Nálunk is beköszöntött a nyári szünet. Úgy volt, hogy a nagyobbik még június végéig megy oviba, de a nyaraláson összeszedett valami vackot, amelynek újabb egy hét itthonlét lett a vége. Mivel kivételesen antibiotikumot is kapott, mellé még az étvágya elment. Szó szerint minden egyes falatért meg kellett küzdeni vele. Jó, nem azt mondom, negyven fokos lázzal zabáljon az ember, de azért két szelet csirkemell sonka, paprikával meg egy fél kiflivel elég messze van a degeszre zabálástól. Mit lehet ilyenkor csinálni? Grátiszban még a torka is fájt, így a savas dolgokat pölö paradicsom és társai is kerülni kellett. A rántott húshoz meg nekem nem fűlt a fogam.
Épp a fagyasztó fölött lamentáltam az ebéden, mikor a kezemben akadt egy zacskó mirelit kukorica. Isteni szikraként eszembe jutott Mexikó. Nem mintha jártam volna már ott! Csak a beteg gyerekek meg a fociimádó férjem mellett kollektíve meccseket néztünk. Köztük a német-mexikóit is! Nem mintha egy percet is fel tudnék belőle eleveníteni, de legalább arra jó volt, hogy összedobtam egy „autentikus mentes” kukorica krémlevest ( A négy éves kérésére szigorúan krém nélkül.) Ez egy „szűz” változat, mert jalapeno helyett csak kápia paprikát használtam. Minimál munka, mindenestül húsz perc és csak két tizedfokkal emelte meg a huszonöt fokos lakás hőmérsékletét.
Paprikás kukoricakrémleves (hozzávalók négy személyre)
- egy kiló kukorica (mirelit)
- egy evőkanál római kömény
- egy piros kápia paprika
- egy evőkanál zabliszt
- két deci zabtejszín vagy zabtej ( lehet sima is)
- fél liter húslevesalaplé
- egy fej vöröshagyma
- négy gerezd fokhagyma
- két evőkanál kókuszzsír
- ízlés szerint só
A kókuszzsíron gyorsan megfuttatjuk a zablisztet addig amíg egy picit nem lesz sötétebb. Ezután rádobjuk egy elegántos mozdulattal az összevágott vöröshagymát és a római köményt. Hagyjuk pár percet pirulni, aztán felöntjük a húsleves alaplével. Beletesszük a kukoricát, meg a karikára vágott paprikát és az összezúzott fokhagymát. Pár percet fedő alatt főzzük. Addig elolvassuk a napi sajtót, autózunk a gyerekkel vagy iszunk egy kávét. Végül behabarjuk (értsd: beleöntjük és csomómentesre keverjük) a zabtejszínnel. Ízlés szerint megsózzuk, és melegen tálaljuk.
