reblog

A férjemmel be szoktuk osztani a főzést. Ha én főzök, általában valami hal/főzelék/leves/zöldségköret kerül az asztalra. Na de ha ő??? Akkor csukott szemmel is tudom a menüt: spagetti/penne/fussili/számomra ismeretlen olasz tészta, „ezekettaláltamahűtőben” szósszal és parmezánnal.

A héten a férjem „ebédgyártós” napját izgatottan vártam, hogy milyen finomsággal lep meg bennünket. Épp egy másik ingatlanpiaccal foglalkozó cikken dolgoztam home office-ban a rendes munkahelyemre, amikor láttam nekiáll a főzésnek.

-Hol a tojás?

-A spájzban. - kiáltottam neki a dolgozóból.

-Ott nincs.

-Akkor a hűtőben az alsó polcon.

-Nem találom. Várj! Megvan!Ki pakolta elé a paradicsomot? Hol találom a spagettit?

-Tartós élelmiszer fiók.

Kivételesen a tésztafőző edényét és a wokot megtalálta, sőt még a hozzá passzoló fedőt is, így nyugodtan be tudtam fejezni az írást. Mire leütöttem az utolsó billentyűt is, elkészült a carbonara szigorúan tejszín nélkül sok borssal és parmezánnal. Elvégre az olaszok úgy szeretik.

Carbonara spagetti

Hozzávalók négy személyre

• egy csík szalonna (lehet prosciutto is)
• egy tojás
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• egy kis parmezán (pecorino vagy provolone is jó)
• egy csomag spagetti

A spagettit megfőzzük. Közben egy vokban lepirítjuk a vékony sonkát. A tojást pedig a parmezánnal együtt vízgőz felett kézi habverővel felverjük. Ha ezzel készen vagyunk, akkor várjuk, hogy a tészta megpuhuljon. Ez forrástól számítva nagyjából hat-nyolc perc. De résen kell lenni, nehogy túlfőjjön. Pici főzővízzel együtt a leszűrt forró spagettit összekeverjük a szalonnával és a felvert tojással. Összekeverjük sóval, borssal és egy kis parmezánnal. Esetleg szórhatunk rá valami zöldet (például édeskömény levelet, vagy bazsalikomot.), és már pakolhatjuk is ki a tányérokba. Már csak egy erős ristretto kell hozzá, és máris úgy érezzük magunkat, mint egy olasz kisvárosban!

A múltkor azt kérdezték tőlem, hogy a fiúk megeszik-e a zabrántással készített borsófőzeléket? Teljesen meglepődtem, mert bennem ez még sose merült fel. Nem azt mondom, hogy a mamánál amaránttal meg quinoával üldözik őket, de alapjáraton nyitottak az ízekre. A csokira legalább annyira, mint a tökfőzelékre vagy a céklás bulgurra. Ha épp olyan kedvük van. Néha náluk is csak a fasírtgolyó, a spagetti meg a pizza menne, de az a szabály, mint a franciáknál, hogy mindent meg kell kóstolni. Legfeljebb azt mondják, nem ízlik.

Nemrég a fiúk a szomszédból olyan isteni szájban olvadós málnás- rozsos muffinokat kaptak, hogy a dédi szavaival élve hétnyelven beszéltek. Én is megettem belőlük vagy kettőt. Bár maradt volna még! El is kértem a szomszédból a receptet, mert ez a süti gyorsan elkészíthető, maceramentes és gátlástalanul finom! Nemcsak egészséges hedonistáknak!

Málnás-ribizlis muffin

Hozzávalók:

• 70 gramm teljes kiőrlésű liszt
• 100 gramm rozsliszt
• egy csipet só
• 2 evőkanál cukrozott kakaó
• egy evőkanál holland kakaó
• 10 gramm sütőpor
• egy csipet fahéj
• 200 gramm margarin/vaj
• 70 gramm nádcukor
• 4 kisebb vagy 3 nagyobb tojás
• 20-25 dkg málna és ribizli vegyesen

A száraz hozzávalókat, magyarán a liszteket, a kakaókat, a sütőport, a sót és a fahéjat összekeverjük. Ezután margarint vagy vajat( ki miben hisz, vagy mit szeret) összedolgozzuk a nádcukorral, majd hozzáadjuk a négy kisebb vagy három nagyobb tojást. Ezután apránként hozzáadjuk a lisztes keveréket. Végül a tésztát muffinformákba kanalazzuk, majd a tetejükre egy nagy evőkanálnyi málnát és ribizlit teszünk. (Kábé darabonként két málnát és nyolc-tíz szem ribizlit.) Végül előmelegített sütőben légkeveréses fokozatban 180-190 fokon 20 perc alatt készre sütjük. Kimaxolhatjuk az élvezetet, ha a tetejére olvasztunk csokit és mentaleveleket.

Minden népnek megvan a maga halas levese, amelyhez az esetek kilencvenöt százalékában valamilyen alaplére van szükség. Ez természetesen jelentősen megnöveli az elkészítési időt főleg ha hozzáveszem, hogy ilyen-olyan halnyesedék kell hozzá, amit csak speckó boltban vagy jobb esetben egy tisztességes piacon lehet beszerezni.(Most tekintsünk el a halászlékockáktól, sűrítményektől.) De abból meg nincs sok, vagy full lehetetlen (értsd dolgozó ember tuti nem ér oda) időben van nyitva. Nah, ekkor vegyünk lazacot, mert azt kábé bárhol lehet fagyasztva kapni, (Tudom, tudom frissen jégágyon az igazi, de hát a tenger messze van.)és főzzünk belőle levest úgy, ahogy a finnek. Vagy legalábbis hasonlóan.

Borzasztó egyszerű elkészíteni: csak a zöldségeket kell puhára főzni és bele kell dobni a kockára vágott lazacot. Egyszer megfőztük a vendégeknek is, és annyira bejött nekik, hogy még a maradékot is elvitték.

Finn lazacleves

Hozzávalók (egy fazékhoz):

• fél kiló lazacfilé (lehetőleg bőr nélkül)
• fél kiló krumpli
• két szál sárgarépa
• két fej nagyobb vöröshagyma
• egy evőkanál szegfűbors
• két deci rizstejszín (a finnek természetesen simát használnak, de rizstejszínnel is ugyanolyan finom)
• két darab babérlevél
• egy csokor kapor (friss vagy fagyasztott)
• friss metélőhagyma a díszítéshez
• két kanál olívaolaj
• só

Az olívaolajon üvegesre pároljuk a hagymát, majd rádobjuk úriasan a felkockázott krumplit, és a felkarikázott hagymát. Picit pirítjuk, majd feleresztjük annyit vízzel, amennyi az egészet ellepi. Beleszórjuk a borsot, a babérlevelet és a sót. Majd addig főzzük (kb. 15 perc), ameddig a zöldségek majdnem megpuhulnak. Ekkor beletesszük a kockára vágott lazacot, a friss kaprot és rácsurgatjuk a tejszínt. Hagyjuk egyet rottyanni, és kábé öt perc múlva már tálalhatunk is. Igazán jól illik hozzá a frissen vágott metélőhagyma, de az igazán bátrak egy kis citromot is facsarhatnak bele.

Tegye fel a kezét, aki a szereti a fánkot! Most pedig tegye fel az, aki nekiáll dagasztani, keleszteni, és figyelni, nehogy megfázzon az a fránya tészta, mert akkor búcsút mondhat az arany szalagocskáknak! Most pedig ki az, aki szeretne pár órát no meg pár kalóriát megspórolni a sütéssel? Gondolom, jópáran vagyunk így.

Akkor jöhet a túrófánk, amit pofonegyszerű elkészíteni!

Természetesen csilliárdnyi túrófánkrecept létezik a neten: van, amelyikben nagyobb a liszt aránya, van, amelyik szódabikarbónát használ. Ebben a változatban a túró a domináns. Liszt éppen csak annyi kell bele, hogy a massza nagyjából formázható legyen. A vanília és a citrom pedig egyszerre édessé és savanykássá teszi tésztát, így az ízek kiegészítik egymást.

Hozzávalók

50 dkg tehéntúró

25 dkg teljes kiőrlésű liszt

egy deci tejszín vagy fél pohár tejföl

8 dkg porcukor (lehet porrá őrölt xilit vagy eritrit is)

2 tojás

1 csomag sütőpor

két evőkanál vaníliaaroma vagy egy rúd vanília kikapart magja

egy citrom leve

egy csipet só

3 dl kókuszzsír a sütéshez

A díszítéshez néhány levél menta

Először átszitáljuk a lisztet. Ez csak pár percet vesz igénybe, de így a tésztában egyenletesebben oszlik majd el, és később könnyebben lehet vele dolgozni. Hozzáadjuk a sütőport. Egy másik tálban felverjük a tojássárgákat a porcukorral, majd óvatosan belekeverjük az áttört túrót, a tejszínt, és belefacsarjuk a citrom levét. A vaníliával és a sóval ízesítjük. Ezután néhány finom mozdulattal összedolgozzuk a sütőporos liszttel, és hozzákeverjük a habosra vert tojásfehérjéket is.

Ennél a pontnál elkezdjük felhevíteni az olajat, és ha nem akarunk két napig térdig járni az olajos fánkszagban, célszerű a konyhaablakot is kinyitni. A fánktészta elég ragacsos, nem olyan egyszerű formázni, ezért vizes kézzel vagy vizes kanállal kis gombócokat készítünk belőle, és belecsúsztatjuk a forró olajba. Mindkét oldalát körülbelül három-négy percig sütjük. A kész fánkokat papírtörlőn lecsöpögtetjük, így kevésbé lesznek olajosak. Díszítésként rakhatunk rájuk vagy a tányérra néhány mentalevelet, egy kis barack- vagy szilvalekvárt.

Kövess bennünket a Facebookon is!

Akinek gyereke van, tudja, hogy egyszer eljön, a spagetti-rántott hús-pizza- időszak, amikor a szemünk fénye csak ezeket, vagy ezeknek valamilyen kombinációját hajlandó otthon megenni. Meg a csokit. Meg a gumicukrot. Meg a nutellát. (A bölcsiben, oviban természetesen ez nem érvényes.)És ekkor sírjuk vissza azt az időszakot, amikor egy évesen még a füle hegye is spenótos volt, olyan vehemenciával kanalazta. Ilyenkor lehet próbálkozni ezzel-azzal, hogy a fehérje-szénhidrát vonal mellé valami értékelhető rost és vitamin is befigyeljen.

Az édesköményes spagettivel meg lehet venni a gyereket, mert ránézésre olyan, mint a sajtos-tejfölös tészta. Az íze is hasonló, bár kicsit kesernyésebb, édeskésebb. Ráadásul az édeskömény mégis csak teli van C-vitaminnal, ásványi sókkal és mellesleg remek hatással van az emésztésre. Ha nem számolom a főzővíz felforralásához szükséges időt, akkor kábé tíz perc alatt elkészül.

Édesköményes spagetti (négy főre)

egy nagy darab édeskömény

egy fej vöröshagyma

két deci főzőtejszín ( laktózmentes is jó, de semleges ízű növényi változattal is elkészíthető)

fél citrom leve

egy teáskanál szerecsendió

egy evőkanál kókuszzsír, vagy olívaolaj

ízlés szerint só, bors

egy fél csomag spagetti

A tésztának való sós vízet feltesszük a tűzhelyre melegíteni. A felkockázott hagymát megfuttatjuk az olajon, majd dobjuk a csíkokra vágott édesköményt. Pár perc után felöntjük a tejszínnel. Picit összefőzzük (nagyjából három perc), majd belecsurgatjuk a citromlevét, és megszórjuk egy kis szerecsendióval. A végén dobunk bele sót és borsot is. Egyet rottyan, és kész.

A szószt a spagettitészta (lehet teljes kiőrlésű is) tetejére halmozzuk. Magunknak ha túltoljuk a kulináriát, díszítésképp vághatunk rá a kömény leveleiből is és megszórhatjuk egy kis parmezánnal. A gyereknek meg eladhatjuk az egészet tejfölös-sajtos tésztaként.