-A baba sír – zsarolt meg egyik reggel a kisfiam, amikor megpillantotta a kezemben a köhögéscsillapító szirupot. A baba nem sír – válaszoltam higgadtan és határozottan. A baba sír- hajtogatta tovább, majd a kezével megtámasztotta a fejét és egy percre elmerült a Barkácsbogarak (közismert nevén Bogyó és Babóca) valamelyik sokadszorra látott epizódjában. Közben kimértem az adagot: három kávéskanálnyi abban a kis műanyagfajtában, majd elkezdtem pumaként kezemben a „gyógyszerrel” megközelíteni a laptop monitorját figyelő gyereket.
A lábam alatt ropogott még a reggeli morzsa, meg a néhány karika kolbász, amit a „baba” jótékonyságból kiszórt a tavasz közeledtével előbukkanó házi hangyáknak. De ez sem számított! A cél, jelenesetben a szirup gyerekbe való juttatása, elsőbbséget élvezett. Magamban naivan bíztam benne, hogy talán majd a mesében történik valami váratlan, például a pudingfőzés vagy a bogárház építése, korcsolyakészítés helyett inkább közösen elénekelnek valami vidám dalt. Közben a fiam szája tátva marad, és én meg egy határozott, ámde precíz mozdulattal belecsurgatom a szájába a szirupot. De tudtam, hogy hiába, mert ez nem az a mese.
A fiam persze észrevette, hogy egy pillanatra elkalandoztam, és az ujjaim között csalinkázó kanalat, kilökte a kezemből. Dühbe gurultam, ami nem volt nehéz, főleg hogy már napok óta nem aludtunk a köhögés miatt. A férjem látta, hogy az idegeim vékony cérnán ringatóznak a nagy semmi felett, ezért szuperhősként lefogta a gyerek karját, meg a fejét, és így én meg beadtam neki az orvosságot.
Utána viszont muszáj volt egyet főznöm, csak úgy levezetésképp terápiás jelleggel, pláne, hogy nem volt másnapra kajánk. Ebből lett a szupergyors, mindenmentes gombás-zelleres rizottó, ami szupermód laktat. Szóval, ha a célotok az, hogy egy csöppnyi bikiniben akartok a Balaton partján napozni, akkor feltétlen próbáljátok ki: mert gyorsan elkészíthető, könnyen munkába szállítható, kalóriaszegény, mindenmentes, vegán kaja, amitől egész délután lehet pörögni.
Gombás-zelleres hajdinarizottó (két főre)
kb. 200 gramm hajdina
200 gramm gomba (én most barna csiperkét használtam)
egy szálzeller
egy fej lilahagyma
két deci kókusztejszín
egy kávéskanál szerencsendió
öt-hat darab babérlevél
fél lime vagy citrom leve
egy késhegynyi só
ízlés szerint bors
a sütéshez kókuszzsír
A kókuszzsíron egy kicsit megfuttatjuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a felszeletelt gombát, szárzeller szeletkéket. A hajdinát is beleszórjuk, egy kicsit a zöldségekkel együtt pirítjuk. Felöntjük a kókusztejszínnel (vagy a sűrűbb konzerves kókusztejjel), rátesszük a tetejére a babérleveleket (nagymamámként csak az íze végett) és hagyjuk az egészet nagyjából tíz percig rotyogni. Ezután sózzuk, borsozzuk, megfűszerezzük egy kis szerecsendióval. Ráfacsarjuk a citromot, lime-ot (attól függően, mi van otthon). Akkor lesz kész, amikor a hajdina megpuhul, magyarán a színe kezd áttetszővé válni. Próbáljátok ki, tényleg isteni! Csak harminc perc!
