akartok szórakozni, akkor a kb. három centi átmérőjűre sodort hengert centis darabokra vágjátok fel. Mindegyiket tegyétek a sütőpapírral beborított tepsire, és süssétek bő negyedóráig. A tészta akkor lesz omlós, amikor a széle épp csak egy picit kezd megbarnulni.

A kekszek forrón, önmagukban is isteniek! Bár szerintem akkor a legfinomabbak, amikor egy csésze kávéba, teában belemártogatjuk őket, amelyek még jobban kiemelik a gyömbér és a lime pikáns, szürke időben is szívmelengető ízvilágát.

Azt hittem, ezt a pitét nem tudom lefotózni. Először is sikerült az okostelefont akarata ellenére megúsztatni a Tiszában (természetesen védőtok nélkül), így kérdéses volt, hogy a gondos szárítgatás után be lehet-e kapcsolni. Szerencsénk volt, most már működik. Egy pipa. A második dolog, amivel reggel kellett szembesülnöm, hogy a szilvás kölespite fele kámforrá vált. Való igaz, este sütöttem meg. Akkor nem olyan szépek a fények, ezért azt gondoltam, reggel fotózom le. Én épp csak megkóstoltam, de a család a langyos fahéj illatától megrészegülten csapott le a sütire. Egy szelet a húgomnak, egy a férjemnek, meg még egy a férjemnek… Így maradt egy fotóznivaló félpite, ami teljesen tejmentes, gluténmentes. Ráadásul nincsen benne még fehér cukor sem.

Fahéjas-szilvás kölespite

A tésztához

• 30 dkg kölesliszt
• 20 dkg kókuszzsír
• 10 dkg nyírfacukor (más néven xilit)
• egy darab tojás
• 1,5 dl víz

A töltelékhez

• fél kiló szilva
• 20 dkg dióreszelék
• egy evőkanál fahéj
• két evőkanál nyírfacukor (más néven xilit)

A köleslisztbe beleszórom az apróra vágott kókuszzsírt. A masszába beleteszem a tojást és a nyírfacukrot, beleöntöm a vizet, és addig gyúrom, amíg egy kis gombóccá nem áll össze. Ez nagyjából öt perc.  A tésztacsomagot folpackba tekerem, utána minimum fél órára beteszem a hűtőbe pihenni. Nem baj az sem, ha egy-két órát hagyjátok állni. Én kora délután állítottam össze az alapot, és csak este sütöttem meg a pitét.

170 fokra légkeveréses fokozatban előmelegítem a sütőt. A tésztát a pihenő után egy sodrófával nagyjából 7-8 milliméter vastagságúra nyújtom és beleteszem a piteformába. A szélét kicsit megnyomkodom. Egy kör alakúra vágott sütőpapírra ráteszem a kerámia sütőbabokat (lehet sima is), és beteszem a pitét sülni tíz-tizenöt percre.

Közben megmosom, félbevágom és kimagozom a szilvákat. Kicsit megnyomkodom őket, hogy veszítsenek a nedvességtartalmukból és ne áztassák el a tésztát. Aztán beleforgatom őket a fahéjas nyírfacukorba.

Mikor kicsit kezd barnulni a pite széle, akkor kiveszem a sütőből. A babokat óvatosan eltávolítom. A töltelék helyét jól megszórom a dióreszelékkel, hogy sütés közben felszívja a szilva kifolyó levét. Már csak a gyümölcsök ízléses elrendezése van hátra. Én jó szorosan raktam őket egymás mellé, hogy minden szeletre bőven jusson belőlük. A pitét ezután kb. húsz percig sütöm.

A kész süti finoman szólva igencsak nagy népszerűségnek örvendett még azok körében is, akik épp nem szeretnének fogyni.

Minden fogyni vágyónak, fogyókúrázónak eljön az életében az a pont, amikor megkíván egy szelet édesen krémes süteményt. Főleg egy olyan helyzetben, amikor egy nagy „sátoros ünnepen” az egész főteret belengi a forró, fahéjas kürtőskalács illata. Szemétség a négyzeten. Utána már lehet másik helyen sétálni a gyerekkel, de már mindegy. Megette a fene az egészet! A fejem egy nem is olyan távoli zugában már elkezdődött a szokásos hosszú monológ, amelyben akár egy profi ügyvéd, megindokolom magamnak, miért vagyok jogosult egy szelet tortára. Csak az nem mindegy, hogy milyenre! A kókuszos-banános kölestorta ebben a megszorult szituációban mindig bevethető, nincsen benne hagyományos fehér cukor-és búzaliszt. Borzasztó egyszerű, diétás, gyors, és a krém elkészítéséhez pedig a gyerekeket is be lehet vetni.

Kókuszos-banános kölestorta (26 centis forma)

Hozzávalók a piskótához

• 300 gramm kölesliszt
• két közepes  tojás
• 100 gramm nyírfacukor (más néven xilit)
• egy deci kókusztej
• 70 gramm kókuszzsír
• egy teáskanál szódabikarbóna
• egy teáskanál sütőpor

A krémhez

• két deci kókusztej
• három darab nagyon érett banán
• két evőkanál nyírfacukor
• egy vaníliarúd kikapart magja
• egy tasak expressz zselatin ( vagy 3 darab sima lapzselatin)

A díszítéshez:

• három evőkanál chiamag
• egy marék szeletelt mandula
• egy marék fenyőmag

Nulladik lépésként  180 fokra, légkeveréses fokozatban bemelegítjük a sütőt és egy ollóval szép kört vágunk a csatos tortaformába. A piskótával kezdünk. Nem kell tőle félni. A titka egyszerű, a két tojást a nyírfacukorral a robotgéppel a legmagasabb fokozaton nagyjából három-négy percig kell habosra verni. Akkor jó, ha a massza fehéredik, keményedik és látszódnak benne a buborékok. Ezután öntsük bele az előmelegített, feldarabolt kókuszzsírt és a kókusztejet. Egy-két percig keverjük meg a robotgéppel. (Ilyenkor elég már az alacsonyabb fokozat is.) Már csak a szódabikarbónás, sütőporos köleslisztet kell beletenni, majd pár perc keverés után csurgassuk bele a tortaformába. A kölespiskóta nagyjából harminc perc alatt aranybarnára sül, de kivétel előtt célszerű tűpróbát végezni.

Amíg a piskótánk sül, addig egy tálban összekeverjük a kókusztejet, a karikára vágott banánokat, és a nyírfacukrot egy deci vízzel. A kikapart vaníliamagokat is beletesszük. Ehhez is lehet használni robotgépet, de egy mezei, kézi habverő is megteszi. Az expressz zselatint (haladók használhatnak sima lapzselatint is.) csak akkor adjuk hozzá, amikor már a piskótánk hűl.

Még egy fontos dolog, mielőtt a krémet nemes egyszerűséggel ráöntjük a tésztára, szedjük le a piskóta aljáról a sütőpapírt. Később már sokkal nehezebb lesz, tapasztalat! Hogy hogyan, ha valaki még nem tudja? Nagymamám úgy tanította, hogy egy tálcára rakjunk tiszta konyharuhát. Ezután tegyük a kicsatolt tortaforma tetejére, majd egy gyors mozdulattal fordítsuk meg az egészet. A piskótát hasonló elven tegyük vissza a formába, és már jöhet is a krém.

Egy kis chiamagot, hogy szép, kontrasztos legyen a teteje, belekeverhetünk, de nem feltétlen szükséges. A tortát a hűtőben legalább három órát, de inkább egy éjszakát pihentessük. Másnap reggel vegyük le a forma falát, díszítsük idénygyümölccsel, mandulával, fenyőmaggal, és élvezzük ki minden egyes falatját!