reblog

-A baba sír – zsarolt meg egyik reggel a kisfiam, amikor megpillantotta a kezemben a köhögéscsillapító szirupot. A baba nem sír – válaszoltam higgadtan és határozottan. A baba sír- hajtogatta tovább, majd a kezével megtámasztotta a fejét és egy percre elmerült a Barkácsbogarak (közismert nevén Bogyó és Babóca) valamelyik sokadszorra látott epizódjában. Közben kimértem az adagot: három kávéskanálnyi abban a kis műanyagfajtában, majd elkezdtem pumaként kezemben a „gyógyszerrel” megközelíteni a laptop monitorját figyelő gyereket.

A lábam alatt ropogott még a reggeli morzsa, meg a néhány karika kolbász, amit a „baba” jótékonyságból kiszórt a tavasz közeledtével előbukkanó házi hangyáknak. De ez sem számított! A cél, jelenesetben a szirup gyerekbe való juttatása, elsőbbséget élvezett. Magamban naivan bíztam benne, hogy talán majd a mesében történik valami váratlan, például a pudingfőzés vagy a bogárház építése, korcsolyakészítés helyett inkább közösen elénekelnek valami vidám dalt. Közben a fiam szája tátva marad, és én meg egy határozott, ámde precíz mozdulattal belecsurgatom a szájába a szirupot. De tudtam, hogy hiába, mert ez nem az a mese.

A fiam persze észrevette, hogy egy pillanatra elkalandoztam, és az ujjaim között csalinkázó kanalat, kilökte a kezemből. Dühbe gurultam, ami nem volt nehéz, főleg hogy már napok óta nem aludtunk a köhögés miatt. A férjem látta, hogy az idegeim vékony cérnán ringatóznak a nagy semmi felett, ezért szuperhősként lefogta a gyerek karját, meg a fejét, és így én meg beadtam neki az orvosságot.

Utána viszont muszáj volt egyet főznöm, csak úgy levezetésképp terápiás jelleggel, pláne, hogy nem volt másnapra kajánk. Ebből lett a szupergyors, mindenmentes gombás-zelleres rizottó, ami szupermód laktat. Szóval, ha a célotok az, hogy egy csöppnyi bikiniben akartok a Balaton partján napozni, akkor feltétlen próbáljátok ki: mert gyorsan elkészíthető, könnyen munkába szállítható, kalóriaszegény, mindenmentes, vegán kaja, amitől egész délután lehet pörögni.

Gombás-zelleres hajdinarizottó (két főre)

kb. 200 gramm hajdina

200 gramm gomba (én most barna csiperkét használtam)

egy szálzeller

egy fej lilahagyma

két deci kókusztejszín

egy kávéskanál szerencsendió

öt-hat darab babérlevél

fél lime vagy citrom leve

egy késhegynyi só

ízlés szerint bors

a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron egy kicsit megfuttatjuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a felszeletelt gombát, szárzeller szeletkéket. A hajdinát is beleszórjuk, egy kicsit a zöldségekkel együtt pirítjuk. Felöntjük a kókusztejszínnel (vagy a sűrűbb konzerves kókusztejjel), rátesszük a tetejére a babérleveleket (nagymamámként csak az íze végett) és hagyjuk az egészet nagyjából tíz percig rotyogni. Ezután sózzuk, borsozzuk, megfűszerezzük egy kis szerecsendióval. Ráfacsarjuk a citromot, lime-ot (attól függően, mi van otthon). Akkor lesz kész, amikor a hajdina megpuhul, magyarán a színe kezd áttetszővé válni. Próbáljátok ki, tényleg isteni! Csak harminc perc!

Szombaton szoktunk a termelői piacra járni. Jó, mondjuk télen, nincsen akkora kínálat, mint agy szupermarketben, de friss salátát, csírát vagy almát mindig ki lehet kapni. Míg a férjem és a fiam sorban áll a házi káposztás rétesért, én addig egy fokkal nyugodtabban feltérképezem a kínálatot. A múltkor megakadt a szemem egy kis csatos üveges zakuszkán. Nem akartam eredetileg ilyesmit venni, de nagyjából fél másodperc alatt meggyőztem magam, hogy amúgy is durva hét lesz, bőven elég lesz ebédet főzni, és zöldségkrémet készíteni már egyikünknek sem lesz ideje. Csak kis üveggel vettem, mert új dologból csak keveset vásárolok, hogyha netalántán nem jönne be, akkor könnyebben megtalálom a lelki békémet. És nem sajnálkozok azon, hogy mennyi pénzt dobtam ki az ablakon.

A zakuszkás üveg szélét egyik este egyedül tunkoltam ki. A férjemnek, én galád, semmit sem hagytam. Pedig tudtam, hogy szereti. Tegyük hozzá, hogy aznap sokáig dolgozott Pesten, így esélye sem volt velem zakuszkázni. Erőt vettem hát magamon, és feltúrtam a spájzot. Az egyik polcon találtam egy vén (magyarán rendkívül érett) padlizsánt, meg két kápiapaprikát, és nekiálltam a gyártásnak. Mivel már vészesen közeledett az esti rutin ideje, ezért a biztonság kedvéért bekapcsoltam a fiamnak egy pacis mesét, hátha leköti magát arra a kis időre, amíg összedobom a zöldségkrémet. Hát, nem jött be az ötlet. A sütőben ráncolódó padlizsán és a meleg hatására furcsán izgő-mozgó paprikák sokkal izgalmasabbak voltak a számára, mint a nyerítő, prérin szaladgáló musztángok. Így végülis együtt, sérülések nélkül fejeztük be a zakuszkát, bár azért leizzadtam, hogy a fiam a nagy fáradság előtti felpörgésében ne akarja megfogja a forró tepsit!  A férjem meg másnap reggel boldog volt, mert ismét valami finomságot kenhetett a kenyérre.

Zakuszka (nagyjából két decis tál lesz tele)

egy nagyobb padlizsán

két darab kápia vagy kaliforniai paprika

egy fej lilahagyma

négy gerezd fokhagyma

fél deci olívaolaj

egy kávéskanál só

egy késhegynyi koriander

egy késhegynyi szegfűbors ( lehet sima feketebors is)

a sütéshez kókuszzsír

A padlizsánt egy villával sok helyen megszurkálom és beleteszem egy tepsibe. A paprikákkal csak megmosom és egészben padlizsán mellé teszem őket. A sütőben 180 fokon fél óra alatt megsütöm őket. A padlizsán, akkor jó ha ráncos, a paprika pedig akkor tökéletes, ha szépen pirul a teteje és a meleg hatására furcsán mozog. Ha megsültek, akkor mindegyiknek leszedem a héját. A paprikákból ezen kívül kiszedem a magházukat. Felkockázom őket. Az apróra vágott hagymát a zúzott fokhagymával, az összetört borssal és korianderrel együtt megfuttatom a kókuszzsíron, majd rádobom a rákockázott padlizsánt és a paprikadarabokat. Pár percig pirítom, majd mindenestül a turmixba teszem a cuccot. Beleöntöm az olívaolajat, megsózom és összeturmixolom. Ha úgy érzitek, hogy nehezen lehet kenni, akkor csurgassatok hozzá, nagyjából négy centnyi vizet. Ezután már csak meg kell várni, hogy kihűljön! Az a legjobb, ha a guacamoléhoz hasonlóan, előző este elkészítitek, így már csak reggel kenni kell. Az eredetileg örmény zakuszka csodás pirítóson némi nyers lilahagymával bazsalikommal vagy oregánóval, de kiváló mártogatós és remek kísérő például húsokhoz, halakhoz is. 

Epilógus

Nyugodtan egyetek nyers lilahagymát vagy vöröshagymát reggelire! Saját tapasztalatból mondom, hogy nem lesz hagymaszagú a leheletetek, ha néhány karika kígyóuborkát vagy pár szem szőlőt bekaptok utána.

Epilógus 2.0:

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy a február 15-ig, a blog féléves miniszülinapjig elérjük a négyszáz lájkot! 

Nem olyan egyszerű változatosan tejmentesen reggelizni! Pláne az én férjemnek, aki sokszor kívánósabb, mint egy nyolc hónapos várandós kismama. Még mindig megremeg a lába, ha lát a boltban egy zacskó parmezánt. De ha nem akar estére olyan kerek hasat, mintha görögdinnyét bújtatna a pólója alatt, akkor erőt kell vennie magán. Sajnos, nála a laktózmentes termékek sem jöhetnek szóba, mert nem a tejcukorra, hanem a kazeinre, vagyis a tejfehérjére érzékeny. Mindenemellett számára az evés, nem csupán egy fizikai aktus, hanem tömény orgazmus, amelynek a közzépontjában a lágy-ropogós vagy savanyú-édes-csípős-sós-keserű harmonikus kontrasztja áll. (Nem mintha én másabb lennék.) Szóval, egy ilyen típusú ember számára húsbavágó érzés, ha nem kóstolhat meg semmilyen vajjal, tejszínnel, vagy sajttal készült fogást. De a legnagyobb kihívás még mindig a változatos, érdekes és mennyei reggeli, mert nagyon könnyű leragadni a zsíros kenyér-lekváros kenyér- üres kenyér némi zöldséggel és hússal szentháromságnál.

A férjemnél múlt héten jött el ez a pont, hogy szeretne változtatni a reggeli menün. Nekem, amióta visszamentem dolgozni, ilyen extrákra már nincsen időm. Örülök, ha még kávé előtt fel tudom öltöztetni a gyereket, meg kipakolom az asztalra amolyan „családi svédasztalként” a fél hűtőt. A férjem ezért előző este összerittyentett tíz perc alatt egy guacamolét, ugyanis a hajnali rutinba ilyen extrák, mint zöldségkrém készítése frissen, már nem fér bele. A guacamole egy hangyányit pikáns avokádókrém. Eredetileg ez egy mexikói mártogatós tortillához, de reggel egy kellemesen átsült , ropogós pirítóson némi sárgarépával olyan finom, mintha egy ötcsillagos luxushotelbe ugrottunk volna be reggelizni. Ezen kívül némi paradicsommal pazar tízórai hétfőre a gyereknek, remek mártogatós az esti tévézéshez, és ha még mindig nem unnánk, akkor kiváló öntet például a semmi extra tepsiben sült csirke-csicsóka pároshoz.

Guacamole (kb. négy decis tál lesz vele tele)

• négy darab érett avokádó
• fél deci olívaolaj
• egy darab közepes lilahagyma
• fél lime leve
• egy kávéskanál koriander
• egy kávéskanál só
• egy csipet bors

Ez egy raw vegán zöldségkrém, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem főzzük-sütünk semmit, így az értékes vitaminok mind benne maradnak az ételben. Az elkészítés borzalmasan egyszerű, csak egy turmix, aprító vagy botmixer kell hozzá. Az avokádót, vagy másnéven vajkörtét megpucoljuk és apróra vágjuk, majd beletesszük a turmixba. Rácsurgatjuk az olívát. Beletesszük az összevágott hagymát. Belefacsarjuk a lime-ot, és fűszerezzük az összetört korianderrel, a sóval és a borssal. Aki szereti a csípőset felturbózhatja még egy fél kávéskanálnyi cayenne borssal vagy chili paprikával is. Aztán az egészet krémesre turmixoljuk, és már gyárthatjuk is a szendvicseket az ötcsillagos vacsorához, reggelihez. De mondjuk egy kis répával, még ha bizarrnak is tűnik, remek nasi az esti filmhez!

A főzésben azt szeretem, hogy lehet improvizálni, és nem kell előcincálnom a reszelő és a műanyag tálak mögül a legfelső polcról a konyhai mérleget. Elég egy pohár, evőkanál, marék vagy késhegy, hogy nagyjából be lehessen lőni az ízeket és az állagot. A sütést ennél komolyabban kell venni, mert szinte lehetetlen korrigálni. Nem minden esetben” látja a kisszemem”, hogy az jó és” már a gerendáról sem csöpög az izzadtság”, mert a robotgép dolgozik. Főleg, ha ezzel párhuzamosan a tableten vagy az okos telefonom nézem a halaszthatatlannak tűnő e-maileket, vagy a Facebookon az  ismerősök cuki régi képeit, úgy hogy közben a tarkómon lévő harmadik szememmel figyelem tartom a háttérben matató gyereket.  Ezért fontos a pontos és alapos receptleírás. Kivéve, ha a lusta asszony, és most magamra célzok, csak úgy gondolomformán főz.

Természetesen reggel találtam ki, hogy épp ideje lenne elkészíteni a póréhagymás sütőtök krémlevest. Persze póré nem volt otthon. Gondoltam a célnak lilahagyma is megfelel. Ezzel eddig nem is volt semmi baj. Ment, minden a maga rendjén. Rotyogott a leves, közben befutott a barátnőm, akinek a haját csináltam, és a nappaliban a fiam éppen a műanyag tálkáiban főzőcskéset játszott. Emlékszem, hogy hajsütés közben még lecsuktam a gázt, nehogy leégjen az alja. Már majdnem elfelejtettem az ebédet, amikor rápillantottam a fazékra. Beraktam a tököt a turmixba, és ráöntöttem a kókusztejszínt. Nah, itt jutott eszembe, hogy a töklevesbe eddig még nem tettem ilyet. De némi kis plusz fűszerrel egy mennyei, egzotikus, mentes 2.0-ás sütőtök krémleves született a dekoncentráltságomból. 

Kókuszos sütőtök krémleves

egy kisebb sütőtök

két deci kókusztejszín (olcsóbb verzió: konzerves kókusztej ugyanolyan jó, mert nagyon sűrű)

egy fej lilahagyma

öt-hat darab babérlevél

egy kávéskanál só

egy csipet cayenne bors

a pirításhoz kókuszzsír

Az apróra vágott lilahagymát megfuttatjuk a kókuszzsíron. Rádobjuk a kockákra vágott tököt, majd jól összekeverjük az egészet. Felöntjük annyi vízzel, amennyi a zöldségeket ellepi. Beleszórjuk a babérleveleket és fedő alatt puhára főzzük. A tököt és a hagymát beletesszük a turmixba, felöntjük annyi főzőlével, amennyi az egész háromnegyedét ellepi, aztán rácsurgatjuk a kókusztejet. Összeturmixoljuk, majd beleszórjuk a sót, a cayenne borsot, és némi maggal már tálalhatjuk is.

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!

Nem tudom, hogy vagytok vele, de vásárlás előtt igyekszem egy listát írni, hogy csak azt vegyek, amire feltétlenül szükség van. Néha persze ez a kis cetli a konyhapulton marad, mert például a fiam az indulásra kész szkafanderszerű téli overáljában és a kinti csizmájában a világos szőnyeg irányába gyorsul. És a fecni  a kámforhoz hasonlóan tovaillan a gondolataimból. Nah, ilyenkor vagyok én a marketingesek kedvence, mert nem tartom magam a listához. Nagyon könnyű elcsábulnom, ha jelentős kedvezmény. Azt érzem, hiába költöm a pénzt, mégis jó üzletet kötöttem és értékes forintokat spórolhatok meg.

Magamtól sosem vettem volna meg azt a csomag paszternákot, de fél áron még a hülyének is megérte. Még akkor is, ha előtte életemben soha nem láttam, tapintottam vagy kóstoltam. Valamire csak jó lesz! Elvégre fő a változatosság! Végül mondjuk úgy, hogy okosban oldottam meg a történetet, mert krémlevest főztem belőle pucolással, turmixolással együtt nagyjából húsz perc alatt. Paleo, vegán, gluténmentes, tejmentes, cukormentes. Szóval gyakorlatias magyarra lefordítva: kalóriaszegény, fogyókúrás, diétás, mindenmentes, egészséges ééés überbrutál finom.

Csípős paszternák krémleves

fél kiló paszternák

egy fej vöröshagyma

két gerezd fokhagyma

egy deci rizstejszín vagy kókusztejszín

öt-hat darab babérlevél

egy kávéskanál cayenne bors

egy késhegynyi zúzott koriandermag

egy evőkanál só

egy késhegynyi bors

a pirításhoz kókuszzsír

Az apróra vágott vöröshagymát megfuttatom a kókuszzsíron. Rászórom a cuki, vékony karikákra vágott paszternákot. Jól összekeverem az egészet, majd annyi vízzel öntöm fel, amennyi az egészet éppen ellepi. Beleteszem a zúzott fokhagymát is. A lébe beledobom a babérleveleket és a koriandert. Fedő alatt hagyom nagyjából hét percet rotyogni. Mikor a zöldség puha, akkor a paszternákot, hagymát egy levesszűrővel vagy bármilyen ehhez hasonló alkalmatossággal áttelepítem a turmixba. (Ha akarok egy kis levésbetétnek valót, akkor egy harmadát külön teszem.) A zöldségre rácsurgatom a tejszínt és felöntöm annyi főzőlével, amennyi teljesen ellepi. Az egészet krémesre turmixolom.Ezután fűszerezem egy kis cayenne borssal, sima fekete borssal és sóval.

Cukorszerűség nem kell bele, ugyanis a paszternák küllemben inkábba fehérrépához, míg ízben az édesebb sárgarépához hasonlít. Ezután egy kis koktélparadicsommal, metélőhagymával megdizájnolom. (Amúgy a koktélparadicsom -feltéve ha nem totál vízízű - a kellemes savasságával a paszternák krémleveshez tökéletes levésbetét.) Ebéd után nincsen más dolgom, mint a nagy sikerre való tekintettel a következő bevásárlólistára rávésni : PASZTERNÁK!

Kérlek, lájkoljátok a blog Facebook-oldalát és kövessetek Instán!