reblog

Tudjátok, mennyire nehéz egy szimpla levesnek viszonylag ütős nevet adni? Azt még sem írhatom ki, hogy „nesztek” paradicsomos-szárzelleres karfiolleves. Pedig ha jól megnézem, akkor az. Jó, van benne egy pici bazsalikom meg fokhagyma, meg egy adag édes-zamatos paradicsomlé, amit még tavaly nyáron tett el a dédi. Ha leugrunk a dédit meglátogatni, mindig a fél spájzot oda akarja csomagolni, hogy együnk valami rendeset a messzi városban. Ilyenkor a cekkerben jön velünk pár üveg paradicsom is. Ő csak így mondja. Épp be tudom szuszakolni az üvegeket a csomagtartóba az összecsukott babakocsi, a négy kis bőrönd, az ajándékba kapott játékok meg a hűtőtáska közé. A férjem itthon szentségel egyet a kipakolásnál, hogy még tökén is szatyor lóg. Én küzdök a gyerekekkel, mint a disznó a jégen, de valahogy estére minden a helyére kerül: a gyerekek békésen szunyókálnak az ágyban, a paradicsomok a spájzban a stelázsin, mi meg a férjemmel a kanapén. Ami meg elmarad, mint a lényegtelen dolgok elpakolása, megvár másnap…

Toszkán karfiolleves (négy főre)

• egy fej karfiol
• egy fej vöröshagyma
• három gerezd fokhagyma
• fél liter paradicsomlé
• egy fej paradicsom
• két evőkanál eririt/xilit/gyümölcscukor (valami édesítőszer)
• egy rúd szárzeller
• ízlés szerint bazsalikomlevél
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• egy evőkanál teljeskiőrlésű liszt ( lehet rizsliszt, kölesliszt, sima fehér... tökmindegy)
• egy pici olívaolaj

Belelöttyintjük az olívaolajat a fazékba. Meghintjük liszttel és máris beindul a rántásgyár 1.0. (Full toszkán nem?!)Ha szép barna, akkor rádobjuk az apróra vágott vöröshagymát, majd felöntjük egy kis vízzel. Beledobjuk a megmosott, rózsáira szedett karfiolt, a felkockázott paradicsomot, plusz a felvágott szárzellert. Picit főzzük (értsd pár percig), majd hozzácsurgatjuk a paradicsomlevet. Belenyomjuk az összezúzott fokhagymát és megcukrozzuk, hogy ne legyen annyira savas. Hagyjuk 15 percet főni. Közben ihatunk kávét, mosogatrhatunk, szemetet kivihetünk, elolvashatunk pár hírt satöbbi, aztán beledobjuk az összevágott bazsalikomlevelet. Kicsit sózzuk, borsozzuk és már ehetjük is…

Nehéz időszakon vagyunk túl. Azt hiszem, most már leírhatom. De a hirtelen jött öröm, mint ahogyan utána az üresség, a tehetetlenség és a bánat,  szivárványként tovaillant. Nem baj, nem volt itt az ideje még. Ezt valahol legbelül tudtam, még ha eleinte magamnak sem mertem bevallani...

Valahogy így voltam ezzel a karfiollal is. Nem is akartam megvenni, de olyan gusztusos volt, hogy nem hagyhattam a polcon. Utána azon gondolkodtam, hogyan készítsem el. Vaníliás kókusztejjel képzeltem el, miután megtudtam Volenter Istvántól, aki amúgy a Bocuse d’Or hazai döntőjének harmadik helyezettje lett idén, hogy a vanília nem édes fűszer. Csak a kultúra miatt érezzük annak. Még elő is készültem: rendes vaníliát akartam venni, de nem kaptam. Titokban persze reméltem, hogy a dugi sütős cuccaim között az ujjaim közé keveredik egy szép, színes, szagos rudacska, ám tévedtem.

A reményem elszállt, de az élet nem állt meg. Főznöm kellett, mert vészesen közeledett a déli tizenkettő, amikor is a család legkisebb tagja ellentmondás nem türő hangon közli: mámmá. Értsd: éhes és enne. Végül a receptet az otthoni helyzethez szabtam, és a karfiolt egészben főzve-sütve köretként szolgáltam fel némi fokhagymás kókusztejszínnel nyakonöntve a reform, mandulabundás sült hús mellé. Nagy sikere volt, de legközelebb, ha megint rám kacsint a karfiol, vaníliával is kipróbálom.

Egészben sült karfiol fokhagymás kókusztejszínnel

egy szép fej karfiol

öt deci kókusztejszín (konzerves kókusztej változat)

egy evőkanál só

egy evőkanál szegfűbors

két kávéskanál szerecsendió

egy kávéskanál cayenne bors

két gerezd fokhagyma

a sütéshez kókuszzsír

A karfiol torzsáját egy kicsit megvágjuk, a nagyobb alsó leveleket leszedjük. Pont úgy, mint a mesében, hogy legyen is rajta meg nem is. Közben összedobjuk a főzőlevet. Négy deci kókusztejszínt felöntünk annyi vízzel, hogy majdnem teli legyen az átlag, közepes fazék. Egy kicsit melegítjük, majd beledobjuk a sót, a szegfűborsot, a cayenne borsot és a szerecsendiót is.  Ezután egészben beletesszük a karfiolt, és húsz percet főzzük. Ha a karfiol teteje egy kicsit kilóg a léből, az sem baj. Tíz perc után megfordítjuk. Mikor a zöldség annyira puha, hogy a villát éppen bele lehet szúrni, akkor kivesszük. Egy papírtörlővel áttöröljük, majd bedörzsöljük a felmelegített kókuszzsírral. A szép fejet egy sütőpapírra tesszük és 200-220 fokon még húsz-huszonöt percig sütjük. Akkor lesz készen, ha teteje szép, barna. A fokhagyma gerezdeket összezúzva egy kis sóval hozzákeverjük a kókusztejszínhez, és ezzel leöntve, mellé rakva tálaljuk. Leginkább köretként működik, de némi zöldséggel (például padlizsán, cukkini, répa stb. ) felturbózva önálló fogásként is megállja a helyét.

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!

Vannak olyan napok, amelyek nem úgy alakulnak, mint egy c-kategóriás amerikai romantikus film. A valóságban anyának nem olyan a haja felkelés után, mintha most indulna a vörös szőnyegre. Nem titkárnő-fétises szűk szoknya-blúzban késsel-villával eszi a palacsintatornyot, hanem farmerben, rosszabb esetben pizsamában próbálja összeszedni a gondolatait egy csésze bitangerős kávé mellett. A gyerek közben mesét követel, majd kiszór egy maréknyi kenyérmorzsát az etetőszékből a padló alatt élő, időnként fel-felbukkanó hangyabolynak. Apa már rég dolgozik, így anyának nincs más választása, mint összekapnia magát, mielőtt az őskáosz átcsordogálna a lakás többi helyiségébe is. Az éjjeli nemalvás nem létszükségletté, hanem  nehezítő körülménnyé zsugorodik a háromszobás mini univerzumban. Csak ki kell bírni valahogy. Akárhogy. Csak pár óra! Mindjárt jön a délutáni alvás! Csak egy gyors ebéd! Annyinak muszáj beleférnie.

Ilyen napokon a kedvemet mindig felvidítja a citromos, karfiolos brokkolikrémleves tejmentes változata. 20 perces, paleo, pegán, vegán satöbbi, satöbbi és extrém mód krémes.

Citrusos brokkolikrémleves (recept négy főre)

• két kisebb fej brokkoli
• egy kisebb fej karfiol
• fél szál póréhagyma
• egy deci kókusztej
• egy citrom reszelt héja
• egy kávéskanál só
• egy kávéskanál szerecsendió
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron megfuttatjuk a felkarikázott pórét. Rádobjuk a feldarabolt brokkolit és karfiolt, majd annyi vízzel felöntjük, amennyi az egészet ellepi. Nagyjából tizenöt perc masszív rotyogtatás után a zöldségek megpuhulnak. Egy levesszűrő, merőkanál segítségével  bele a brokkoli és a karfiol háromnegyedét beletesszük a turmixba. Annyi főzőlevet töltünk hozzá, amennyi a zöldségmix felét ellepi. Belelöttyintjük a kókusztejet. Belereszeljük a citromot. Beleszórjuk a szerecsendiót és a sót. Egy perc mixelés után. Visszaöntjük az egészet a fazékba.

A maradék, le nem turmixolt brokkoli és karfiol tuti levesbetétnek, de tehetünk hozzá egy marék tökmagot. Ha igazán kísérletezgetők  vagytok, kipróbálhatjátok az elsőre kissé bizarrnak tűnő aszalt vörösáfonyát is.  A végeredmény egy könnyed és lágy leves, amelyben az édes, a fűszeres és a savanyú pazar szentháromságot alkot.

Korábban nem szoktam megnézni a Facebookra feltett videókat. Amióta viszont elindult az új funkció, a heti leállásokkal együtt, kénytelen vagyok akár csak a továbbgörgetéshez szükséges három másodpercig is belenézni mindegyikbe. Néhány napja viszont láttam egy főzős videót. Egy karfiolfejet teleraktak zöldségekkel, sajttal és egy kis sonkával, majd a sütőben megsütötték. Az egész úgy nézett ki, mint egy japán gésa színes kontya.

Beindultak a nyálmirigyeim. Kicsit átgondoltam, megcsavartam a sztorit, és elkészítettem a saját verziómat. A tűzdelt  karfiol sokkal klasszabb, izgalmasabb köret (vagy főétel, ki hogyan szereti), mint a végtelenségig elcsépelt párolt zöldség. Kábé negyven percet kell rászánnunk a délelőttünkből, de a végeredmény ízben és látványban is felér egy posztmodern műalkotással.

Tűzdelt karfiol (recept két főre)

• egy közepes fej karfiol
• tíz szelet növényi sajt ( ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, akkor lehet például trappista, edami)
• húsz dkg sütőtök
• fél fej vöröshagyma
• egy fél szál póréhagyma
• egy deci mandulatejföl (ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, akkor lehet)
• öt gerezd fokhagyma
• egy kávéskanál tárkony
• egy csipet bors
• só ízlés szerint
• egy marék szárított paradicsom a díszítéshez
• kókuszzsír a sütéshez

Az egész karfiolfejet egy fazék vízben kábé tizenöt percre felteszem főni. Fontos, hogy a víz majdnem teljesen ellepje, mert akkor nem kell a forgatással szórakozni. Közben hosszúkásra  vágom a sütőtököt és a póréhagymát. Megpucolom a vöröshagymát. A mandulatejfölbe belekeverem az összezúzott fokhagymagerezdeket, a tárkonyt, a borsot.

Előmelegítem a sütőt 170 fokra, légkeveréses fokozatra. Egy hőálló tálat kikenek kókuszzsírral, és várom, hogy a karfiol szára olyan puha legyen, hogy bele tudjam bökni a villát. Nem főzöm meg teljesen, nehogy a végén a fej szétessen. A félig főtt karfiolról az azbesztujjaim segítségével levágom a rajtamaradt kis szárat, majd következik a tűzdelés. A sajtszeletekből kis tekercseket formázok, és beledugom a fejbe. Óvatosan belecsúsztatom a sütőtök-és a póréhagyma oszlopokat, illetve a vöröshagyma szeletkéket is. Jól megsózom, majd leöntöm a fokhagymás-tárkonyos tejföllel. Nagyjából fél órát sütöm, és már tálalom is. A tányéron megszórom egy kis szárított paradicsommal, de lehet rá sima olívabogyót is rakni.

A tűzdelt karfiol köretként és főételként is megállja a helyét. Az enyhe csípős utóízével és belsejében olvadozó sajttal igazán színes és érdekes kísérője a fehér húsoknak. Ha "álánátúr" főételként ennétek, akkor érdemes hozzá egy kis joghurtos, (lehet sima is, növényi is) tormás mártogatóst készíteni. Ha nem fontosak annyira a kalóriák, akkor bacont is lehet bele tűzdelni. Mindegy, melyik változatot  csináljátok, a végeredmény szó szerint száz százalék öröm szemnek-szájnak.