Diákként az iskolai menzát lehetett utálni vagy szeretni. Annyi tény, hogy a finomfőzelék, a dejós tészta, és mócsingpörkölt mellett néha olyan is került az asztalra, ami után gyerekként megnyaltuk a tíz ujjunkat. Összegyűjtöttük a legemlékezetesebb fogásokat.
1. Főtt hús meggyszósszal és darával
Nem tudom, hogyan csinálták anno a konyhás nénik, de annyira szaftos, szájban olvadós főtt húst azóta sem ettem. A meggyszósz pedig bármennyire furcsának is tűnt – és tűnik mind a mai napig – adott az egésznek egy kis savanyúságot. Olyan volt, mint az ananászos csirke olcsó, iskolai változata, bár sosem értettem köretnek miért mindig darát adtak hozzá.
2. Paradicsomleves betűtésztával
Liszt, felvizezett paradicsomkonzerv és jó sok cukor – nagyjából így lehetne leírni a menzás paradicsomlevest. Talán azért is szerettük annyira, mert más íze volt, mint a menzás (hús, zöldség, sárga)levesnek. Jó, a betűtésztával remekül el lehetett szókirakózni a tányér szélén addig, amíg a tanító néni észre nem vette.
3. Gyümölcsleves
A krémlevesek menzai őse, amiből nem spórolták ki a cukrot. Szigorúan magozatlan meggyből készült, néha egy kis almával, vagy barackkal feltuningolva. A magokat a tányér szélén gyűjtöttük, és reméltük, hogy nem csúsznak vissza a lébe.
4. Menzás bolognai makarónival
Az eredeti olasz recepttel még csak köszönőviszonyban sem volt, mégis sorban álltunk repetáért. Alkalom adtán nem darálthúsból, hanem löncsből vagy parizerből készült. Ha a kedves konyhás néni volt az ablaknál, dupla adag trappista sajttal is kérhetted.
5. Ízes bukta
A menza koronázatlan királya, amelynek illatát már a lépcső aljáról is éreztük. A foszlós tészta szinte körbe ölelte a barackízt. Maga volt a pompa, ha még éppen langyosan ehettük. (akkor is, ha előtte finom főzelék vagy paradicsom káposzta volt.)
Kövess bennünket a Facebookon is!