Az iskolai menzán voltak olyan ételek, mint a lekváros bukta, csokis piskóta vagy csirkecomb rizibizivel, amik után megnyaltuk mind a tíz ujjunkat. De voltak olyan fogások is, amit sok-sok év távlatából is legszívesebben elfelejtenénk. Mutatunk közülük ötöt!
Finom főzelék
Tegye fel a kezét, aki előre furakodott a sorban, mikor megtudta, hogy finom főzelék lesz az ebéd?! A hatalmas lisztcsomók között megbúvó majdnem pépesre párolt répakarikákról minden elmondható, csak az nem, hogy repetát kértünk belőle. Persze, ha éhesek voltunk, akkor azért csak kikanalaztuk a tányérból.
Spenót
A menzán valahogy a spenót sem tartozott a legfinomabb ételek közé. Valószínűleg azért meg kispórolták belőle a fokhagymát úgy ámblokk, amit irgalmatlanul sok vízzel, gigantikus zsemlebuckákkal és egy kis sóval próbáltak pótolni. Sikertelenül.
Krinolin és a szafaládé
A mai napig nem tudok elképzelni borzalmasabb főzelékfeltétet, mint az ugrósra főtt krinolin vagy a szafaládé. Se színük, se ízük nem volt, mert húst még csak messziről sem láttak. A szagukban ellenben volt valami furcsa, ami miatt a legtöbben inkább nem kértük, vagy legalábbis a tányér szélére piszkáltuk.
Tarhonyás hús
A tarhonyás hús önmagában véve nem egy rossz étel, de amikor a hús 10-ből 9 esetben full mócsingos, akkor nem repestünk az örömtől, ha éppen ez volt aznapi ebéd. Az volt talán az egy szerencsénk, hogy egy tányérba még a mócsingból sem jutott sok. Egy kis zsíros szafttal pedig a tarhonyát meg lehetett enni.
Darás tészta pörkölttel
Az iskolai menza univerzális félkészterméke a pörkölt volt. Ha felszaporították a maradékot, akkor másnap kiváló gulyásleves lett belőle. Ha valamilyen oknál fogva nem akart elfogyni és több maradt belőle, akkor olyan extra körethez is illett, mint a darás tészta.