reblog

A ropogós házi cukkinichipsben alig van kalória. Vigyázat, egy tepsi sosem elég!

-Anya, ez uborka?

- Nem kisfiam. Ez cukkini. Ez egy tök, ami úgy néz ki, mint egy uborka.

-Ehetek belőle?

-Nyersen?

-Hát nem úgy néz ki, mint egy uborka?

 A nagyfiam meg a kicsi nyersen estek neki a cukkinikarikáknak. Meg sem várták, hogy elkészüljek a cukkinichips-szel. Igaz, azt az esti meccshez a férjemnek szántam, aki az utóbbi időben rákapott a nassolásra. Egy kis chips, egy kis mogyoró, egy kis pisztácia, meg zárásképp két kocka csoki. Szerintetek megérte az estét? Nem. Pedig két tepsivel sütöttem. A tanulságot levontam: legközelebb néggyel fogok. Elvégre itt a cukkiniszezon!

Cukkinichips ( kb. két maréknyi mennyiség)

• két közepes cukkini
• két evőkanál olívaolaj
• ízlés szerint só

A cukkiniket mossátok meg, majd utána egy papírtörlővel töröljétek szárazra. Ezután kapjátok elő az uborkareszelőt - tudjátok, úgy néz ki, mint az uborka – és reszeljétek le. Közben gyújtsátok be a sütőt 120 fokra, légkeveréses fokozatra. Egy sütőpapíros tepsibe tegyétek a cukkinikarikákat úgy, hogy ne fedjék egymást. Fújjátok le őket olívaolaj spray-vel! Ha nincsen ilyen kéznél, mint mondjuk nálam, akkor vegyétek elő a kenőtollat, és mint a kisiskolások kenjétek be vékonyan az összeset. Csak a végén sózzátok, nehogy levet eresszen. Eddig dolgoztatok kábé öt percet. Ezután egy laza mozdulattal dobjátok be a tepsit a sütőbe saccra ötven percre! Azért negyvennél érdemes kiválasztani egy tesztpéldányt, hogy kellően ropogós-e. Ha igen, vegyétek ki. Ha picit ráragadt a papírra, ne essetek kétségbe! Villával simán le lehet szedni. Végül ízlés szerint sózzátok meg meg tegyétek be a következő adagot! Önmagában is kiváló nasi, de fokhagymás (mandula)tejföllel még ütősebb.

Szögezzük le előre: nincsen két egyforma katalán csirke! Készítenek belőle citromosat, szilvásat, mazsolásat, és természetesen narancsosat is. Ahány ház annyiféle változat, de a receptekben mégis közös, hogy egyszerre édeskések, a citrusféléktől, a paradicsomtól és a bortól pedig kissé savanykásak, a fokhagymától pedig kellően csípősek. A mi katalán csirkénk lime-os-bazsalikomos ízvilágot képviseli. Rizzsel, édesburgonyával kiváló nyáresti vacsora különösen focivébé alatt.

Katalán csirkecomb ( három főre)

• hat darab alsó comb
• 500 gramm passzírozott paradicsom
• két darab lime
• egy fej vöröshagyma
• öt gerezd fokhagyma
• egy marék olívabogyó
• egy deci száraz fehér bor
• egy piros vagy zöld kápia paprika
• egy evőkanál eritrit (lehet xilit, de sima cukor is)
• egy csokor bazsalikom
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• néhány evőkanál olívaolaj

Elővesztek egy nagy vokot. Bár jó lesz a közepes is. A megmosott, sózott, borsozott csirkecombokat a feldarabolt lime-ok társaságában hármasával el kezditek sütni. Na nem kell túl sokáig. Csak hat-hat percet oldalanként. A lényeg, hogy képződjön rajta egy kis kéreg! Közben előmelegítitek a sütőt 180 fokra lehetőleg légkeveréses fokozatra. Ha megpirultak egy kicsit a csirkék, a lime-mal együtt tegyétek egy kis edénybe.

És a szaftjában süssétek üvegesre a felkockázott vöröshagymát, az apróra vágott fokhagymát. Öntsétek rá a paradicsomszószt, majd a bort. (Ebből meg is ihattok főzés közben egy pohárral, persze szigorúan akkor, ha már nem vezettek!)Végül tegyétek bele a karikázott paprikát, az olívabogyót. Szórjátok bele a tetszőleges édesítőszert. Jöhet egy kis só, bors, esetleg csípős paprika. A szószt rotyogtassátok kábé hat-hét percig.

Majd a csirkecombokat tegyétek egy közepes méretű tepsibe pakoljátok át. Öntsétek rá a szószt, aztán mehet a sütőbe jó ötven percre. Amikor készen van, fűszerezzétek meg egy kis bazsalikommal és már ehetitek is!

Nálunk is beköszöntött a nyári szünet. Úgy volt, hogy a nagyobbik még június végéig megy oviba, de a nyaraláson összeszedett valami vackot, amelynek újabb egy hét itthonlét lett a vége. Mivel kivételesen antibiotikumot is kapott, mellé még az étvágya elment. Szó szerint minden egyes falatért meg kellett küzdeni vele. Jó, nem azt mondom, negyven fokos lázzal zabáljon az ember, de azért két szelet csirkemell sonka, paprikával meg egy fél kiflivel elég messze van a degeszre zabálástól. Mit lehet ilyenkor csinálni? Grátiszban még a torka is fájt, így a savas dolgokat pölö paradicsom és társai is kerülni kellett. A rántott húshoz meg nekem nem fűlt a fogam.

Épp a fagyasztó fölött lamentáltam az ebéden, mikor a kezemben akadt egy zacskó mirelit kukorica. Isteni szikraként eszembe jutott Mexikó. Nem mintha jártam volna már ott! Csak a beteg gyerekek meg a fociimádó férjem mellett kollektíve meccseket néztünk. Köztük a német-mexikóit is! Nem mintha egy percet is fel tudnék belőle eleveníteni, de legalább arra jó volt, hogy összedobtam egy „autentikus mentes” kukorica krémlevest ( A négy éves kérésére szigorúan krém nélkül.) Ez egy „szűz” változat, mert jalapeno helyett csak kápia paprikát használtam. Minimál munka, mindenestül húsz perc és csak két tizedfokkal emelte meg a huszonöt fokos lakás hőmérsékletét.

Paprikás kukoricakrémleves (hozzávalók négy személyre)

• egy kiló kukorica (mirelit)
• egy evőkanál római kömény
• egy piros kápia paprika
• egy evőkanál zabliszt
• két deci zabtejszín vagy zabtej ( lehet sima is)
• fél liter húslevesalaplé
• egy fej vöröshagyma
• négy gerezd fokhagyma
• két evőkanál kókuszzsír
• ízlés szerint só

A kókuszzsíron gyorsan megfuttatjuk a zablisztet addig amíg egy picit nem lesz sötétebb. Ezután rádobjuk egy elegántos mozdulattal az összevágott vöröshagymát és a római köményt. Hagyjuk pár percet pirulni, aztán felöntjük a húsleves alaplével. Beletesszük a kukoricát, meg a karikára vágott paprikát és az összezúzott fokhagymát. Pár percet fedő alatt főzzük. Addig elolvassuk a napi sajtót, autózunk a gyerekkel vagy iszunk egy kávét. Végül behabarjuk (értsd: beleöntjük és csomómentesre keverjük) a zabtejszínnel. Ízlés szerint megsózzuk, és melegen tálaljuk.

Szergej bácsi is megirigyelné!

Szergej bácsiról évekkel ezelőtt hallottam a nászútonkon. A hotelben, ahol megszálltunk, a pincér szeretett elbeszélgetni a vendégekkel. Velünk is. No, így persze több bort is ittunk, de felettébb szórakoztató volt mese (vagy a valóság?) az orosz olajbáróról, akinek ha ahhoz van kedve egy egész szállodát kivesz. Rendel vagy harminc escort lányt, de az úribb fajtából, meg két zenekart, akik felváltva játszanak, mert túl egyszerű lenne csendben jakuzzizni. Az asztalok rogyadoznak a sok kaviártól, a vodkától meg a húsz ezer forintos boroktól. És ha véget ér az este, akkor a reggel egy ládányi pezsgővel indul a nap!

A múltkor eszembe jutott Szergej bácsi, amikor megláttam a hűtő sarkában a kicsi doboznyi kaviárt. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs mikor vettük, de mivel a savanyított céklán meg pár szelet uborkán nem volt más a polcon, lehetetlen dolog volt nem észre venni. Mivel önmagában még pirítóssal is, elég vékonyka vacsora lett volna, ezért a férjem kitalálta csináljunk belőle szószt, akkor majd jut mindenkinek. Lett egy gyerek- meg egy tizennyolc pluszos verzió, amibe stílszerűen még vodka is került. Na ezt, még Szergej bácsi is megirigyelte volna.

Kaviáros penne vodkával (3 főre)

• egy kis doboz kaviár
• két deci rizstejszín ( ha nem vagytok tejérzekenyek akkor a sima is jó)
• 4 cent vodka (csak a felnőtt verzióban)
• két szál újhagyma
• ízlés szerint só, bors
• egy fél citrom leve
• 250 gramm teljes kiőrlésű tészta

Feltesszük forralni a vízet, megszórjuk egy kis tengeri sóval. Amíg nem forr, addig dolgozunk a kaviárral. Az újhagymát egy pici olívaolajon megfuttatjuk, majd belelöttyintjük a rizstejszínt. Beleküldjük a kaviárt meg a vodkát (ha gyerekeknek is esznek, akkor hagyd ki, vagy vegyél ki nekik egy merítőkanállal) majd hagyjuk egy kicsit rotyogni. Megsózzuk, borsozzuk és végül egy fél citrom levével meglocsoljuk. A pennét a dobozára, zacskójára írt ideig főzzük, majd  leszűrjük, és már tálalhatjuk is. Ugye nem nagy cucc? Tiszta Oroszország...

Imádunk grillezni. A férjem meg én többesszámban. A feladatok le vannak zsírozva: én vágok, ő süt, együtt pácolunk. Mert az egész grillezés lelke a pác. Persze kábé bármelyik boltban lehet kapni grillezésre késze csirkemellet, kolbászt, sajtot és halat. Ez tök jó sos megoldás. De ha igazán különleges ízvilágra vágytok, akkor felejtsétek el a húst, grillezzetek gombát! Tutira nem fogjátok megbánni!

Hozzávalók két személyre:

• fél kiló grillgomba (Ne röhögjetek, árulnak ilyet!)
• két-három pálinkás pohárnyi szezámolaj ( Ki emlékszik arra pontosan!:)
• három gerezd fokhagyma
• ízlés szerint szójaszósz
• néhány levél friss koriander
• a tálaláshoz néhány levél friss tárkony
• egy kisebb doboz soba tészta (hajdinatészta)

A gombát alaposan megmossuk és nagyjából centis szeletekre vágjuk. Elkészítjük egy nagy tálban a pácot: belecsurgartjuk a szezámolajat, a szójaszószt a tálba. Ráaprítjuk a fokhagymát. Jó sokat, hogy kellőképp pikáns legyen.

Beleforgatjuk a gombaszeleteket. Közben előmelegítjük a grillt. (Mi kontaktgrillt használunk, de lehet hagyományosat is – gusztus és lustaság dolga.), majd rápakoljuk a gombaszeleteket. Nagyjából öt percig sütjük és végül megszórjuk néhány levél friss tárkonnyal.

Amíg grillezünk, addig a soba tésztát a sós forró vízben pár perc alatt megfőzzük. Ezután egy vokba a maradék pácot belecsurgatjuk, hogy egy cseppje se vesszen kárba és picit lepirítjuk benne a sobát, és már tálalhatjuk is.

Csak egy dologra vigyázzatok! Sütés közben ne egyetek a kész gombákból, mert mi úgy rákaptunk, hogy egy adagot csak úgy elcsipegettünk.