reblog

A ropogós házi falafel egy nagyon egészséges, kiadós és olcsó étel, amit bárki még egy húzósabb nap után könnyen össze tud dobni. Pitában, tortillában is isteni, de humusszal is tálalhatjuk.

Néhány évvel ezelőtt hirtelen felindulásból tettem mentát és szerecsendiót a borsólevesbe. Amikor megkóstoltam, megszólalni sem bírtam! Álmomban sem hittem, hogy ennyire jól passzolnak egymáshoz.

Most egy elronthatatlan borsómártogatóst hoztam nektek, amibe szintén került menta és szerecsendió. Egy szuper partikaja, amivel nem kell órákat szöszmötölni. A maradék meg feldobja a reggeli pirítóst.

Friss vlogposzt!

Pár napot a múlt héten a Balatonon töltöttünk. Semmi mást nem csináltunk, mint kirándultunk és távcsővel pásztáztuk a vizet. Az egyik ilyen etap alkalmával betértünk az aszófői halsütőbe, ahol olyan sült halat kaptunk kovászos uborkával, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána. Egyszerű volt, olcsó és borzasztó fin

Fehérvárra hazaérve, azon gondolkodtunk, hogyan lehetne a balatoni ízeket itthon is reprodukálni?!

Egyik este a férjemnek eszébe jutott, süssünk egy olyan halpogácsát, amibe beleaprogatunk egy kis kovászos uborkát. 

Őszintén megmondom, gyúrogattuk egy ideig a receptet, mert a pogácsa sütés közben szétesett. Aztán egy kicsivel hosszabb hűtöztetés meghozta az eredményt. Utána valamilyen tetszőleges lisztben megforgattuk őket, és lááám egybenmaradt... 

Friss vlogposzt lelkes minőségellenőrökkel!

A kovászos uborka nemcsak savanyúnak jó! Remek főzés nélküli leves készíthető belőle, ami hűsít kánikulában. Most az egyszerűség kedvéért a teraszon főztem. A gyerekek közben legóztak, és hogy teljes legyen az idill egy váratlan vendég is megjelent! A többi kiderül a vlogból!

Hozzávalók 3 személyre:

• három kovászos uborka
• 3 deci kovászos uborkalé
• egy kígyóuborka
• két vegán tejföl (vagy nem tejérzékenyeknek egy kaukázusi kefír)
• három gerezd fokhagyma
• négy cent olívaolaj
• egy teáskanál szárított levendula
• ízlés szerint só
• ízlés szerint kapor

A dédi minden évben főz a falu karácsonyi műsorára egy nagy fazéknyi forralt bort, amely minden évben az utolsó cseppig elfogy, amíg az óvodások meg a környékbeli iskolások szerepelnek. A múltkor felhívtam telefonon, hogy diktálja le nekem a receptet, mert nincsen kedvem besétálni a karácsonyi vásárba.

Persze decemberben jó kimenni egyszer meg kétszer az adventi forgatagba, ahol megnézzük az ünnepi fényeket és tutira összefutunk egy rég nem látott ismerőssel. Legalább ennyire felmelegíti a lelkemet, amikor este elcsendesedik a ház, gyújtok egy gyertyát vagy felkapcsolom az égősort. Közben belekortyolok a forralt boromba. A dédire meg a papára gondolok, akiket már hetek óta nem láttam. Akik, ilyen későn, kilenc óra fele már biztosan alszanak, ha nincsen éppen focimeccs. És hálás vagyok, hogy ők vannak, hogy a fiaim ismerik őket.

Közben kijön a férjem - elaludt a nagy is- és megkínálom őt is. Koccintunk. Beszélgetünk. A telefont jó messze rakjuk. Nehogy véletlen kiposztoljuk, épp forralt bort iszunk. Ez a mi időnk, a mi csendes és boldog adventünk.

Hozzávalók:

• egy liter száraz vörösbor
• öt kanál cukor
• egy rúd fahéj
• egy teáskanál szegfűszeg
• néhány szem egész bors
• két-három  deci víz

A bort felöntjük a vízzel. Beletesszük a fűszereket, és lassú tűzön, éppen hogy gyöngyözve egy órán keresztül főzzük. A habot közben folyamatosan leszedjük róla. Langyosan, magában fogyasztjuk, de tehetünk a pohárba szárított almakarikát vagy aszalt szilvát is.