reblog

Hasonló a helyzet, ha túl nagy adagot főzök, mert nálunk lehetetlen kiszámítani, aznap épp melyikünk ebédel otthon. Netán a nagymamám küld három lábasnyi kaját kétésfél embernek, akkor a maradék nagy valószínűséggel a wc-ben végzi. Jobb esetben a férjemmel újraértelmezzük, mint a múltkor például a húslevest. A pazarlásra nem vagyok büszke. Egy- mások éheznek vagy minőségileg vagy mennyiségileg. Kettő – bele sem merek gondolni, havi szinten ez mekkora összeget jelent. Néhány ezer forint? Egy ebéd, egy jobbfajta gyerekcipő vagy két mozijegy ára?

Magyarországon éves szinten körülnelül két millió tonna ételhulladék kerül a szemetesbe. Ezzel Európában a fantasztikus középmezőnyben állunk. Ebbe természetesen nemcsak a háztartások tartoznak bele, hanem a közétkeztetők, éttermek és a kereskedelmi láncok is. A magyar családok számlájára csupán négyszáz ezer tonna élelmiszer-hulladék írható.

A piszkos és könyörtelen statisztikák szerint:

• Egy átlagos magyar évente 40 kiló, egy átlagos családra pedig évi 100 kiló ételt dob ki.
• Ez személyenként évente átlagosan negyven ezer forint pazarlást jelent.
• A magyarok 42 százaléka – bár szégyenli- mégis rendszeresen hajítja a kukába az ételt

Mindezt úgy, hogy honfitársaink 67 százaléka azt mondja, hogy csak annyi ételt vesz, amennyi feltétlen szükséges. A statisztikák szerint a legtöbbször valamilyen pékáru, el nem fogyott ebéd, vacsora, zöldség és gyümölcs, hús, felvágott, tejtermék valamint félig-meddig elfogyasztott  gyümölcslé kerül a szemetesbe. Hogy miért is? A statisztikák szerint már nem tűnik frissnek, szépnek, gusztusosnak. Például a kenyér már egy kicsit szikkadt, a retken levelek fonnyadtak stb. Holott ennek a mennyiségnek csupán a húsz százaléka az, amelyik valóban a fogyaszthatatlan kategóriába tartozik. Magyarán 32 kiló ehető élelmiszert pazarol el.

Hogyan lehet az étel pazarlást megelőzni, csökkenteni! Itt van 3+1 tipp!

1. Bevásárlás előtt mindig nézd át a hűtőt, és ne csak úgy gondolom formán írd a listát!
2. Mindig ragaszkodj a listához! Ne hagyd, hogy az akciók elcsábítsanak! (Pölö az akciós eper, spárga nem mindig bizonyul jó vételnek!
3. A gyorsan romló élelmiszerekből (például zöldség-gyümölcs) lehetőleg kisebb adagokat vásárolj!

+1 A fagyasztó a jó barátod! Ha látod, már közeleg a lejárat, akkor a húsokat, felvágottakat és a halakat is beteheted a fagyasztóba!

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy májusban átléphessük a bűvös ötszázast!

Január elsejétől kezdve a tévét kábé három percenként elárasztja valamilyen csoda dohányzás leszokást segítő tapasz, rágógumi, cigaretta formájú tabletta reklámja. A legszebb, amikor egy ilyen típusú hirdetést az interneten egy gyerekmese kellős közepére illesztenek be. Jó persze, itt legalább tovább lehet görgetni nagyjából öt másodperc után, de azért egy kicsit bosszant a dolog. Legalábbis engem. A férjemet meg még jobban. Neki ezekben a pillanatokban erőt kell vennie magán, hogy a cifra, felnőttes káromkodást a „hogy a macska rúgja meg.” felkiáltással elintézze. Ugyanakkor megértem a gyógyszergyártókat is, mert a szilveszteri óriásiban mulatás után ez azaz időszak, amikor a (z)embereket tömegével leginkább rá lehet venni a csontig rögzült szokásaik megváltoztatására. 

A másik top újévi fogadalom legalábbis a Google szerint hogy:

megígérem, hogy jövőre lefogyok.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Kérdem én, hogy mi a hiba ebben a pongyola kis kijelentésben? A valamikori döntéselmélet kurzuson hallottak alapján nem felel meg a SMART-kritériumoknak.  Ezek a következőek:

• S- (specific)specifikus
• M- (measurable)mérhető
• A-(achievable)elérhető
• R- (relevant)fontos
• T- (time-bound)határidőhöz kötött

Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a fogyást ugyanúgy tervezzük meg, mint egy építkezést, egy munkahelyi projektet vagy épp a gyerekek logisztikáztatását. Először nézzük meg, hány kiló plusszunk van, honnan szeretnénk fogyni. Majd ezután tűzzünk ki nagyjából elérhetőnek, reálisnak tűnő célokat, amelyeket időpontokhoz kötünk. Érdemes kicsikkel kezdeni, például egy kilót két hét alatt, vagy két centit a csípőből egy hónap alatt, mert ezeket könnyebb megvalósítani, így a sikerélmény garantált.

A SMART-szempontok közül szerintem a leglényegesebb a fontosság. Ha valaki úgy dönt, hogy le akar fogyni, akkor mindent, de tényleg mindent meg fog tenni. Nem keres kifogást, hogy nekem nincsen időm, nincsen pénzem az egészséges ételekre, meg nem ideologizál, hogy elfogadom magam így is. Közben meg titokban sóvárogva nézi a női magazinokban, az Instán vagy a Facebookon a falatnyi bikiniben pózoló modelleket, színésznőket. Mondom ezt úgy, hogy éveken keresztül, ha most a terhességemet nem számítom, túlsúlyos voltam. Az egész csak elszántság és kitartás kérdése (jó néha a pajzsmirigy illetve egyéb egészségügyi problémák bezavarhatnak, de most az alapesetet nézzük)

Ha ezzel készen vagyunk, akkor az elméletet ültessük át a gyakorlatra. A rendszeres mozgás (ebbe beletartozik például a napi minimum negyedórás séta, a biciklizés, vagy a lépcsőzés is) mellett az étrendünket is át kell alakítani. Kelly Hogan, egy new york-i kórház dietetikusa szerint a következőket érdemes betartani:

• Kevés olajban süssünk-főzzünk!
• Naponta ötször fogyasszunk zöldséget-gyümölcsöt!
• Kajarendelés, vagy a nagyszerű gyorsétteremi finomságok helyett főzzünk otthon!
• Ne mondjuk le teljesen a desszertekről, mert a nassolásmegvonás növeli a sóvárgást!

A kevés olaj történet szerintem könnyen kivitelezhető. A napi ötszöri zöldség vagy gyümölcs már nehezebb falat lesz, de még megoldható. Az utolsó kettő viszont teljes gondolkodás átformálást kíván, főleg ha a munkahelyi kifőzdében ebédelést is a kajarendeléshez soroljuk. Tudom, vannak olyan kollektívák, akiknek szakrális rítusa az együtt ebédelés. Ez egy klassz dolog. Csak, ha alaposabban végignézzük egy-egy ilyen melegítőpultos étterem kínálatát, akkor szomorúan meg kell állapítanunk, hogy az egészséges, kalóriaszegény ételek nagyjából a natúr csirke párolt zöldség illetve a valamilyen saláta között mozognak meglehetősen túlárazva. A cél érdekében ezért célszerű este, munka után - ami néha tényleg borzasztó nehéz, ezt tapasztalatból mondom- előre elkészíteni a következő napi ebédet.

A desszertekről sem kell lemondanunk. Sok egészséges és gátlástalanul finom receptötlet van. Például én nagyon szeretem pohárkrémeket. A gyömbéres tápiókapuding, a chiapuding, a céklás- almás poharas gyors és egyszerű édességpótló.

Amivel a saját tapasztalatom alapján ezt a listát még kiegészíteném azok a következőek:

• Lehetőség szerint a fehér cukor és fehér liszt mellőzése!
• Naponta ötször étkezzünk!
• Reggelizzünk, úgy mint egy király, ebédeljünk úgy mint egy polgár és vacsorázzunk, úgy mint egy koldus!

A fehér cukor és a hagyományos fehér liszt negatív hatásait gondolom senkinek sem kell ecsetelni. Viszont, ha megkívánjuk őket, mert emberek vagyunk és nem fitneszrobotok, akkor lehetőleg délelőtt együk, mert akkor az anyagcserénk még gyorsabb. A napi ötszöri étkezés is legalább ennyire lényeges, hiszen ha egyenletes a vércukorszint, akkor kisebb eséllyel alakulnak ki falási rohamok. A királyos közmondást szerintem senkinek sem kell bemutatni. Mondjuk, én speciel én sosem tudnék korgó gyomorral lefeküdni, ezért megcseréltem az uzsonna és a vacsora mennyiségét. Így ha délután bőségesen eszek, akkor este tutira nem zabálom fel a fél hűtőt.

Ezek után nincsen más hátra, belevágni a nagy újévi fogyásba, és elhinni, hogy jövő ilyenkor beleférünk abba a szűk kis farmerba, amelyik már időtlen idők óta a polc mélyén lapul!

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

Fogyástörténet 2. rész ( Az elsőt itt olvashatod el!)

Miután a kisfiam nem kért több cicit, elhatároztam megszabadulok a pluszkilóimtól. Ennyire motivált még sohasem voltam. Pláne, hogy a férjem a spanyol kiküldetéséről véletlen eggyel kisebb ruhákat hozott ajándékba. Peti olyan testhez simuló felsőt és egy épp csak segg alá érő rövid szoknyácskát választott nekem, amit gazella alkatú tinilányok vesznek fel, ha éppen valakit fel akarnak szedni. Az elszántság megvolt, már csak cselekednem kellett.

Első lépésként kis, határidőhöz köthető viszonylag gyorsan megvalósítható célokat tűztem ki, hogy emeljem az önbizalmam. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy másfél hónap alatt kéne 73-ról legalább 69,9-re fogynom. Mivel tartós eredményt szerettem volna, ezért az egy hónap alatt fogytam húsz kilót hirdető sztárdiéták helyett inkább az életmódváltás mellett döntöttem.

Nem vagyok dietetikus, ezért sokat olvastam a témában. Az étkezési irányzatok különbözőek, de annyi hasonlóság azért van bennük, hogy a fehér cukrot és a sima fehér lisztet nem igazán tartják egészségesnek, sem fogyókúrabarátnak. Nem lehetett mit tenni, a cél az cél, mindkettő repült a spájzból.

Az egyik legnagyobb hatást a Kína tanulmány című könyv tette rám, amely egy nyolcezer főn elvégzett kutatás eredményeit mutatja be egészen olvasmányosan. A rövid lényege a következő:

"Azok az emberek, akik a legtöbb állati eredetű táplálékot fogyasztották, kapták meg a legtöbb krónikus betegséget. ... Azok az emberek, akik a legtöbb növényi eredetű táplálékot fogyasztották, a legegészségesebbek voltak, és a legnagyobb eséllyel kerülték el a krónikus betegségeket.”

Teljesen ledöbbentem. Aztán gyorsan megnéztem a saját étrendemet: rengeteg tejtermék, közepes mennyiségű hús. Ehhez képest arányaiban jóval kevesebb zöldség-gyümölcs. Még inkább elgondolkodtatott, hogy a korábbi években megfigyeltük: ha a férjem parlagfű-szezonban akár csak egy szelet sajtot is elcsipeget, felerősödik az allergiás asztmája. A végtelen köhögés, tüsszentés és a nonstop orrfolyás senkinek sem hiányzik alapon, ilyenkor hónapokig nem eszik semmilyen tejterméket. Most én is csatlakoztam hozzá.

Közben kiderült, Petinek nagy valószínűséggel lisztérzékenysége is van, így nemcsak tej-hanem gluténmentesen kell ennie. Mivel a félkész termékek többsége nyomokban tartalmaz glutént, ezért ezeket is száműztem a fagyasztóból. Ekkor jött a költői kérdés, akkor mit ehetünk? Főleg zöldséget-gyümölcsöt, álgabonákat (quinoa, amaránt stb.) minél kevesebb hússal. Erről sokaknak csak valami uncsi csirkecsíkos saláta nagy paradicsommal a tetején jutna eszébe, pedig ennél sokkal izgalmasabb és nem utolsó sorban ízletesebb az egészséges táplálkozás. Nah ebből a kihívásból született a fit food challenge!

Itt egy kis rövid helyettesítési lista:

• búzaliszt helyett: például kölesliszt, tökliszt, rizsliszt (attól függ mit készítek)
• tej helyett: szójatej, rizstej, kókusztej, mandulatej, diótej
• főzőtejszín helyett: rizstejszín, kókusztejszín
• fehér cukor helyett: nyírfacukor 

A lista folyamatosan bővül, mert szívesen kísérletezem új alapanyagokkal. Mivel fogyni szerettem volna, ezért a krumplit, az egészségtelen édességeket, csokikat és a sós ropogtatnivalókat is kiiktattam.

A másik lényeges változtatás az étkezések átszervezése volt. Napi ötször kis mennyiségben ettem. Van egy mondás, hogy reggelizz úgy, mint egy király! Ebédelj úgy, mint egy polgár! Vacsorázz úgy, mint egy koldus! Nem ördögtől való ötlet az tuti. Volt egy apró probléma: én nem tudok korgó hassal lefeküdni, így megcseréltem a vacsi és az uzsonna mennyiségét. Ha jól belaktam délután négykor, estére már nem bírtam annyit enni.

Soha nem éheztem. Ha édességet kívántam, akkor készítettem egy chiapudingot, vagy valami reformsütit, és máris becsaptam magam. Nem ábrándoztam a vanília fagyiról meg a málnás roppanós csokitoronyról. Energikusnak és életvidámnak éreztem magam! Főleg hogy az első célomat sikeresen megvalósítottam. Juhéé! 

Már nem volt megállás! Következő célként elhatároztam: szeptember 1-re elérem a 65 kilót. Emiatt a mozgást is beépítettem a mindennapjaimba. A hosszú babakocsizással a kardió részt nagyjából kipipáltam, de erősíteni, feszesíteni azért elég erősen kellett.

Nem vagyok az a fajta, aki szeret edzőteremben izzadni. Nem szeretem, ha mások nézik, hogyan ügyetlenkedek az aerobik órán. Emiatt az otthon elvégezhető gyakorlatok mellett döntöttem. A húgom, aki személyi edző, összeállított egy mini erősítő programot, amelynek keretében a hasamra és a combomra helyeztük a hangsúlyt. Nagyjából húsz perces tornára kell gondolni, nem többre. Erre legtöbbször csak altatás után, este fél tíz fele jutott időm. A férjem bekapcsolt egy filmet, én meg a kanapé előtti szőnyegen csináltam szorgosan a lebegőüléseket meg a lábemeléseket. Hetente ötször. Elsőre talán soknak tűnik, de egyáltalán nem egy vállalhatatlan történet. Csak akarat kell hozzá!

A második célomat is megvalósítottam. A ruhatáramat gyakorlatilag teljesen le kell/kellett cserélni. Negyvenes nadrág helyett most már 36/38-asokat, az M-es póló helyett S-et hordok. A hasam pedig még menyasszony koromban sem volt ennyire lapos. Jó, persze bőven van még min dolgozni! És fogok is! De azért jó érzés, hogy a gimnazista koromban vett fekete farmerbe beleférek, akkor is ha nem is áll tökéletesen.

Epilógus:

Ha van kedvetek, küldjétek el a fogyástörténeteteket e-mailben, és szerkesztés után szívesen megosztom a blogon!

Ez most kivételesen nem recept. Úgy gondoltam, megosztom veletek a fogyástörténetemet. Hosszú lett, ezért két részletben tálalom. (A képekért előre is bocsi, de szülés után nem nagyon készült rólam egész alakos fotó.) Szóval, kezdjük az elején!

A terhesség előtt finoman szólva sem voltam versenyformában. A férjemmel egy belföldi gasztronászutat tartottunk. A tokaji aszúban főtt kacsától kezdve a citromos korhelyhalászleven át a levendula fagyiig mindent megkóstoltunk, amit megkívántunk. A mézeshetek után gyakran előfordult, hogy ebédre befigyelt egy-egy pizza, spagetti vagy valamilyen töltött hús krumplival. Esténként a férjemmel, Petivel a panelerkélyünkön vagy a belvárosban egy teraszon beszélgettünk egy-egy pohár bor, esetleg sör mellett. Szerelmes delfinként úsztam a boldogságban. Mivel nem volt évek óta mérlegünk, és a bővebb pamutruháim is rám jöttek, ezért fel sem tűntek az újdonsült zsírpárnáim. Egyszer anyukáméknál aztán kíváncsiságból megmértem magam. 74 kg a 172 centimhez. Széééép! Kis híján sírógörcsöt kaptam.

Sosem voltam ennyi, akkor elhatároztam lefogyok. Három kiló egy kis odafigyeléssel pikk-pakk le is ment, mikor kiderült terhes vagyok. Ettől kezdve a sportom a séta lett. Az étkezéseim hektikussá váltak: vagy émelyegtem és gombóc volt a torkomban, vagy pedig nagy kívánósságomban májat ettem céklával, káposztával. Az első három hónapban két kilót fogytam. A hányingeres korszak után próbáltam tudatosan figyelni az étkezésekre. A sok gyümölcs és zöldség ellenére csak-csak bűnbe vitt  például a kakaókrémmel töltött omlós croissan. A baba szépen gyarapodott, én pedig egyre inkább úgy éreztem magam, mint egy partra vetett rozmártehén. Így utólag annyira nem volt vészes. 78 kilóval mentem be a kórházba. Naivan azt hittem, ó hát rólam szülés után rögtön lemegy öt. A maradék meg a szoptatással. Hát tévedtem. 75 kilóval jöttem haza.

Sokkolt az öt hónapos terhesnek látszó hasam. A régi farmerjeimet nem tudtam begombolni. A szoknyáim nem értek körbe. Komolyabb tornát a szoptatás miatt nem mertem bevállalni. Féltem, hogy elapad a tejem, ezért maradtak a nagy babakocsis séták. Mivel a kisfiam a hasfájós babák közé tartozott, ezért az első pár hónapban gyakorlatilag krumplit ettem hússal, kenyérrel meg paradicsommal. Nem ihattam tejet, nem ehettem sajtot, tojást, vagy salátát, ha nem akartam óriási sírással, végtelen büfiztetésekkel, masszírozásokkal zárni a napot.

Mivel az a fajta vagyok, akinek minden dekáért meg kell küzdeni, ezért a mérleg sem mozdult. Hiába teljesedtem ki anyaként, mégis borzalmasan éreztem magam. A bennem rejtőző nő teljesen megsemmisült. A férjem látta, az önbizalmam mínusz kettőn áll. Soha egy zokszót nem tett az új „asszonyos” alakomra, sőt folyamatosan bókolt. Ennek ellenére több hónapig nem mertem ruhaboltba menni. Hogy miért? Nem bírtam szembesülni a valósággal, hogy jobb esetben pont passzol a combomon a negyvenkettes nadrág. Az egy-két gyerekes modellanyukák Insta-profilján vagy Katalin hercegné kórház utáni képein nem ezt látni! Szemétség a négyzeten!

Hónapokon keresztül próbáltam építgetni az önbizalmam, több kevesebb sikerrel. Sokat olvastam a témában, rengeteget beszélgettem róla a kisgyerekes anyuka barátnőimmel. Terápiás jelleggel vettem magamnak néhány új felsőt. Többnyire beburkoltam magam, akár egy muszlim asszony. Mikor a kisfiam egyévesen elválasztotta magát, utána tudtam,  elérkezett az én időm: újra formába lendülök.

(folyt. köv.)