reblog

A főzésben azt szeretem, hogy lehet improvizálni, és nem kell előcincálnom a reszelő és a műanyag tálak mögül a legfelső polcról a konyhai mérleget. Elég egy pohár, evőkanál, marék vagy késhegy, hogy nagyjából be lehessen lőni az ízeket és az állagot. A sütést ennél komolyabban kell venni, mert szinte lehetetlen korrigálni. Nem minden esetben” látja a kisszemem”, hogy az jó és” már a gerendáról sem csöpög az izzadtság”, mert a robotgép dolgozik. Főleg, ha ezzel párhuzamosan a tableten vagy az okos telefonom nézem a halaszthatatlannak tűnő e-maileket, vagy a Facebookon az  ismerősök cuki régi képeit, úgy hogy közben a tarkómon lévő harmadik szememmel figyelem tartom a háttérben matató gyereket.  Ezért fontos a pontos és alapos receptleírás. Kivéve, ha a lusta asszony, és most magamra célzok, csak úgy gondolomformán főz.

Természetesen reggel találtam ki, hogy épp ideje lenne elkészíteni a póréhagymás sütőtök krémlevest. Persze póré nem volt otthon. Gondoltam a célnak lilahagyma is megfelel. Ezzel eddig nem is volt semmi baj. Ment, minden a maga rendjén. Rotyogott a leves, közben befutott a barátnőm, akinek a haját csináltam, és a nappaliban a fiam éppen a műanyag tálkáiban főzőcskéset játszott. Emlékszem, hogy hajsütés közben még lecsuktam a gázt, nehogy leégjen az alja. Már majdnem elfelejtettem az ebédet, amikor rápillantottam a fazékra. Beraktam a tököt a turmixba, és ráöntöttem a kókusztejszínt. Nah, itt jutott eszembe, hogy a töklevesbe eddig még nem tettem ilyet. De némi kis plusz fűszerrel egy mennyei, egzotikus, mentes 2.0-ás sütőtök krémleves született a dekoncentráltságomból. 

Kókuszos sütőtök krémleves

egy kisebb sütőtök

két deci kókusztejszín (olcsóbb verzió: konzerves kókusztej ugyanolyan jó, mert nagyon sűrű)

egy fej lilahagyma

öt-hat darab babérlevél

egy kávéskanál só

egy csipet cayenne bors

a pirításhoz kókuszzsír

Az apróra vágott lilahagymát megfuttatjuk a kókuszzsíron. Rádobjuk a kockákra vágott tököt, majd jól összekeverjük az egészet. Felöntjük annyi vízzel, amennyi a zöldségeket ellepi. Beleszórjuk a babérleveleket és fedő alatt puhára főzzük. A tököt és a hagymát beletesszük a turmixba, felöntjük annyi főzőlével, amennyi az egész háromnegyedét ellepi, aztán rácsurgatjuk a kókusztejet. Összeturmixoljuk, majd beleszórjuk a sót, a cayenne borsot, és némi maggal már tálalhatjuk is.

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!

Egy hete bulizunk olyan kisgyerekes módra. A másfél éves kisfiamnak a két, alsó kettese, meg a két, kisőrlője egyszerre töri át az ínyt. Legalábbis, ha jól láttam. Mondjuk, annyira bátran nem mertem benyúlni a szájába, mert félelmetesen erősen harap a már meglévő nyolc fogával. A rendszeres, éjszakai öt-hat-sokszori kelés finoman szólva mindkettőnket megvisel testileg-lelkileg. A férjem egyszerűen átmegy zombiba: minden második feladatot (például bevásárlás, a kukanapon a kuka kigurítása stb.) elfelejt. Este, ha kivételesen ő altat, és előadja a random meséjét a barlangban lakó magányos törpéről, akkor belealszik a sztoriba. Szegény gyerek, hiába várja a végét…

Én a „bulizós” éjszakák után vedelem a kávét, hogy valahogy átevickéljek egyik percből a másikba. De tudom, ki kell bírnom! Tartanom kell a frontot és  egyszer ennek a fogzós korszaknak is vége lesz. Ilyenkor természetesen nincsen kedvem edzeni, ráadásul csokoládét az összes többi édességet is beleértve jobban kívánom. Így készítettem egy borzasztó egyszerű, egészséges csokis-banános mandulás pohárkrémet. Ez elvileg egy nyers vegán édesség, amely a gyakorlotban azt jelenti, hogy teljesen növényi alapú, plusz nem kell sütni, vagy a krémet főzni, így a gyümölcsökben lévő vitaminok, rostok is benne maradnak. Nem túl látványos desszert, de brutálisan krémes. Lassú hullámként, szétolvadna terül szét a nyelven, így azt érzed, a csoki a tested minden pontját simogatja.

Ízben és állagban, a hagyományos csoki puding, vagy a margarinos csokikrém a porába sem érhet! Ezt a hagyományos magyar konyhát kedvelő édesapám is tanúsíthatja, aki egy ülő helyében hármat is megevett belőle. Jó, nem voltak megagigantikus adagok, mert a felét, még tálalás előtt megettem.

Csokis-banános poharas (kb. hat adaghoz)

• 150 gramm darált mandula
• egy marék aszalt vörösáfonya
• egy evőkanál agávészirup ( lehet méz is)
• kb. fél deci víz
• két közepes avokádó
• egy banán
• 50 gramm cukrozatlan kakaópor
• 50 gramm kókuszolaj
• 100 gramm eritrit vagy nyírfacukor

A mandulát egy tálban összekeverjük az apróra vágott vörös áfonyával. Hozzáteszünk- nagymamám szerint az íze végett- egy kis mézet vagy agávészirupot, attól függően, mi van otthon. Majd óvatosan belecsurgatjuk a vizet. Akkor jó a „tészta” állaga, ha nem folyik szét, és kis gombócot lehet belőle formázni. Ha kicsit száraznak érezzük, tegyünk hozzá még vizet, ha kicsit folyósnak, akkor pedig darált mandulát. Az egészet vagy egy folpackkal kibélelt tortaformába , vagy lusta asszony módjára, (ha nem szeretnénk a későbbiekben kiszedéssel, és a folpack leoperálásával szórakozni) kis üvegtálkákba, poharakba kanalazzuk. Ezután betesszük a hűtőbe egy kicsit pihenni.

Közben nekilátunk a krémnek. Az avokádót és a banánt kis darabokra vágjuk és belerakjuk a turmixba. Ezután beleöntjük a kókuszolajat (kókuszzsír folyékony változata), majd meghintjük a gyümölcsöket eritrittel, kakaóporral, és az egészet összeturmixoljuk. Aztán a krémet egy kanál segítségével egyenletesen eldolgozzuk a mandulás alapon. A tetejére díszítésképp pakolhatunk banánt, aszalt vörösáfonyát, de igazából bármilyen gyümölcsöt. Ha a poharas megoldást választottuk, akkor a csokis finomságot elég egy fél órát a hűtőben pihentetni. Ha viszont a torta mellett döntöttünk, akkor legalább egy órát hagyjuk állni!

A végeredmény paleo, vegán, gluténmentes, tejmentes, egészséges és habkönnyű. Szóval minden, amit akartok. Csak egy baj van vele, hogy nem lehet belőle eleget csinálni!

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

Mikor legnehezebb a diéta és a fogyás? Hát, amikor a vendégek szinte egymásnak adják a kilincset. Nesze neked újévi fogadalom, mi?! Nálunk télen minden héten akad egy-két külföldön élő rokon, vagy távoli unokatestvér vagy kisgyerekes baráti házaspár, aki beugrik hozzánk vacsorára. Ilyenkor a férjemmel általában improvizálunk. Egy gyors taktikai megbeszélést követően egy ad hoc kalóriaszegény, ámde pofátlanul finom „menüt” állítunk össze az éppen otthon lévő alapanyagokból. Néha szoktam egészséges tortát is sütni, de ahhoz kedv, meg lelki állapot is kell. Az meg nem mindig van, pláne ha a kisfiam lapát fogacskái éppen éjjel törnek maguknak utat. A kísérleti, zombi üzemmódban mindig arra jutok, maradok a kókuszos panna cottánál. Mert: borzasztó gyors, egyszerű; mindenmentes, tehát ételallergiások is ehetik; és alig van benne kalória. Plusz, ha vulgárisan szeretnék fogalmazni, akkor egy villantós desszert, ahol a nyelven lassan olvadó krém isteni párost alkot a roppanós idénygyümölcsökkel.

Kókuszos panna cotta (6x1 deci)

• 6 deci kókusztej (a sűrűbb konzerves változat)
• 3 darab lapzselatin vagy egy tasak expressz zselatin
• egy evőkanál bármilyen édesítő szer (például xilit, eritrit stb.)
• egy rúd vanília kikapart magja
• egy maréknyi bármilyen gyümölcs (isteni banánnal, naranccsal, eperrel, áfonyával, ribizlivel attól függ minek a szezonja van stb.)

Egy fazékban lassú tűzön csomómentesre keverjük a kókusztejben az előre hideg vízben áztatott lapzselatint. Fontos, hogy nem szabad forralni, különben nem fog a cucc megkocsonyásodni. Használhatunk expressz zselatint (más néven zselatin fixet is), aminek az a legnagyobb előnye, hogy úgy ámblokk az egészet bele lehet a krémbe keverni. Fontos, hogy nem szabad forralni, különben nem fog a cucc megkocsonyásodni. Na szóval. Zselatint már beleburítottuk a „tejbe”, ezért nincsen más dolgunk, mint egy éles késsel belekotorni a vaníliamagokat és beleszórni egy evőkanálnyi bármilyen édesítőt. Például nyírfacukrot, eritritet. Ezután az egészet alaposan összekeverjük és cuki kis poharakba, csatos üvegbe, tálkákba öntjük. A pulton hagyjuk kihűlni, majd utána legalább négy órán keresztül a hűtőben pihentetjük.

A tálalásnál többféle megoldás közül választhatunk. A panna cotta maradhat a pohárban. Ilyenkor néhány karika gyümölcsöt, vagy egy random meggyöntetet teszünk tetejére. Esetleg, ha nagyon professzionálisra akarjuk venni a dolgot. A tetejére rábiggyeszthetünk egy mentalevelet. De nem kötelező.

Ha a tányér mellett döntünk, akkor egy kis tálba forró vizet öntünk. Ebbe helyezzük bele óvatosan a poharat. Pár percig állni hagyjuk. Majd egy gyors és laza mozdulattal a poharat a tányérra fordítjuk. A pohár tetejét addig ütögetjük, hogy a panna cotta kicsússzon belőle. A tetejére ismét gyümölcsöket teszünk, majd nincsen más dolgunk, mint elmerülni a panna cotta krémes, olvadós falatjaiban és a dicsérő szavakban. Jól hangzik, ugye?

Piacon vásárolni sokkal nagyobb élmény, mint mondjuk bemenni bármelyik hiperbe, diszkontba és telipakolni a kosarat. A piacozásban valahol ott lakozik a lélek. Egy vérbeli őstermelőnek mindig van egy-két jó szava az éppen aktuális vevőjéhez. Ez csak egy olyan, pénzben nem mérhető apróság, amivel egy másik ember napját szebbé lehet tenni. Szerencsére itthon is  megtelnek élettel a régi vásárcsarnokok. (Nemcsak a dolog lelki oldala miatt.) Sok városban újabb-és újabb helyek nyílnak, ahol aztán jó esetben mindenféle egészséges, netán vegyszermentes finomsággal lehet találkozni.

Viszont nem árt résen lenni, mert bárhol megjelenhetnek a fejkendős néniknek álcázott szerencselovagok, akiknek a kis asztalkájáról szinte ordít a nagy szeműre duzzasztott íztelen spanyol szőlő. Ha már rászánjuk az elvileg minőségi alapanyagok beszerzésére az időt, és nincsenek meg a tuti forrásaink, akkor érdemes az alábbi tanácsokat megfogadni:

• Akinek nem olyan tökéletes, távolról sem polcról leugrós az áruja, az esetek kilencvenkilenc százalékban maga termelte, és nem a nagybanin vagy boltban nagy tételben vásárolta.
• Mindig kérdezzük meg, hol van a földje, kertje, állatai stb. Egy igazi őstermelő ilyenkor általában egy minimum három perces monológban elmeséli, mióta csinálja, használ-e vegyszert stb. Ha esetleg valamelyik családtag árul, akkor is tud erre a kérdésre válaszolni. Ha kókler, akkor legalább húsz másodperces hatásszünet következik, vagy lesütött szemmel mondja, hogy ő is úgy vette, mint a szomszéd Mariska. (Nekem mindegyikre volt példa.)
• A zöldséget, gyümölcsöt mindig mi válasszuk ki!
• Ha lehet akkor, akkor kérjünk kóstolót.
• Az alkudozás a piac része, ne féljünk tőle!

A piacon igazi kincsekre lehet bukkanni. A múltkor például egy pár kisebb fehér padlizsán keltette fel a figyelmemet, mert ilyennel a hagyományos boltban korábban még nem találkoztam. Az őstermelő néni elmagyarázta, hogy ez sokkal de sokkal jobb a lila változatnál. Nincsen benne annyi mag, így sokkal krémesebb, intenzívebb ízű vinetta, azaz padlizsánkrém készül belőle. Igaza lett.

„Mindenmentes” padlizsánkrém (kábé kétszáz gramm jön ki belőle)

• két darab közepes fehér padlizsán ( ha nem találtok, jó a sima lila is)
• három gerezd fokhagyma
• egy deci mandulatejföl (vagy három evőkanál majonéz)
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• fél marék friss petrezselyem zöldje

A sütőt előmelegítem 180 fokra, légkeveréses fokozatra. A padlizsánokat egy villa segítségével jó sűrűn megszúrom, hogy sütés közben a gázok távozni tudjanak. Egy gyors mozdulattal tepsibe teszem őket és már mehetnek is barnulni. A fehér padlizsán elég látványosan sötétedik, de csak akkor kell kivenni, amikor már szó szerint „ráncosra” pirult. Ez nagyjából fél óra. Utána pár percet érdemes várni, hogy egy kicsit hűljön, kivéve ha az ujjunk hegye extrém mód bírja a forróságot. Ha jól átsült a padlizsán, gyakorlatilag majdnem egyben lejön a héja, ami felettébb jó hír.

A darabokat turmixba, vagy egyéb aprításra alkalmas eszközbe tesszük, majd hozzátesszük a fokhagymát, a petrezselyem zöldjét. Körülbelül három perc alatt krémesre turmixoljuk. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és már kenhetjük a pirítósra. Tökéletes reggeli egy csésze forró kávéval!

Ahogy megjött az eső, a szervezetem a medvékhez és a sünökhöz hasonlóan el kezdett készülni a télre. Soha nem hittem volna, hogy egyszer a roppanós tetejű csokitorta helyett a császárszalonnáról és a szaftos, zsírban pirított oldalasról fogok merengeni. A biológia, az biológia! Egy kocka, húsosabb szalonnát néha napján reggelire azért engedélyeztem magamnak. Gondoltam, nem véletlenül kívánja a szervezetem.

Éppen ezen morfondíroztam, miközben az ide-oda cikázó kisfiamat figyeltem a tarkómon lévő láthatatlan szememmel, amikor a férjem csak úgy semmiből benyögte, ő úgy enne egy kis káposztát. Tök jó! Én úgy terveztem karfiolt ebédelünk, de Peti remekül érvelt. Főzött egy csésze kávét. A kezembe nyomta, és „úgy” nézett rám. Végem volt, meggyőzött, a tervet módosítottam. A káposztából egy könnyed krémet készítettem, amit szalonna és kolbász helyett egy kis fűszeres csirkével tálaltam. Őszi is lett, egészséges is, pofonegyszerű, plusz még a kalóriákkal sem szálltunk el.

Lilakáposztakrém (recept két főre)

• fél kiló lilakáposzta
• egy nagyobb fej lilahagyma
• egy deci mandulatejföl ( ha nem vagytok vegánok, tejérzékenyek, akkor lehet sima is)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet bors
• ízlés szerint só

A káposztát szerencsére most nem kell reszelni, hanem egy késsel apróra vágni. Ez egy fantasztikus dolog, egy olyan embernek, mint én, aki utál bármilyen zöldséget gyalulni. Ha ezzel megvagyok, akkor a felkarikázott lilahagymát nemes egyszerűséggel egy kis kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott lilakáposztát, majd felöntöm egy deci vízzel. Nem baj, ha nem lepi el, mert a káposzta úgy is ereszt egy kis levet. A fazekat lefedem egy fedővel, hogy gyorsabban párolódjon. Nagyjából húsz perc múlva beleszórok egy kis sót, borsot. Beleteszek egy evőkanál nyírfacukrot, hogy ne legyen az egész annyira „tömény.”

Nagyjából negyven perc viszont kell ahhoz, hogy a káposzta kellően megfőljön. Tehát ez nem az a fajta köret, mint például a kuszkusz, amit tálalás előtt tíz perccel gyorsan összedobok. A megpuhult káposztáról, hagymáról leöntöm a főzővizet, majd a mandulatejszínnel összeturmixolom. Lehetne még extrázni például almával vagy meggyel, meg egy kis vörösborral is, de szerintem a káposztakrém egypontnullásan önmagában is pazar. A végeredményre a férjemnek egyszerűen nem voltak szavai, vagyis de (egy komplett mondat): EZT MINDENKINEK MEG KELL EGYSZER KÓSTOLNIA!