Már korábban írtam róla, hogy tavaly május óta étrendet váltottunk, amely egyik eredményeképp nem fogyasztunk semmilyen tejterméket, minimalizáljuk a fehér cukor –és fehér lisztbevitelt, kevesebb húst, viszont a lehetőségekhez képest sokkal több zöldséget-és gyümölcsöt eszünk. Oké, hogy a tej kiiktatásának egészségügyi okai voltak, és ezt még valamelyest meg is értette a közvetlen környezetünk. Viszont a kevesebb hús, több zöldség-gyümölcs elv még a WHO-botrány után is számukra furcsa hóbortnak tűnt/tűnik. Főleg, ha a vidéki, dzsentri szerepben megragadt férfitípusról van szó, aki számára egy ideális reggel a szalonnás rántottával indul. Aki a főzeléket hús nélkül a „mi a sz*r ez” kategóriába sorolja, és este a fárasztó munka nap után a korsó sör vagy pohár borhoz szívesen karikázgatja a fehér kenyér mellé a kolbászt. Aztán meg csodálkozik, miért van az egekben a vérnyomása, a koleszterinje vagy a vércukra…
Nem eszik zöldséget? Dicsérjük meg!
Amikor a kisfiam pár hónapja úgy döntött, nem eszik főzeléket és ezt mondjuk egy olyan társaságban is megemlítettem, ahol a hagyományos „férfi” képviselői jelen voltak. Akkor a gyerek az „ejnye-bejnye ugye megeszed legközelebb” naiv kérés helyett dicséretet és pozitív megerősítést kapott.
„Tudja mi jó”„Én is utálom a zöldségeket” Megértem, ha a főzelék helyett a husit szereted”
Minden az ősemberrel kezdődött
Én csak hüledeztem. A racionális érvelés nem segített. A férjem konyhafilozófiai eszmefuttatása szerint azért, mert zöldség –és gyümölcsevés az olyan tudat alatt nőies dolog, amelynek a hátterében az evolúció áll. Peti már-már Kövér Lászlót vagy Ákost idéző magyarázata szerint : az őskorban a férfiak vadásztak a mamutra, a nők meg mentek az erdőbe, mezőbe magokat, bogyókat gyűjtögetni.
A körülmények azóta természetesen rengeteget változtak. A férfiak már nemcsak fizikai munkát végeznek, például gerendát cipelnek, hanem nap hosszat ülnek egy irodában a laptopjuk mögött és tizedannyit mozognak. Jobb esetben eljárnak konditerembe, de ez sajnos még nem általános. Itt kell megjegyezni, hogy régen (értsd ötven éve) nem minden nap került csirke, disznó vagy marha az asztalra, mert nem futotta rá a családi költségvetésből. A vasárnapi rántott hús is csak a hatvanas-hetvenes években vált általánossá. Ezért lehet, hogy ennek a nagy húsimádatnak van valahol „húst eszek, mert megtehetem” utózöngéje is.
Napi 400 gramm
A kutatások ezzel szemben bizonyították, hogy az egészségünk szempontjából kardinális dolog a megfelelő mennyiségű zöldség-és gyümölcs napi szintű, változatos és rendszeres fogyasztása. Hogy mekkora az a megfelelő mennyiség? A WHO ajánlása szerint legalább napi (!) 400 gramm. Tehát nem két kicsi uborka meg egy pötty paradicsom a párizsis zsemlében. Ha a legfrissebb, 2014-es zöldség-gyümölcsfogyasztási KSH-statisztikákat nézzük, akkor láthatjuk, hogy a magyar átlag, ha a krumplit is beleszámoljuk, akkor napi 312 gramm. És ez az átlag, amibe a skála két végpontja, vagyis a full vegánok és a zöldségfogyasztást két szelet paprikával elintézők is beletartoznak.
A hazai étkezési kultúráról ezentúl elég sokat elmond, hogy 2014-ben átlagban egy ember a legtöbbet krumpliból evett. Utána következett a vöröshagyma, a sárgarépa és a petrezselyem, vagyis a hagyományos húsleves kellékei. Majd a klasszik szendvicsfeltétnek számító paradicsom és a paprika. A gyümölcsfogyasztás is nagyon érdekesen alakult: az átlagmagyar a napi gyümölcsmennyiséget leginkább az almával, valamilyen citrusfélével, a görögdinnyével és a banánnal tudta le.
A férfiak kevesebb zöldséget-gyümölcsöt esznek
Nemekre való friss statisztikát a zöldség-és gyümölcsfogyasztással kapcsolatban nem találtam, (ha ti ügyesebbek vagytok, légyszí írjátok meg kommentben) de néhány évvel ezelőtt egy a témával foglalkozó konferencián elhangzottak el:
„A férfiak 60%-a, a nők 55%-a nem felel meg a minimális 400 grammos ajánlásnak, sőt a férfiak 26%-a és a nők 17%-a még fele ennyit sem fogyaszt. Ez utóbbi csoportban felülreprezentáltak a fiatalok, a 18-34 évesek több mint fele nem eszik 200 grammot sem naponta.”
Hogy mi lehet a háttérben? Talán a becsontosodott szokások? A rossz menzakaja? Az időhiány? A zöldségek, gyümölcsök ára vagy az elkészítés körülményessége pl. tisztítás, pucolás, szeletelés? Vagy a viszonylag kevés finom zöldséges-gyümölcsös recept? Vagy a gyümölcsök, zöldségek romlandósága? Vagy hogy tudattalan a zöldségek-gyümölcsök fogyasztása nőies? Segítetek megfejteni?
Ha tetszett a poszt, kövessetek bennünket a Facebookon és az Instán is!
