Nehéz időszakon vagyunk túl. Azt hiszem, most már leírhatom. De a hirtelen jött öröm, mint ahogyan utána az üresség, a tehetetlenség és a bánat, szivárványként tovaillant. Nem baj, nem volt itt az ideje még. Ezt valahol legbelül tudtam, még ha eleinte magamnak sem mertem bevallani...
Valahogy így voltam ezzel a karfiollal is. Nem is akartam megvenni, de olyan gusztusos volt, hogy nem hagyhattam a polcon. Utána azon gondolkodtam, hogyan készítsem el. Vaníliás kókusztejjel képzeltem el, miután megtudtam Volenter Istvántól, aki amúgy a Bocuse d’Or hazai döntőjének harmadik helyezettje lett idén, hogy a vanília nem édes fűszer. Csak a kultúra miatt érezzük annak. Még elő is készültem: rendes vaníliát akartam venni, de nem kaptam. Titokban persze reméltem, hogy a dugi sütős cuccaim között az ujjaim közé keveredik egy szép, színes, szagos rudacska, ám tévedtem.
A reményem elszállt, de az élet nem állt meg. Főznöm kellett, mert vészesen közeledett a déli tizenkettő, amikor is a család legkisebb tagja ellentmondás nem türő hangon közli: mámmá. Értsd: éhes és enne. Végül a receptet az otthoni helyzethez szabtam, és a karfiolt egészben főzve-sütve köretként szolgáltam fel némi fokhagymás kókusztejszínnel nyakonöntve a reform, mandulabundás sült hús mellé. Nagy sikere volt, de legközelebb, ha megint rám kacsint a karfiol, vaníliával is kipróbálom.
Egészben sült karfiol fokhagymás kókusztejszínnel
egy szép fej karfiol
öt deci kókusztejszín (konzerves kókusztej változat)
egy evőkanál só
egy evőkanál szegfűbors
két kávéskanál szerecsendió
egy kávéskanál cayenne bors
két gerezd fokhagyma
a sütéshez kókuszzsír
A karfiol torzsáját egy kicsit megvágjuk, a nagyobb alsó leveleket leszedjük. Pont úgy, mint a mesében, hogy legyen is rajta meg nem is. Közben összedobjuk a főzőlevet. Négy deci kókusztejszínt felöntünk annyi vízzel, hogy majdnem teli legyen az átlag, közepes fazék. Egy kicsit melegítjük, majd beledobjuk a sót, a szegfűborsot, a cayenne borsot és a szerecsendiót is. Ezután egészben beletesszük a karfiolt, és húsz percet főzzük. Ha a karfiol teteje egy kicsit kilóg a léből, az sem baj. Tíz perc után megfordítjuk. Mikor a zöldség annyira puha, hogy a villát éppen bele lehet szúrni, akkor kivesszük. Egy papírtörlővel áttöröljük, majd bedörzsöljük a felmelegített kókuszzsírral. A szép fejet egy sütőpapírra tesszük és 200-220 fokon még húsz-huszonöt percig sütjük. Akkor lesz készen, ha teteje szép, barna. A fokhagyma gerezdeket összezúzva egy kis sóval hozzákeverjük a kókusztejszínhez, és ezzel leöntve, mellé rakva tálaljuk. Leginkább köretként működik, de némi zöldséggel (például padlizsán, cukkini, répa stb. ) felturbózva önálló fogásként is megállja a helyét.
Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!