Nagyon szeretem a kávét. Reggelente szükségem van rá, hogy beindítsa a félig még valamilyen abszurd álomban maradt sejtjeimet. A kávé előtti állapot pont emiatt olyan, mintha HUndertwasser világában léteznék. A padló görbe, a fények erősek, a színek élénkek még a reggeli sötétségben is. Sosem tudom, hogyan sikerül kibotorkálnom a konyhába. Főleg, ha még az amúgy sem gyenge, szigorúan otthon viselt szemüvegemet is az éjjeli szekrényen felejtem. Közben félfüllel hallom, hogy két pici apró talp csattog parkettán. Ilyenkor tudom, fel kell gyorsulnom. A következő percekben csak benyomásokat érzek. Egy határozott pizsinadrág húzkodást, egy-két baba sikongást, és lassan gőzölgő kávé illatát. A feketémet el sem tudnám képzelni valamilyen tej nélkül. Mivel a kókusztejet (receptet lásd itt) egy idő után megunom, és nem volt kedvem diót törni, az egyszerűbb megoldást választottam: a mákot. Húúú! Hogy is mondjam! A kávét karácsonyivá varázsolta. A férjem ennél prózaibban fogalmazott: a máktej maga a folyékony heroin. Olyan finom, hogy függőséget okoz. Ráadásul három percnyi befektetett munkát igényel.
Máktej (fél literhez)
- kb. száz gramm mák (nem darált)
- kb. négy deci víz
- két evőkanál eririt/nyírfacukor
A mákot egy tálba teszem és leforrázom a vízzel. Az edény tetejét egy folpackkal, fedővel, bármivel lefedem és állni hagyom egy fél napot vagy egy estét. Kinek, hogy tetszik. Ezután beteszem a turmixba, és összeturmixolom. A végeredményt egy sűrű levesszűrőn vagy harisnyán átszűröm. Belekeverek két evőkanál eritritet vagy nyírfacukrot. Ha nagyon gurmandkodni akarok, akkor még belekaparok egy fél rúd vaníliamagot. És kész. Tökéletes shake-alap, de fantasztikus kakaónak is, plusz különlegessé teszi a kávét. Meg a reggelt!
