reblog

A férjemmel a főzést általában meg szoktuk osztani. Értsd: az főz, aki épp ráér. Jó, a mosogatás meg a romok eltakarítása mindig valahogy rám marad, de ilyen apróságokon nem akadok már fönt.

A héten úgy jött ki a lépés, hogy a férjem tette magát oda a konyhában. Egyik nap kitalálta, hoz kínait, mert utál hagymát pucolni. Aztán meglátott két konzerv babot meg egy üveg olívabogyót, és a slusszkulcs helyett a wokot kapta elő. Készített egy takaros amatriciana alapot és spagetti helyett, babbal keverte össze. Zseniális volt az ötlet. Egy gasztroreality-ban simán tovább jutott volna vele.

"Amatriciana" bab

Hozzávalók 4 személyre:

• két konzerv (250 grammos) bab
• egy üveg olívabogyó
• egy üveg (500 gramm) paradicsompüré
• két deci vörösbor ( egy a babba, egy a szakácsnak- (opcionális):)
• egy fej vöröshagyma
• 200 gramm szeletelt bacon
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• egy csomag bébi spenót
• egy evőkanál olívaolaj
• egy kávéskanál parmezán ( elhagyható)

A vöröshagymát összevágjuk és az olívaolajon megfuttatjuk. Hozzáadjuk a kis darabokra vágott bacont, az olívabogyót. Picit pirítjuk, majd felöntjük a paradicsompürével és meglocsoljuk a vörösborral. Hagyjuk pár percet rotyogni, majd hozzátesszük a konzervbabot. Addig főzzük az egészet, amíg a bab puha nem lesz. Szerencsére a konzerv babnál ez nem túl sok idő. Végül jöhet a só, a bors és egy kis bébi spenót. Összekeveritek és kész! Ha esztek a tejterméket, akkor egy kanál parmezánnal az igazi!

Alkot a "Májsztró" még néhány kevergetés és kész!

A fiam egyik nap fellapozta az egyik szakácskönyvünket, és megakadt a szeme az egyik oldalon!

„Anya, ilyet csinálj! Moooooooooost!”- és az ujjával rámutatott a sült csirkemájra!

Hát persze, hogy nem volt otthon máj! Felhívtam telefonon a férjem, hozzon már egy kilóval! Az uram ezeket a helyzeteket nem szokta túlbonyolítani. Most se tette! Hazaállított egy csomag fagyasztott (!) csirkemájjal, mert hogy frisset nem kapott. Ingattam a fejem jobbra meg balra: én még ilyet életemben láttam. A csomagra grátiszban rá volt írva, hogy lépet is tartalmaz. Remek! Egyre jobb!

Kicsit fintorogtam. Aztán óvatosan kiolvasztottam. Közben kinyitottam a hűtőt és ahogy a férjem szokott: inspirálódtam, de nem ragoztam túl. Végül egy krémes májas ragu lett belőle, aminek a szaftját a srácok még a vokból is kitunkolták.

Extra krémes májas-laskagombás ragu

Hozzávalók négy személyre:

• egy kiló csirkemáj
• két fej vöröshagyma
• két deci száraz fehérbor
• fél kiló laskagomba
• két-három darab zöld kápia paprika (kaliforniai is jó)
• egy ujjnyi margarin (lehet vaj is)
• egy evőkanál kakukkfű
• két evőkanál olívaolaj
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors

A csirkemájat alaposan megmossuk, és ha kell, akkor megtisztítjuk. Ezután ujjnyi darabokra vágjuk, majd félretesszük. A felkockázott vöröshagymát a paprikával az olívaolajon megfuttatjuk, majd rádobjuk a felvágott laskagombát. Pirítjuk nagyjából öt percig. Közben pedig hozzáöntjük a száraz fehérbort. Kicsit hagyjuk rotyogni. 

Mikor a laska színe kezd áttetszővé válni, akkor beledobjuk a májat. Sűrűn kevergetjük, nehogy odaégjen az alja. A máj nagyon hamar puhul, ezért nem árt résen lenni. Körülbelül öt-hat perc alatt szépen át is sül. Beletesszük a margarint, hogy a ragu krémesebb legyen, majd mikor felolvadt, akkor lecsukjuk a gázt. Sózzuk, borsozzuk és a végén megszórjuk egy kis kakukkfűvel. Rizssel, bulgurral, kuszkuszal és édesburgonyával finom, de csak simán tönkölykenyérrel is kiváló ebéd.

Gondolom, veletek is előfordult már párszor, hogy nem volt kedvetek főzni. Pláne ha végig zúztátok a hetet a munkahelyen, plusz egy vagy sok gyereket logisztikáztatok A-ból B-be, aztán B-ből C-be, majd D-be és vissza A-ba… És ha jön a szombat, akkor Nektek sincs erőtök kimászni az ágyból. Még akkor sem, ha kivételesen valaki letolja helyettetek a gyerek reggeliztetést és csinál jófejségből egy napindító feketét.

Ha sikerül is lazábbra venni az otthoni műszakot, és valahogy elröppen a délelőtt, akkor felmerülhet, persze jogosan. De mi legyen az ebéd? Nah, ilyenkor kell tésztát főzni valamilyen házi szósszal. Azt mindenki szereti.

A citromos-korianderes garnélás hajdinatészta nemcsak, hogy negyedóra alatt összedobható, de kimaxolja az egészséges hedonizmust. Van benne lassan felszívódó szén-hidrát, vas, B12-és C-vitamin, omega-3…Kell ennél több?

Citromos-korianderes garnélás hajdinatészta (négy személyre)

• 400 gramm hajdinatészta
• 250 gramm garnéla ( lehet pici vagy óriás)
• két deci rizstejszín ( kókusz-vagy mandulatejszín is jó, de ha nem vagytok érzékenyek, akkor lehet sima főzőtejszín is)
• egy kisebb szár póréhagyma
• egy citrom leve
• ízlés szerint só
• két evőkanál olívaolaj
• néhány levél koriander

A tésztához vizet melegítünk egy fazékban. Egy vokban az apróra vágott póréhagymát megfuttatjuk az olívaolajon, utána egy elegáns mozdulattal rádobjuk a garnélát. Egy percet pirítjuk, majd belecsurgatjuk a rizstejszínt. Belefacsarjuk a citrom levét. Megsózzuk az egészet, és addig főzzük, amíg a garnéla puhán roppanósra nem fől. Ez nagyjából öt perc. Ha fagyasztott a garnéla akkor max hét. Ha bizonytalanok vagytok, nyugodtan vegyetek ki egy garnélát, és kóstoljátok meg. Közben beledobjuk a tésztát a vízbe, ami nagyjából öt-hat perc alatt puhára fő. Ezután leöntjük róla vizet, alaposan beleforgatjuk a szószba. Rádobunk néhány korianderlevelet és tádáám máris kész a szombati ebéd!

Egy gyerekre egy full átlagos családban nagyjából napi hét perc figyelem jut. És ebből ki tudja mennyi a minőségi idő és mennyi a gyeremárvacsorázni/megmostadafogad/készenvaneleckéd satöbbi logisztika. Pedig a gyerekek már egészen pici koruktól vágynak a közösen eltöltött élményekre. És ezt most nem azt jelenti, hogy ahogy megtanulnak, nonstop programokat kell szervezni. Számukra már az is izgalmas, ha a házimunkába bevonjuk őket…

Nem azt mondom, hogy mondjuk egy totyogóssal kell macaront sütni, de egy egyszerűbb ebédben simán segíthet. Nálunk az a felállás, hogy a négyévessel sütök, a 16 hónapossal főzök, ha látom rajtuk, h Ilyenkor lehúzok egy kávét, hogy ne akadjak fent olyan apróságokon mint a földre öntött liszt, vagy a galette tésztában random felbukkanó kisautók vagy a milliméteres darabora szaggatott reteklevelek.

A kicsivel legutóbb padlizsános-paradicsomos bulgurrizottót főztünk. Azt hittem, hogy nem akar bekapcsolódni, mert éppen hedbengelt Alice Cooperre, de aztán észrevette, hogy a hűtőt nyitogatom és már nyomult is. Felállt a kisszékre és nézte, hogyan vágom a fokhagymát. Majd megsimogatta a szárzellert és beleharapott a padlizsán végébe. Kért egy fakanalat meg egy rendes edényt, aztán lemászott és főzve dobolt. Üvöltve éneltem a Poison-t, a tűzhelyen rotyogott a padlizsán, a férjem meg nem értette, hogy csináltunk ekkora partit.

Padlizsános-paradicsomos bulgurrizottó (négy főre)

• egy közepes padlizsán
• egy fej lilahagyma
• két szál szárzeller
• Két deci paradicsomlé
• egy csokor petrezselyem
• négy gerezd fokhagyma
• egy evőkanál gyümölcscukor
• egy evőkanál só
• ízlés szerint bors
• egy deci fehér bor
• kb. 200 gramm bulgur
• A díszítéshez koriander, kakukkfű és egy leheletnyi levendula

Vokban az összevágott lilahagymát egy kis olívaolajon megfuttatjuk. Rádobjuk a kockára vágott padlizsánt, a zúzott fokhagymát és a felkarikázott szárzellert. Pár percet pirítjuk, majd felöntjük a paradicsomlével. Fedő alatt tíz percig rotyogtatjuk az egészet, majd megküldjük egy kis fehér borral. (Biztos, a száraz vörös is remekül illett volna hozzá, de hát az a férjem születésnapján elfogyott, úgyhogy fehérrel dolgoztam.) Sózzuk, cukrozzuk, borsozzuk. Majd jöhet a petrezselyem. A bulgurt akkor dobjuk bele, amikor még félig kemény a padlizsán, és annyi vizet öntünk hozzá, hogy ellepje az egészet. (Ha ezt elmulasztjuk, akkor férjem szerint olyan száraz lesz a bulgur, mint a púderes f*sz.) Fedő alatt kislángon főzzük még vagy negyedórát. Addigra bulgur meg persze a padlizsán is megpuhul. Egy kis korianderrel, kakukkfűvel meg ha van, levendulával tálaljuk…

Lezabálja rólad a kilókat.

Én is, hozzád hasonlóan szeretem a klasszikus magyar ízeket: a gulyásban az ugrós galuskát, a pörköltben a szétolvadó marhahúst, vagy a rácpontyban a halhúson szétterülő lecsós szaftot. Néha meg előtör belőlem a masszív bioanyu, aki legszívesebben minden nap minimál fűszerezéssel kevés húst, sok párolt zöldséget tenne az asztalra.

Teljesen fordítsunk hátat a hagyományos magyar konyhának és toljuk fullba a már-már szinte puritán ízvilágot meg a fehérjecsokit? De az sem megoldás, ha minden ételt ellep a paprikás zsír, mert annak hosszú távon következményei lesznek. Pláne, hogy egyre többen, köztük én is, napi iksz órában ülőmunkát végeznek.

És akkor, meg jön a csodálkozás, hogy jééé megint többet mutat a mérleg. Hoppá, picit magasabb a vérnyomásom, de biztos csak ideges vagyok. A nulla mozgásnak meg az extra adag fehér kenyérnek nincs köze hozzá.

De van! Csak te vagy érte a felelős. A múltkor az egyik túlsúlyos ismerősöm panaszkodott, hogy a diétája miatt nem ehet „tartalmasat.” Kesergett azon, hogy mit nem tehet a tányérra, ahelyett hogy annak örült volna, hogy mennyi mindent fogyaszthat. Az egészséges életmód jár egyfajta lemondással, de legalább annyi lehetőséggel is. Most már ideje túllépned a cézár salátán, és kipróbálni olyan recepteket, amelyek megelevenítik a klasszikus magyar ízeket, ugyanakkor lezabálják rólad a felesleges kilókat. Mint a következő „rácponty”.

Rácponty édesburgonyával (négy főre)

• négy szelet ponty (lehet bármilyen hal például tőkehal, lazac. Az sem lényeges, hogy friss legyen, mert a recept, még mirelittel is működik)
• négy darab édesburgonya
• egy tojás
• két deci zabtejszín (rizstejszín is jó)
• egy fej vöröshagymya
• egy kis üveg lecsó (nekem még volt tavalyról eltett, de lehet frissen csinálni is)
• egy teáskanál kakukkfű
• ízlés szerint só és bors

Az édesburgonyát pofás karikákakra vágjuk, majd egy fazékban kicsit előfőzzük. Egy nagyjából húsz centis kerámiatálat megkenünk olívaolajjal, majd rápakoljuk az édesburgonyát. A szeleteket picit megsózzuk, borsozzuk. Utána rátesszük a felkockázott vöröshagymát. Ezután következnek a halszeletek, amelyeket elegánsan a krumplira pakolunk. Meglocsoljuk őket a lecsóval, majd a biztonság kedvéért egy tojást kikeverünk a tejszínnel, majd ezt is rácsorgatjuk. Végül egy kis kakukkfűvel megfűszerezzük. A sütőben 180 fokon húsz perc alatt készre sütjük.