reblog

Újabban rászoktunk a férjemmel a hentesre, akihez hűségesek vagyunk. Bár sokszor mire megyünk elfogy a csirke. Ilyenkor nem vesszük nyakunkba a várost, hogy beszerezzük a csirkecombot, hanem mint a GPS újratervezünk.

Az amúgy kiváló humorú hentesünk rábeszélt a sertésszűzre.

Friss, zsenge, biztos nagyon finom vacsora lesz belőle - ajánlgatta, mikor csalódottan vettem tudomásul, hogy megint elfogyott a mi vásárlási sávunkra a csirke.

Be kell hogy valljam, igaza volt: a sertésszűz önmagában maga a pompa! Egy titka van: nem szabad túlsütni! 

Friss vlogposzt!

Hozzávalók:

• 1,5 kg sertésszűz
• 50 gramm vaj
• 8 cent olívaolaj
• 1 fej fokhagyma
• 5-6 levél zsálya
• ízlés szerint só, bors

A körethez:

• fél kg vajbab
• fél deci száraz fehér bor
• 4 cent olívaolaj
• egy fej vöröshagyma
• ízlés szerint só,bors

Szerintem az a jó hétvégi kaja, amelyikkel nem kell sokat vacakolni, így jut idő egy csomó hétköznapban elmaradt teendőre, vagy lustálkodásra vagy kirándulásra vagy óriási társasjátékozásra.

Nálunk rendszerint én főzök szombaton. Néha, főleg ha megcsúszok a házimunkával, akkor a férjem is bedobja magát. A legutóbbi nagy találmánya a tokkal-vonóval húsz perces tandori sertés volt. Mit ne mondjak jól esett a meleg ebéd, pláne úgy, hogy egész délelőtt takarítottam. Kicsit izgultam, hogy a gyerekeknek mennyire jön be az indiai fűszerezés, de úgy ették, mintha fél éves koruktól ilyet kaptak volna.

Hozzávalók három főre:

Tandori sertés

• fél kiló darált sertéshús
• három evőkanál tandori szósz
• egy fél szál póréhagyma
• egy teáskanál gyömbérpor
• egy teáskanál őrölt köménymag
• egy teáskanál kurkuma
• ízlés szerint só
• ízlés szerint fehér bors
• ízlés szerint kókuszszirup ( ha nincsen otthon, akkor jó a méz is)

(Ha felnőttek is esznek belőle, akkor egy kávéskanál őrölt chilipaprika is mehet bele)

A felkarikázott póréhagymán megfuttatjuk a darált sertéshúst. Rögtön rá is dobjuk a köményt, a gyömbérport, a kurkumát. Picit pirítjuk, majd hozzákeverjük a tandori szószt és felöntjük két deci vízzel. Hagyjuk egy kicsit rotyogni, majd sózzuk, borsozzuk. Amikor már majdnem elfőtte a levét,(nagyjából húsz perc) belecsurgatjuk a kókuszszirupot is. Kurkumás rizzsel, vagy bulgurral tálaljuk. ( A gurmanok salátaleveleket is tölthetnek vele.)

A férjem fellázadt a csirkehús ellen, és hazajött egy kisebb csomag sertésszűzzel. Majd szívbajt kaptam, mikor kiderült, hogy a négyszáz gramm hús többe került, mint a múltkor a farmer plusz bikinifelső együttvéve, amit az egyik hiperáruház ömlesztett akciós konténeréből turkáltam! Mondjuk zárójelben megjegyezném, hogy kétszázötven forintért ritkán jutok vadiúj fürdőruhához és a nyolcszázkilencven forintra leárazott sort sem ugrik bele minden héten a kosaramba.

Nem morogtam túl sokat, mert nem akartam a férjem lelkébe gázolni, hogy a fűtésszámla ráfizetés előtt nem biztos, hogy ilyet kéne venni! Plusz a saját helyzetem sem akartam rontani, hiszen Peti köztudottan nem egy „portündér”. A házimunka ráeső részét többnyire az alkami, impulzus vásárlásaival tudja le, ugyanis az asztalra kitett, előre gondosan megírt cetlit notorikusan otthagyja. Egy ilyen helyzetben dobtam össze húsz perc alatt a japán  és a magyar konyha paleo szerelemgyerekét.

Citromos teriyaki sertésszűz (két főre)

négyszáz gramm sertésszűz

egy közepes fej vöröshagyma

egy fej kápia paprika

egy evőkanál teriyaki szósz

egy evőkanál mustár

egy kávéskanál borsikafű

egy kávéskanál szerecsendió

egy késhegynyi cayenne bors

egy kávéskanál szezámmag

egy fél citrom

ízlés szerint só

a sütéshez kókuszzsír

A sertésszüzet jó alaposan megmostam és felvágtam kábé egy centis szeletekre. Ezután duzzogtam egy sort, mert locsoltam volna rá egy kis balzsamecetet, de elfogyott, ezért rálöttyintettem egy kicsit a polcon árválkodó teriyaki szószból. HA ló nincs, jó a szamár is! De még milyen jó! Közben a felkockázott vöröshagymát megfutattam egy kis kókuszzsíron. Aztán rádobtam a sertésszűz darabokat, és sűrűn kevergettem. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan puhul. Közben rányomtam egy kicsit a mustárból, megszórtam egy kis borsikafűvel, és egy érzésnyi cayenne borssal, hogy legyen némi ereje. Kicsit rotyogtattam. Ahogy kóstoltam, éreztem, hogy lágyítani kéne az ízeken, ezért beleraktam egy kis szerecsendiót is. Már egészen pazar volt az ízvilág. Kicsit keleties, de mégsem tolakodó, ezért belefacsartam egy fél citromot is, hogy a savak is a helyükre kerüljenek. A végén megszórtam egy kis szezámmaggal az egészet. A tányéron mellédobtam a rukkolát, megdizájnoltam a citrommal, így végül egy olyan könnyeden fenséges ebédet rittyentettem, hogy a férjem utána még el is mosogatott.