reblog

Hasonló a helyzet, ha túl nagy adagot főzök, mert nálunk lehetetlen kiszámítani, aznap épp melyikünk ebédel otthon. Netán a nagymamám küld három lábasnyi kaját kétésfél embernek, akkor a maradék nagy valószínűséggel a wc-ben végzi. Jobb esetben a férjemmel újraértelmezzük, mint a múltkor például a húslevest. A pazarlásra nem vagyok büszke. Egy- mások éheznek vagy minőségileg vagy mennyiségileg. Kettő – bele sem merek gondolni, havi szinten ez mekkora összeget jelent. Néhány ezer forint? Egy ebéd, egy jobbfajta gyerekcipő vagy két mozijegy ára?

Magyarországon éves szinten körülnelül két millió tonna ételhulladék kerül a szemetesbe. Ezzel Európában a fantasztikus középmezőnyben állunk. Ebbe természetesen nemcsak a háztartások tartoznak bele, hanem a közétkeztetők, éttermek és a kereskedelmi láncok is. A magyar családok számlájára csupán négyszáz ezer tonna élelmiszer-hulladék írható.

A piszkos és könyörtelen statisztikák szerint:

• Egy átlagos magyar évente 40 kiló, egy átlagos családra pedig évi 100 kiló ételt dob ki.
• Ez személyenként évente átlagosan negyven ezer forint pazarlást jelent.
• A magyarok 42 százaléka – bár szégyenli- mégis rendszeresen hajítja a kukába az ételt

Mindezt úgy, hogy honfitársaink 67 százaléka azt mondja, hogy csak annyi ételt vesz, amennyi feltétlen szükséges. A statisztikák szerint a legtöbbször valamilyen pékáru, el nem fogyott ebéd, vacsora, zöldség és gyümölcs, hús, felvágott, tejtermék valamint félig-meddig elfogyasztott  gyümölcslé kerül a szemetesbe. Hogy miért is? A statisztikák szerint már nem tűnik frissnek, szépnek, gusztusosnak. Például a kenyér már egy kicsit szikkadt, a retken levelek fonnyadtak stb. Holott ennek a mennyiségnek csupán a húsz százaléka az, amelyik valóban a fogyaszthatatlan kategóriába tartozik. Magyarán 32 kiló ehető élelmiszert pazarol el.

Hogyan lehet az étel pazarlást megelőzni, csökkenteni! Itt van 3+1 tipp!

1. Bevásárlás előtt mindig nézd át a hűtőt, és ne csak úgy gondolom formán írd a listát!
2. Mindig ragaszkodj a listához! Ne hagyd, hogy az akciók elcsábítsanak! (Pölö az akciós eper, spárga nem mindig bizonyul jó vételnek!
3. A gyorsan romló élelmiszerekből (például zöldség-gyümölcs) lehetőleg kisebb adagokat vásárolj!

+1 A fagyasztó a jó barátod! Ha látod, már közeleg a lejárat, akkor a húsokat, felvágottakat és a halakat is beteheted a fagyasztóba!

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy májusban átléphessük a bűvös ötszázast!

Több kutatás is alátámasztotta, hogy a borfogyasztás egészséges. Itt természetesen nem arra gondolok, aki felhajt két litert húzóra „a még nincsen bor, de két perc múlva lesz” koccintósból a kocsmában, majd utána az épp arrajáróknak kell kihúznia a pocsolyából, hogy nehogy belefulladjon a tíz centis vízbe.

Átfröccsözni az életet

Az alkoholt lehet kulturáltan, mértékletesen egészségmegőrzés céljából is fogyasztani. Jó példa rá, a papám nagynénje, akit mi a családban csak Keresztmamának hívtunk. Hogy kinek volt a keresztanyja azt mind a mai napig nem tudom, de mindenesetre rokon volt. Neki volt a híres mondása:

Te Szüvö! Én még életemben vizet nem ittam.

Való igaz, sose láttam tisztán vizet inni. Télen-nyáron fröccsözött. Kevés bor, sok szóda, hogy legyen valami kis íze. Mindezt úgy, hogy sosem volt részeg.

Még nyolcvan fölött is kemény fizikai munkát végzett, és egyáltalán nem volt beteges. És néha, még a fiatalabbak is alig bírták vele tartani a tempót. Talán nyolcvanöt fele járt, amikor stroke-ot kapott. Lebénult a bal oldala. Az orvosok már temették a kórházban. Hát, rácáfolt. Egy hónapra rá már az árkát takarította vaslapáttal és ott folytatta a fröccsözést, ahol abbahagyta. Ezután még két vagy három évet élt, és egy nap hirtelen boldogan ágyban párnák közt elaludva halt meg.

A vörös bor fiatalít

Ez csak egy személyes példa. De beszélhetünk a francia paradoxonról is! Ami röviden annyi, hogy a franciák az amerikaiakhoz hasonlóan sok zsírt fogyasztanak, de a szívkoszorúér-betegségekben elhalálozottak száma Franciaországban mégis 2,5-szer kevesebb, mint az USA-ban. De más, bort mértékletesen fogyasztó országokban, mint például Portugáliában és Olaszországban az érrendszeri betegségek nagyon ritkán lépnek föl.

Hogy miért is? Mert a bor, teljesen mindegy, hogy vörös-vagy fehér, tele fenolokkal. Ezek olyan vegyületek, amelyek a bor „kesernyés, savanykás” utóízét adják. Ezen kívül van egy remek tulajdonságuk, hogy gátolják az öregedést. A fenolok összetétele, és koncentrációja attól függ, hogy a bort milyen fajta szőlőből, milyen eljárással készítették. Általánosságban azonban annyi megállapítható, hogy a vörösborban több ilyen jellegű anyag van.

Egy másik érdekesség, anélkül, hogy nagyon belebonyolódnánk a biokémiába, hogy a bor, különösen a vörösbor tartamaz egy rezveratrol nevezetű vegyületet, amely szerkezetében nagyon hasonlít a női ösztrogénhez. Ebből aa természetes ösztrogénhiányos állapotokban például különböző nőgyógyászati betegségek, menopauza esetében képest pótolni a horrmont. Ezenkívül csökkenti a vérlemezkék összetapadását, a vér zsírszintjét, meggátolja az erek elmeszesedését és rákos sejtek szaporodását.

Egy pohár fehér bor = ebéd utáni edzés

De nem csak a vörös bor segít abban, hogy megőrizzük az egészségünket, hanem a fehér is. A Journal and Food Chemistry megjelent egy tanulmány, amelyben a fehér bor jótékony hatásait vizsgálták természetesen egereken. Azok az egerek, amelyekkel rendszeresen itattak fehér bort, ellenállóbbnak bizonyultak az infarkussal szemben. Ha mégis rohamot kaptak, az 30-40 százalékkal kisebb területet érintett a szívizomból, mint amelyek egy korty alkoholt sem ittak. A kutatók szerint a fehér borban lévő monofenolok védték meg a szívet.

„Ezek a piciny hatóanyagok ugyanis gyorsan behatolnak a sejtekbe, és megakadályozzák a pusztulásukat. Hasonló hatással rendelkezik az extra szűz olívaolaj is”

A kutatást végző professzor kiemelte, hogy az étkezés után felhörpintett pohárka fehér bor keringésre gyakorolt hatása olyan, mintha ebéd után edzenénk egy kellemest

Magyar kutatók szerint például remek hatással a fehér bor egyik fajtája, a Pintes a metabolikus szindrómára. (ez egy összetett anyagcsere-betegség, amelynek tünetei például a nagy haskörfogat, a cukorbetegség stb.)És szerencsére a bor jótékony hatásait még tovább lehetne folytatni.

Hogy mennyi amennyi még belefér a mértékletes kategóriába?

A férfiaknál napi két-három deci, míg a nőknél egy-két deci vörös-vagy fehérbor tökéletes kiegészítője lehet az egészséges táplálkozásnak.

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán!

Felhasznált források:

http://infobeteg.hu/Hirek/Fitoosztrogenek-es-a-rezveratrol

http://bor.hu/bortarsak/bor_es_egeszseg

http://www.168ora.hu/cikk.php?cikk=22757

http://semmelweisfigyelo.hu/hu/osszes_rovid_hir/hir/3338_a_feherbor_enyhiti_a_metabolikus_szindromat

Már korábban írtam róla, hogy tavaly május óta étrendet váltottunk, amely egyik eredményeképp nem fogyasztunk semmilyen tejterméket, minimalizáljuk a fehér cukor –és fehér lisztbevitelt, kevesebb húst, viszont a lehetőségekhez képest sokkal több zöldséget-és gyümölcsöt eszünk. Oké, hogy a tej kiiktatásának egészségügyi okai voltak, és ezt még valamelyest meg is értette a közvetlen környezetünk. Viszont a kevesebb hús, több zöldség-gyümölcs elv még a WHO-botrány után is számukra furcsa hóbortnak tűnt/tűnik. Főleg, ha a vidéki, dzsentri szerepben megragadt férfitípusról van szó, aki számára egy ideális reggel a szalonnás rántottával indul. Aki a főzeléket hús nélkül a „mi a sz*r ez” kategóriába sorolja, és este a fárasztó munka nap után a korsó sör vagy pohár borhoz szívesen karikázgatja a fehér kenyér mellé a kolbászt. Aztán meg csodálkozik, miért van az egekben a vérnyomása, a koleszterinje vagy a vércukra…

Nem eszik zöldséget? Dicsérjük meg!

Amikor a kisfiam pár hónapja úgy döntött, nem eszik főzeléket és ezt mondjuk egy olyan társaságban is megemlítettem, ahol a hagyományos „férfi” képviselői jelen voltak. Akkor a gyerek az „ejnye-bejnye ugye megeszed legközelebb” naiv kérés helyett dicséretet és pozitív megerősítést kapott.

„Tudja mi jó”„Én is utálom a zöldségeket” Megértem, ha a főzelék helyett a husit szereted”

Minden az ősemberrel kezdődött

Én csak hüledeztem. A racionális érvelés nem segített. A férjem konyhafilozófiai eszmefuttatása szerint azért, mert zöldség –és gyümölcsevés az olyan tudat alatt nőies dolog, amelynek a hátterében az evolúció áll. Peti már-már Kövér Lászlót vagy Ákost idéző magyarázata szerint : az őskorban a férfiak vadásztak a mamutra, a nők meg mentek az erdőbe, mezőbe magokat, bogyókat gyűjtögetni.

A körülmények azóta természetesen rengeteget változtak. A férfiak már nemcsak fizikai munkát végeznek, például gerendát cipelnek, hanem nap hosszat ülnek egy irodában a laptopjuk mögött és tizedannyit mozognak. Jobb esetben eljárnak konditerembe, de ez sajnos még nem általános. Itt kell megjegyezni, hogy régen (értsd ötven éve) nem minden nap került csirke, disznó vagy marha az asztalra, mert nem futotta rá a családi költségvetésből. A vasárnapi rántott hús is csak a hatvanas-hetvenes években vált általánossá. Ezért lehet, hogy ennek a nagy húsimádatnak van valahol „húst eszek, mert megtehetem” utózöngéje is.

Napi 400 gramm

A kutatások ezzel szemben bizonyították, hogy az egészségünk szempontjából kardinális dolog a megfelelő mennyiségű zöldség-és gyümölcs napi szintű, változatos és rendszeres fogyasztása. Hogy mekkora az a megfelelő mennyiség? A WHO ajánlása szerint legalább napi (!) 400 gramm.  Tehát nem két kicsi uborka meg egy pötty paradicsom a párizsis zsemlében. Ha a legfrissebb, 2014-es zöldség-gyümölcsfogyasztási KSH-statisztikákat nézzük, akkor láthatjuk, hogy a magyar átlag, ha a krumplit is beleszámoljuk, akkor napi 312 gramm. És ez az átlag, amibe a skála két végpontja, vagyis a full vegánok és a zöldségfogyasztást két szelet paprikával elintézők is beletartoznak.

A hazai étkezési kultúráról ezentúl elég sokat elmond, hogy 2014-ben átlagban egy ember a legtöbbet krumpliból evett. Utána következett a vöröshagyma, a sárgarépa és a petrezselyem, vagyis a hagyományos húsleves kellékei. Majd a klasszik szendvicsfeltétnek számító paradicsom és a paprika. A gyümölcsfogyasztás is nagyon érdekesen alakult: az átlagmagyar a napi gyümölcsmennyiséget leginkább az almával, valamilyen citrusfélével, a görögdinnyével és a banánnal tudta le.

A férfiak kevesebb zöldséget-gyümölcsöt esznek

Nemekre való friss statisztikát a zöldség-és gyümölcsfogyasztással kapcsolatban nem találtam, (ha ti ügyesebbek vagytok, légyszí írjátok meg kommentben) de néhány évvel ezelőtt egy a témával foglalkozó konferencián elhangzottak el:

„A férfiak 60%-a, a nők 55%-a nem felel meg a minimális 400 grammos ajánlásnak, sőt a férfiak 26%-a és a nők 17%-a még fele ennyit sem fogyaszt. Ez utóbbi csoportban felülreprezentáltak a fiatalok, a 18-34 évesek több mint fele nem eszik 200 grammot sem naponta.”

Hogy mi lehet a háttérben? Talán a becsontosodott szokások? A rossz menzakaja? Az időhiány? A zöldségek, gyümölcsök ára vagy az elkészítés körülményessége pl. tisztítás, pucolás, szeletelés? Vagy a viszonylag kevés finom zöldséges-gyümölcsös recept? Vagy a gyümölcsök, zöldségek romlandósága? Vagy hogy tudattalan a zöldségek-gyümölcsök fogyasztása nőies? Segítetek megfejteni?

Ha tetszett a poszt, kövessetek bennünket a Facebookon és az Instán is!

Nem fogyasztunk tejet. Semmilyen formában. Lemondtunk a vajról, a kefírről, de még a sajtokról is. Nemcsak úgy puszta úri szeszélyből, hanem egészségügyi megfontolásból. A férjem ugyanis allergiás asztmás, de abból a durvább fajtából. Alapesetben gyakorlatilag tavasztól-őszig folyamatosan tüsszög, pirosra könnyezi a szemét és az orra megállás nélkül folyik. Gyógyszert egy ideig szedett, de annyira álmos lett tőle, hogy már-már a munkájában is akadályozta. Muszáj volt valamit tenni!

Észrevettük, hogy évekkel ezelőtt, amikor egész télen tejeskávéval indítottuk a napot, akkor a tavasszal az allergia sokkal hamarabb és hevesebben jött elő. Gondolkodtunk, gondolkodtunk, mit csináltunk másképp, mire rájöttünk a szokásoshoz képest jóval több tejet ittunk. Kicsit értetlenkedve álltunk a dolog előtt, hiszen úgy tudtuk a tej egészséges, természetes kalciumforrás, kell a csontokhoz meg hasonlók…

A férjem tett egy próbát: allergiaszezonban nem fogyasztott tejterméket. És csodák csodájára szinte teljesen tünetmentessé vált. Idén a legbrutálisabb parlagfű-koncentráció idején sem kellett elővenni a sópipát.

Miután utána olvastunk a témának, úgy döntöttünk teljesen lemondunk a tejről és társairól. Elég sok olyan tanulmány jelent meg, amely azzal foglalkozik, hogy a tej nem annyira egészséges, mint azt hittük. Egyes kutatások negatív kapcsolatba hozták a rákkal, a diabétesszel, a csontritkulással, sőt még az autizmussal, valamint a szívbetegségekkel is. De kezdjük az elején!

Mi van a tejben?

Ha a nagy átlagot nézzük, akkor majdnem 90 %-a víz, a többi úgynevezett szárazanyag. Ez utóbbi is több alkotóanyagra bontható. Egyrészt a tejzsírra, amelyet különválasztva tejszínként ismerünk, másrészt tejcukorra, vagyis laktózra, harmadrészt tejfehérjékre (kazein és társai), negyedrészt pedig vitaminokra (B-vitaminok) és ásványi anyagokra (kalcium, foszfor és szelén). Ezen kívül találhatnak benne vért és gennyet, amelyek szintjét a fejlettebb országokban, mint az Egyesült Államok vagy az Eu tagállamai szabályoznak. A tej grátiszban még némi antibiotikumot is tartalmazhat, ha például a tejüzemben tegyük fel a tőgygyulladás kezelése után nem tartják be a szükséges várakozási időt. (A Magyar Élelmiszerkönyv szerint a tejben nem lehet annyi antibiotikum, amely az emberi egészségre káros.)

A tej összetételének pontos aránya tehenenként változó. Függ például az időjárástól, a takarmánytól, de a példány genetikájától is. Nagyon érdekes, hogy a boldogan, szabadon legelő tehén teje telítetlen zsírsavakban gazdagabb, mint az ipari körülmények között élő társáé. Szerintem senkinek sem kell ecsetelni, hogy a telítetlen zsírsavak miért jobbak, mint a telítettek.

A tej rákot okoz?

Oké, menjünk tovább. Kezdjük a tej és a rák kapcsolatával. Elég népszerű téma a kutatók körében. Amerikában ezzel kapcsolatban még konferenciát is szerveztek a McGill és a Harvard közreműködésével, ahol a tudósok abban megegyeztek, hogy a tejben levő egyfajta növekedési hormon és kalcium elősegíti a daganatos sejtek kialakulását és terjedését. (A hormonnal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy eredetileg az a funkciója, hogy a borjú minél gyorsabban tudjon fejlődni.) Tejfogyasztás után az alanyokban is megemelkedett ennek a hormonnak szintje (az emberben is van), de abban nem értettek egyet, hogy a változást mi okozza. A tejből közvetlenül került a véráramba vagy a tejfogyasztás hatására a szervezet maga állította elő? Még egy izgalmas adalék: a szervetlen kalciumról – ami amúgy a csontok felépítéséhez nélkülözhetetlen- viszont kiderült, hogy bizonyos esetekben elősegítheti a prosztatarák egyes fajtáinak kifejlődését.

Van még egy érdekes kutatás. A hatvanas években a Fülöp-szigeteken sok gyermek halt meg májrákban. Kezdetben a tudósok azt gondolták, hogy a betegséget az alultápláltság okozza. T. Colin Campbell professzor akkoriban az országban dolgozott, és vizsgálódni kezdett. Végül kiderült, hogy főleg a jóltáplált, és az USA-ból érkező tejporadományokból részesülő gyerekek közül kiugróan magas volt a májrákosok aránya. A professzor több évtizeden keresztül kísérletezett patkányokon. Az állatoknál májrák előtti állapotot hozott létre, majd tejfehérjét adott nekik, amelyek aránya ha a táplálék tíz százalékát elérte, akkor megkezdődött a kóros sejtek burjánzása. 

(folyt. köv.)

Kép forrása: prevention.com

Nem tudom felfigyeltetek-e rá, de manapság a vidéki nem bioboltokban, urambocsá diszkontokban belopóztak a gusztusos sóőrlők, teli a szép, rózsaszínes Himalája sóval a négy-ötszörös árcédulájukkal. Ha egy kicsit jobban utána olvasunk a témában, akkor láthatjuk, a név tulajdonképpen egy marketing elnevezés. Ezt a fajta sót nem is Himalájában bányásszák, hanem néhány száz kilométerrel arrébb Pakisztánban. Jó. Oké, egyszerűbb így hívni, mert Punjab tartomány első hangzásra az átlagembernek túl sok mindent nem mond.

A Himalája sóról több helyen azt olvasni, hogy 84-féle ásványi elemet tartalmaz. No, ennek a kérdéskörnek a bajorok már bő tíz éve utána jártak, hiszen a rózsaszínű só még a kilencvenes években elég szép karriert futott be Németországban. Szóval, a bajor Fogyasztóvédelmi Hivatal még 2003-ban tizenötféle Himalája-sót vizsgált be, és a következőket állapította meg:

• 98 százalékban az a nátrium-klorid építi fel, mint a hagyományos asztali konyhasót
• nyolc darab egyéb nyomelemet tartalmaz, vagyis közel sem nyolcvannégyet
• a legfontosabb különbség, hogy ebben az esetben a kristályok nincsenek porrá őrölve
• hasonló geológiai folyamat hatására alakult ki, mint a Közép-Európában bányászott kősó

Ami miatt mégis érdemes lehet beruházni a Himalája-sóra vagy a nagyjából feleannyiba kerülő parajdi sóra , talán az, hogy a tengerekbe ki tudja mennyi szennyeződés jut?! Pont a napokban közöltek egy olyan kínai tanulmányt, amely a Kínában kapható sók szennyezettségét vizsgálta. Hát mindegyikben találtak flakonokból meg csomagolóanyagokból származó műanyagdarabkákat. Fél kiló tengeri sóban ezerkétszáz, a tavi sóban nyolcszáz, míg a kősóban négyszázötven icipici poliakármi lapult meg. Oké ez Kína. Messze van, meg azért Európában szigorúbbak az élelmiszerbiztonsági szabályok. De akkor is felmerülhet bennünk a kérdés: az itthon kapható sók rendben vannak? Nincsen bennük műanyag vagy ki tudja milyen másik anyag?

A Nébih legújabb terméktesztje szerint a boltokban sókkal alapjaiban véve nincsen probléma. Néhány terméknél a nyomonkövethetőség nem volt teljes, vagy hiányzott/hibás volt a tápérték, esetleg véletlen (?) lemaradt a csomagolásról a csomósodásgátló ferrocianid. Ettől az adalékanyagtól nem kell annyira félni, mert kis mennyiségben nem mérgező, plusz a széklettel, vizelettel távozik a szervezetből. Bár tény, hogy létezik ennél sokkal természetesebb csomósodásgátló, mint például rizs. Hogy miért nem ezt használják?! Arra szerintem kimondva, kimondatlanul mindenki tudja a választ…

Sókérdésben talán a megoldás a kezeletlen, adalékanyagmentes kősó, amit bányászhatnak a Himalájában vagy Parajdon vagy bárhol máshol. Csak egy dolgot ne felejtsünk el: csoda ide, show oda, azért ne felejtsük el a só nagy mennyiségben (a hangsúly a nagyon van) magas vérnyomást okoz.