Szombaton szoktunk a termelői piacra járni. Jó, mondjuk télen, nincsen akkora kínálat, mint agy szupermarketben, de friss salátát, csírát vagy almát mindig ki lehet kapni. Míg a férjem és a fiam sorban áll a házi káposztás rétesért, én addig egy fokkal nyugodtabban feltérképezem a kínálatot. A múltkor megakadt a szemem egy kis csatos üveges zakuszkán. Nem akartam eredetileg ilyesmit venni, de nagyjából fél másodperc alatt meggyőztem magam, hogy amúgy is durva hét lesz, bőven elég lesz ebédet főzni, és zöldségkrémet készíteni már egyikünknek sem lesz ideje. Csak kis üveggel vettem, mert új dologból csak keveset vásárolok, hogyha netalántán nem jönne be, akkor könnyebben megtalálom a lelki békémet. És nem sajnálkozok azon, hogy mennyi pénzt dobtam ki az ablakon.
A zakuszkás üveg szélét egyik este egyedül tunkoltam ki. A férjemnek, én galád, semmit sem hagytam. Pedig tudtam, hogy szereti. Tegyük hozzá, hogy aznap sokáig dolgozott Pesten, így esélye sem volt velem zakuszkázni. Erőt vettem hát magamon, és feltúrtam a spájzot. Az egyik polcon találtam egy vén (magyarán rendkívül érett) padlizsánt, meg két kápiapaprikát, és nekiálltam a gyártásnak. Mivel már vészesen közeledett az esti rutin ideje, ezért a biztonság kedvéért bekapcsoltam a fiamnak egy pacis mesét, hátha leköti magát arra a kis időre, amíg összedobom a zöldségkrémet. Hát, nem jött be az ötlet. A sütőben ráncolódó padlizsán és a meleg hatására furcsán izgő-mozgó paprikák sokkal izgalmasabbak voltak a számára, mint a nyerítő, prérin szaladgáló musztángok. Így végülis együtt, sérülések nélkül fejeztük be a zakuszkát, bár azért leizzadtam, hogy a fiam a nagy fáradság előtti felpörgésében ne akarja megfogja a forró tepsit! A férjem meg másnap reggel boldog volt, mert ismét valami finomságot kenhetett a kenyérre.
Zakuszka (nagyjából két decis tál lesz tele)
egy nagyobb padlizsán
két darab kápia vagy kaliforniai paprika
egy fej lilahagyma
négy gerezd fokhagyma
fél deci olívaolaj
egy kávéskanál só
egy késhegynyi koriander
egy késhegynyi szegfűbors ( lehet sima feketebors is)
a sütéshez kókuszzsír
A padlizsánt egy villával sok helyen megszurkálom és beleteszem egy tepsibe. A paprikákkal csak megmosom és egészben padlizsán mellé teszem őket. A sütőben 180 fokon fél óra alatt megsütöm őket. A padlizsán, akkor jó ha ráncos, a paprika pedig akkor tökéletes, ha szépen pirul a teteje és a meleg hatására furcsán mozog. Ha megsültek, akkor mindegyiknek leszedem a héját. A paprikákból ezen kívül kiszedem a magházukat. Felkockázom őket. Az apróra vágott hagymát a zúzott fokhagymával, az összetört borssal és korianderrel együtt megfuttatom a kókuszzsíron, majd rádobom a rákockázott padlizsánt és a paprikadarabokat. Pár percig pirítom, majd mindenestül a turmixba teszem a cuccot. Beleöntöm az olívaolajat, megsózom és összeturmixolom. Ha úgy érzitek, hogy nehezen lehet kenni, akkor csurgassatok hozzá, nagyjából négy centnyi vizet. Ezután már csak meg kell várni, hogy kihűljön! Az a legjobb, ha a guacamoléhoz hasonlóan, előző este elkészítitek, így már csak reggel kenni kell. Az eredetileg örmény zakuszka csodás pirítóson némi nyers lilahagymával bazsalikommal vagy oregánóval, de kiváló mártogatós és remek kísérő például húsokhoz, halakhoz is.
Epilógus
Nyugodtan egyetek nyers lilahagymát vagy vöröshagymát reggelire! Saját tapasztalatból mondom, hogy nem lesz hagymaszagú a leheletetek, ha néhány karika kígyóuborkát vagy pár szem szőlőt bekaptok utána.
Epilógus 2.0:
Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy a február 15-ig, a blog féléves miniszülinapjig elérjük a négyszáz lájkot!
