reblog

Azt szeretem az ázsiai konyhában (országtól függetlenül), hogy a húsokhoz, halakhoz, rákokhoz sokféle zöldséget használ. Nem ragad le a krumpli, rizs vagy tészta kombónál. Egyszer ettünk a férjemmel a „híres fehérvári kínai étteremben”, (értsd egy sima büfé a Tesco-üzletsoron) egy pazar marhát. Mi is meglepődtünk, mert nem ehhez a szinthez voltunk szokva. A hús szinte elolvadt a nyelvünkön, a zöldségek pedig ressen roppantak a számban. Azóta sem ettem olyan jó keleti kaját sem ott, sem máshol a városban. Mondjuk úgy nem nehéz, ha a török giroszos meg a három darab kínai büfé között lehet válogatni. Azért inkább otthon főzünk „majdnemázsiait” Mert nem teljesen olyan, csak majdnem. Ilyen ez a mostani recept is. Kicsit kínai, kicsit magyar, de működik. Nagyon..

Hozzávalók (4 adaghoz)

• fél kiló marhahús
• fél kiló zöldbab
• fél kiló gomba (csiperke vagy laska)
• egy nagy fej vöröshagyma
• két darab szárzeller
• két szál répa
• egy kávéskanál Cayenne-bors
• ízlés szerint chili-paprika
• egy citrom leve
• egy evőkanál xilit (lehet sima kristálycukor vagy eritrit is)
• egy kávéskanál őrölt koriander
• ízlés szerint szójaszósz

A marhahúst megmossuk majd nagyjából egy-másfél centi vékony szeletekre vágjuk. Aztán egy vokban megpirítjuk a felkockázott vöröshagymán. Felöltjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, majd fedő alatt kábé tíz percet főzzük. Aztán a megpucolt zöldbabot, a cikkekre vágott gombát, a felkarikázott szárzellert és répát is hozzádobjuk. Belefacsarjuk a citrom levét, meghintjük Cayenne-borssal, korianderrel és végül cukorral. Ízlés szerint meglocsoljuk a szójaszósszal. Kábé még húsz percet főzzük. Közben azért nem árt kevergetni fakanállal vagy ha profik vagyunk, akkor rázogathatjuk is. Tök mindegy, a lényeg, hogy ne kozmáljon oda az alja. A végén egy kis darált chili-paprikával még megszórhatjuk attól függően ki mennyire rajong a csípősért…

A húsmentes életmód egyik következménye, hogy heti egyszer tuti eszünk gombát. A férjem ennek a nagy szakértője, úgyhogy általában hátradőlök és átadom neki a konyhát. (Jobb a békesség, szóval egyszerre sosem főzünk) Most azt vette a fejébe, hogy csinál egy vegán székely káposztát. Hús helyett gombával. Tejföl helyett rizstejszínnel. Tudom, tudom, elsőre nagyon bizarrnak tűnik, de működik, sőt továbbmegyek: egyáltalán nem hiányzik belőle a disznóhús.

Hozzávalók négy személyre

• egy kiló savanyú káposzta
• fél kiló csiperke
• egy nagy fej vöröshagyma
• 4-5 darab babérlevél
• 5 deci rizstejszín (jó alternatíva a zabtejszín is, de ha nem akartok vegánkodni jöhet a sima főzőtejszín)
• 3 evőkanál xilit( sima cukor, eritrit is jó)
• három evőkanál kömény
• egy evőkanál csípős piros paprika
• két evőkanál szójaszósz
• egy csokor petrezselyem
• néhány levél bazsalikom
• ízlés szerint pár levél bébispenót
• ízlés szerint só, bors

A savanyú káposztáról leöntjük a vizet, és kábé két percre forró vízbe dobjuk, hogy ne legyen annyira ecetes. Közben picit megpirítjuk a hagymát, a pirospaprikát és a köményt egy másik fazék alján. Rádobjuk a gombát, és öt-tíz percet főzzük, majd feleresztjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Beledobjuk a babérlevelet és belecsurgatjuk a szójaszószt. Nagyjából hat-hét percet rotyogtatjuk. Közben leszűrjük a káposztát, majd hozzákeverjük a gombához. Meghintjük a cukorral, egy kis borssal, beletesszük a tejszínt és addig főzzük, amíg a gomba meg nem puhul. A végén megszórjuk egy kis zölddel: petrezselyemmel, bazsalikommal és pár levél bébispenóttal. Ha flancolni szeretnénk, felgöngyölítve tálaljuk, de ha kegyetlenül éhes család, csak merjük simán egy mélytányérba.

Bónusz tipp: friss rozskenyérrel a szaftot isteni kitunkolni!

Amióta a férjemmel „kocavegák” vagyunk fél tonna zöldség-és gyümölcs áll a hűtőben. A nagyja el is fogy. Azért mindig akad valami, ami elé véletlen beteszem pölö a gyerekek joghurtjait, így vagy penicillin tenyészet lesz belőle (sajnos) vagy pedig uccsó pillanatban meg tudom menteni.

A múlt héten a férjem másfél kiló gombát vett. Kicsit túlzásnak éreztem, de hát ez van, ha elfelejtek listát írni. Az utolsó doboz csiperkéről majdnem megfeledkeztem, mikor "dzsásztintájm" a kezemügyébe akadt. Mivel a gombaleves és a gombapörkölt már a könyökömön jött ki, „mentes”tönkölypitét sütöttem belőle.

Vigyázat!Ez nem desszert, inkább egy tartalmas főétel, amely önmagában is megállja a helyét!

És még a robotgépet sem kellett elővennem, sőt most kivételesen mosogatnom sem kellett.

Omlós gombás tönkölypite

A tésztához:

• 250 gramm teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 30 gramm eritrit (lehet sima kristálycukor vagy xilit is)
• 150 gramm margarin (vajjal is szuper)/+--*851/52**
• 2 deci rizstejszín (főzőtejszín, laktózmentes tejszín is tökéletes
• egy evőkanál só

A töltelékhez:

• 450 gramm barna csiperke
• egy fej lilahagyma
• egy szál újhagyma
• kb. 10 db koktélparadicsom
• négy gerezd fokhagyma
• ízlés szerint só, bors
• néhány szál petrezselyem
• három-négy levél friss bazsalikom

A lisztet összekeverjük az eritrittel és a sóval, majd hozzá adjuk a késsel apróra vágott margarint. (Használhattok késes aprítót is.), majd apránként hozzácsurgatjuk a tejszínt. Addig gyúrjuk, amíg a massza egy szép, kerek gombóccá nem áll össze. Ezután folpackba csomagoljuk és betesszük a hűtőbe fél órára pihenni.

Amíg a tészta pihen, összedobjuk a tölteléket!

A csiperkét megpucoljuk és kábé fél centis szeletekre vágjuk, aztán egy kis kockázott lilahagyma és újhagyma társaságában megfuttatjuk egy leheletnyi olívaolajon. Megszórjuk sóval, borssal és egy kis zúzott fokhagymával, hogy klassz telt íze legyen. Amikor el kezd barnulni a gomba, lezárjuk a gázt.

180 fokra előmelegítjük a sütőt. A tésztát kézzel kilapogatjuk, majd nagyjából huszonöt centisre nyújtjuk, és a margarinnal kikent piteformába tesszük. Az alját villával megszurkáljuk. Az oldalát szépen az ujjunkkal a formába nyomkodjuk. A tölteléket egyenletesen eloszlatjuk rajta és körberakjuk koktélparadicsom szeletekkel. Meghintjük egy kis petrezselyemmel és kábé fél órára betesszük a sütőbe. Akkor van készen, ha szép barna a széle. A végén néhány levél bazsalikommal díszítjük.

A vasárnapi ebéd elkészítése rendszeresen délelőtt tizenegykor jut eszembe, ezért mindig valami olyan ételt készítek, amivel nem kell különösképpen szórakozni. Most azért nem vagyok könnyű helyzetben, mert a böjti időszakban (hamvazó szerda és húsvét között) egyfajta tavaszváró tisztítókúraként, a férjem és én nem eszünk húst. Halat, tengergyümölcseit és tojást igen. Én pluszban az ekcémámra való tekintettel szkippelem a tejtermékeket is. Szóval nehéz olyan gyors ebédet csinálni, amit mindenki ehet és a gyerekek is szeretik.

A „zacskós” tőkehal (lehet lazac is) egy zseniális dolog, mert a család cuzámmen imádja, ráadásul a hal mellé csak bele kell dobálni a zöldségeket, a fűszereket és fél óra alatt az egész szájban olvadósra sül.

Hozzávalók: (négy személyre)

• négy szelet tőkehal filé
• egy nagy fej édeskömény
• két fej lilahagyma
• két nagyobb krumpli (lehet édesburgonya is-ha a gyerekek szeretik)
• négy gerezd fokhagyma
• ízlés szerint só, bors
• két evőkanál olívaolaj

A halszeleteket alaposan megsózzuk, megborsozzuk és jól bekenjük a fokhagymával és beletesszük a sütőzacskóba. Az édesköményt csíkokra vágjuk, a krumplit és a hagymát felkockázzuk, majd egy gyors mozdulattal belesuhintjuk a zacskóba. Ezután belecsurgatjuk az olívaolajat és begumizzuk a végét, majd mint egy profi shaker, mindent alaposan összerázunk. Az egészet betesszük a sütőbe 180 fokra és fél óra alatt szaftosra sütjük. A végén megdizájnolhatjuk egy kis balzsamecettel, de enélkül is isteni.

Akinek gyereke van, tudja, hogy egyszer eljön, a spagetti-rántott hús-pizza- időszak, amikor a szemünk fénye csak ezeket, vagy ezeknek valamilyen kombinációját hajlandó otthon megenni. Meg a csokit. Meg a gumicukrot. Meg a nutellát. (A bölcsiben, oviban természetesen ez nem érvényes.)És ekkor sírjuk vissza azt az időszakot, amikor egy évesen még a füle hegye is spenótos volt, olyan vehemenciával kanalazta. Ilyenkor lehet próbálkozni ezzel-azzal, hogy a fehérje-szénhidrát vonal mellé valami értékelhető rost és vitamin is befigyeljen.

Az édesköményes spagettivel meg lehet venni a gyereket, mert ránézésre olyan, mint a sajtos-tejfölös tészta. Az íze is hasonló, bár kicsit kesernyésebb, édeskésebb. Ráadásul az édeskömény mégis csak teli van C-vitaminnal, ásványi sókkal és mellesleg remek hatással van az emésztésre. Ha nem számolom a főzővíz felforralásához szükséges időt, akkor kábé tíz perc alatt elkészül.

Édesköményes spagetti (négy főre)

egy nagy darab édeskömény

egy fej vöröshagyma

két deci főzőtejszín ( laktózmentes is jó, de semleges ízű növényi változattal is elkészíthető)

fél citrom leve

egy teáskanál szerecsendió

egy evőkanál kókuszzsír, vagy olívaolaj

ízlés szerint só, bors

egy fél csomag spagetti

A tésztának való sós vízet feltesszük a tűzhelyre melegíteni. A felkockázott hagymát megfuttatjuk az olajon, majd dobjuk a csíkokra vágott édesköményt. Pár perc után felöntjük a tejszínnel. Picit összefőzzük (nagyjából három perc), majd belecsurgatjuk a citromlevét, és megszórjuk egy kis szerecsendióval. A végén dobunk bele sót és borsot is. Egyet rottyan, és kész.

A szószt a spagettitészta (lehet teljes kiőrlésű is) tetejére halmozzuk. Magunknak ha túltoljuk a kulináriát, díszítésképp vághatunk rá a kömény leveleiből is és megszórhatjuk egy kis parmezánnal. A gyereknek meg eladhatjuk az egészet tejfölös-sajtos tésztaként.