Az életmódváltásban számomra az a legnagyobb kihívás, hogyan egyek olyan gyors (!) desszertet, ami nemcsak a lelkemnek, hanem a testemnek is jó. Észrevettem, ha kielégítem az édesség iránti vágyamat, akkor nem ábrándozok folyton a roppanós, cukros tetejű dobostorta és habos olvadozó, karamellás társai után. Nem izzad a tenyerem, ha egyet fizet kettőt fizet akcióban van a jégkrém, vagy a svájci csoki, mert tudom, nekem is jár a jutalomfalat. Csak így kicsit másabb, mint a megszokott.
Mivel sikerült a hét elején egy influenzaszerű játszótéri vírust összeszednie a családnak. Most egy húsz perces gyömbéres almás-céklás pohárkrémet készítettem, ami remek kísérő egy deci késői szüretelésű fehérborhoz.
Gyömbéres almás-céklás pohárkrém
Recept két személyre:
- három darab közepes alma
- egy darab közepes cékla
- egy kávéskanál gyömbér
- két darab tojásfehérje
- három evőkanál nyírfacukor
- egy fél lime leve
- egy lime reszelt héja
- a sütéshez kókuszzsír
A céklát és az almákat megpucolom és lereszelem.( Megéri a reszeléssel bíbelődni, mert a gyümölcsök így sokkal gyorsabban megpárolódnak.) Belefacsarom a fél lime-ot, és reszelek hozzá a héjából. Az egészet jól összekeverem, majd a kókuszzsíron megpárolom egy kávéskanál gyömbérrel és két evőkanál nyírfacukorral. Nem kell hozzá vizet önteni, mert a cékla pont annyi levet ereszt, amennyi éppen elég a főzéshez. Nagyjából öt-hat percig rotyogtatom a masszát, aztán hagyom egy kicsit hűlni.
Mivel a férjem a hardcore parlagfűszezonban nem fogyaszthat semmilyen tejterméket, mert olyan keresztallergia lép fel nála, hogy arra nincsenek szavak, így tojáshabbal lágyítom az ízeket. Külön választom a fehérjéket, majd egy evőkanál nyírfacukorral habosra verem. A robotgépet max fokozatra kapcsolom, hogy nagyjából három perc alatt szép, kemény legyen a hab. A nagymamám szokott a tojáshabhoz tenni egy kanál citromlevet, így én is tettem. Elvileg így jobban tartja a formáját.
A kihűlt almás-céklát pár percig turmixolom, és már kész is vagyunk.
A poharak aljába teszek a turmixolt gyümölcsökből, majd jöhet rá a hab, megint egy réteg krém és megint hab. A fehér-pink csíkok száma csak a türelmetektől, időtöktől függ. A végső dekorálást most nem vittem túlzásba: a tetejére egy kiskanálnyi pépet tettem, megszórtam magokkal és rábiggyesztettem egy limekarikát. A poharast érdemes hűtőben legalább félórát pihentetni, mert akkor sokkal intenzívebben érezni az ízeket.
A kis rózsaszín desszert könnyű, szinte elolvad a nyelven és egy pohár borral méltó lezárása lehet akár egy ünnepi vacsorának is.
